Mi változott az idők folyamán? Vannak állandó problémák? Érdemes párhuzamokat vonni a jelen és a múlt között? Nem válaszolok a kérdésekre, tegye meg mindenki magának a Zirc és Vidékében 1937-ben megjelent olvasói levél elolvasása után.
Akli története a régmúltba nyúlik vissza, ezt egyelőre csak írott forrásokból ismerhetjük. A Napló már 1972-ben írt a település határába megtalált templomromról, amit visszatemettek pénzhiányból, a majdani feltárás reményében. Negyven éve volt, azóta is a föld alatt vannak.
A romoknál Tóth Sándor, Koppány Tibor, Virt Ferenc és Palágyi Szilvia. (Foto: Kocsis)
75 éve
Levél a szerkesztőhöz.
Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur!
Kérem legyen szives levelemet a Zirc és Vidékében nyilvánosságra hozni. Itt szögezem le, hogy a tulzásokat nagyobb cél érdekében mellőztem, mert hű akartam lenni magamhoz és azoknak előadásához, akik nekem egyet-mást elmondtak. Tehát, in medias res!…
Többször láttam, hogy az utcákon már a reggeli órákban nagy a szenny! Émelyítő köpetek lépten-nyomon. Már az első osztályos elemista tudja, hogy a köpet tele van bakteriurnokkal és, aki ezt tudja és mégis ellene tesz a közkövetelményeknek az a társadalom merénylője, megmérgezője!
Van még egy sulyosabb gusztustalanság, amelyről ugy hiszem, nem kell bővebben irni A kapualjakban és házak előtt látottak méltán keltették bennem azt a hitet, hogy van községünkben egy széppel, jóval nem törődő, mindennel szemben közömbös réteg, amely detronizálni akarja a W. C.-t!
De nemcsak igy szennyeződnek az utcák. Egyes üzletekből és házakból ajtón és ablakon minden előzetes körültekintés nélkül szennyes vizet, rothadt hagymát, burgonyahéjat stb. szórnak ki!
A járókelő pillanatnyi ügyességének, villámgyors ugrásának köszönheti, hogy milliméterekkel ki tudott kerülni a rothadt hagyma röppályájából! Láttam egy közvetlen ebéd előtti vödörkiöntést, a tészta- hulladékok majdnem egész délután ott feküdtek az uton elnyulva, mint az elhullt giliszták.
Lehetne még sokat irni tapintatlanságról, gusztustalanságról, barbár vandalizmusról (letört padtámaszok az erdőben, erkölcstelen szavak, rajzok, jelképek a falra firkálva, porrongyok kirázása ablakon át a járó-kelő fejére stb.), de ezt egyenlőre hagyjuk!
Szépen megszervezett idegenforgalmunk reklámok ezreivel csalja községünkbe a nyaralni vágyó idegent, akinek lelki felfrissülés is (nemcsak testi !) a jó bakonyi levegő, az Isten áldotta szép tájak, gyógyulást lehelő természet. Mit fog csinálni, ha látja az utcák piszkot? És, ha az egyik ablakból főbe dobjak egy csomó krumplihéjjal? Mit csinál?
A versenyző erős tréningek után áll ki a starthoz; és, ha komolyan akart a tréningen és tehetsége is van, meg kell nyernie a versenyt! Ez a helyzet Zircen is. A nyaralási lehetőségekkel megáldott helyek versenyeznek! Komolyan kell venni a tréninget! Iparkodjunk községünket széppé, csinossá tenni és igy megtartani. Legyünk tapintatosak egymáshoz, hogy azok tudjunk lenni az idegenekhez. És aki olyan megrögzött lenne, hogy semmivel nem törődik, hát gondoljon arra, hogy az ő izléstelensége nyaralókat kerget el Zircről. Azok pénzt hoztak magukkal. Hátha már semmi, semmi nem izgatja, gondoljon a – Pénzre! A Pénzre, melyet ő elkerget máshová neveletlen esztétikai, etikai és egészségi szabályok elleni magaviseletével.
Zirc, 1937. ápr. 20:
(Aláírás)
Zirc és Vidéke 1937. évi április 25-i számából
40 éve
Templomrom az erdő szélén
Szelíd lankákon csupa zöldben kanyargunk Zircről Bakonybél felé. Aklin túl balra a Lókútra vivő út elején széles mező kúszik föl az erdő széléig. Az enyhe kaptató tetején valaha falu állt. Egy, a századok viharában elpusztult több száz batonfelvidéki falu közül.
A rá vonatkozó legkorábbról fennmaradt írásos emlék: egy 1240 körül fogalmazott perlekedési okirat Akol néven említi. Nyilvánvalóan ebből származtatható Akli – a pusztaközpont-szerű kis település – mai neve. A vidéket sokáig uraló egyházi méltóságok közt nemegyszer volt perpatvar, jelen esetben az akli jobbágyok miatt.
– Utalunk erre is a régészeti topográfia e tájegységgel foglalkozó negyedik kötetében, amelynek kézirata nyomdában van – mondja Palágyi Szilvia, a veszprémi Bakonyi Múzeum régésze, aki inkább belepillantott most Akol templomába, semmint megvallatta a föld alatt szunnyadó falut. Szaknyelven szólva: leletmentő ásatást végzett.
– Régóta tudtunk a környéken Pusztaszentegyházként ismert határrész templomromjáról. Román templomot gyanítottunk a föld színén látható kövek alapján. A kutatást indokolta a templom jellegének tisztázása, meg az esetleges leletek értéke. De nem sürgette az idő tavaly őszig, amikor gyerekek kezdték bolygatni a köveket, s embercsontokat, cseréptöredékeket kapartak ki. Meg kellett mentenünk a romot az avatatlan kezektől és az idő pusztításától – magyarázza a fiatal régésznő, miközben Koppány Tibor, az Országos Műemléki Felügyelőség építésze a fölbukkant falakat veszi szemügyre.
Villámsújtotta óriás szilfa csonkján az építész füzete.
– A körtemplom átmérője 6 méteres, hozzá 3,6-os szentély csatlakozott, épített-falazott oltárral, kőlapokkal fedett járószinttel. Osszárium, azaz csontkamra csatlakozott hozzá, ide rakták a csontokat a temető régebbi sírjaiból…
Első becslés szerint a XIII. században épülhetett a körtemplom. Hasonlít a korábbról való veszprémi Szent György kápolnához. az ösküi kerek-templomhoz és a keszthelyihez, amely szintén csak romjaiban látható. A megyében a negyedik ilyen jellegű romtemplom tehát az akli, de talán az országban is első olyan műemlék, amelyet visszatemetnek, társadalmi munkával, így óvnak meg.
A teljes föltárásra és konzerválásra ugyanis nincs anyagi lehetőség. A templom-körüli település emlékeinek kiásása ígérhet pedig értékesebb leleteket, mint amilyen tíz méternyi szélességben alig méternyi mélyre hatolva előkerültek: alapfalak, cserépdarabok, csontok, festett maltertöredékek. De ezt is zirci gimnazisták segítségével „bányászták ki”. A visszatemetést pedig az akli tsz kiszistái vállalták.
– Vasárnap 15-ez nekifogunk – ígéri Virt Ferenc titkár. – Három-négy délután végzünk, gyeptéglát is rakunk rá, és majd szemmel tartjuk.
Tóth Sándor, a zirci természettudományi múzeum igazgatója is felügyel arra, hogy háborítatlanul pihenjen még az egykori Akol. Palágyi Szilvia pedig erősen reméli, föltárhatja majd a középkori falut az erdő mélyén. Ahol a leletmentők kunyhójának mélyítésekor is cserépdarabokon koccant az ásó. Hét-nyolcszázéves emlékeken.
r. i.
Napló 1972. évi április 23-i számából
Copyright ©Zircinfo.
A szöveg nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.
