Még emlékszünk azokra az időkre, amikor az eredetileg pártháznak szánt épület emeletén a pártbizottság, földszintjén a városi tanács székelt társbérletben:
Most újabb együttlakásnak nézünk elébe: a polgármesteri hivatal épülete egy részének ellenszolgáltatás nélküli államosításával a létrehozandó járási tanács (pardon, hivatal) válik társasházi tulajdonostárssá az épületben.
.jpg)
"A közigazgatási és igazságügyi miniszter benyújtotta a járások kialakításával összefüggő törvényjavaslat-csomagot. A dr. Navracsics Tibor által jegyzett szöveg közel száz törvényjavaslatot tartalmaz. Egyebek közt döntene arról, hogy a járási hivatalok szervezetébe kerülnek az okmányirodák is, emellett a járási hivatal szakigazgatási szerveinek ügyfélszolgálati kirendeltségei (pl. földhivatal, nyugdíjbiztosító stb.). De kimondja azt is, hogy számos jegyzői feladat átvétele mellett egyebek közt a hajléktalan ellátással, a távhőszolgáltatással kapcsolatos teendőkre nem tart igényt a járási hivatal. De az új közigazgatási szervhez kerülnének ugyanakkor a gyámügyi igazgatási, egyes, jelenleg a jegyzőnél lévő közlekedésigazgatási területek, a hadigondozási, kereskedelmi-engedélyezési, illetve a jelenleg jegyzői hatáskörben ellátott idegenrendészeti feladatok.
A javaslat különösen határoz a járási hivatalok feladatellátásához szükséges ingatlanokról. Kimondja, hogy az adott önkormányzat "mindazon vagyona és vagyoni értékű joga (...), amelyek a jogszabály által meghatározott, átvételre kerülő államigazgatási feladatok ellátását biztosítják, 2013. január 1-jén térítésmentesen a magyar állam tulajdonába kerül". Ahol nem lehet másként megoldani, ott az okmányiroda a polgármesteri hivatalokban működik majd, vagyis az állam nem viszi az egészet. Ebben az esetben fizikailag jól külön kell választani az épületet, ha meg erre sincs lehetőség, közös tulajdonba kerül az ingatlan. A használati arányokról meg kell egyezni, a terheket közösen kell viselni."
Hogy még véletlenül se kelljen az államnak fizetni, határoznának arról is, hogy az ingatlanokat jelzálog nélkül kell átadni. Ha azokon mégis lenne bármilyen teher, akkor az önkormányzatnak kell gondoskodnia arról, hogy a jogot más tulajdonukra terheljék át. Ha azonban a hitelt az ingatlan renoválására vették fel, azt átvállalja az állam. Viszont az önrészt és a már törlesztett összeget elbukják a helyhatóságok.
Azok a polgármesteri hivatali köztisztviselők, akik államigazgatási ügyeket látnak el, elvileg jogutódlás útján átkerülnek a járási hivatalokba és azok kormánytisztviselőjévé válnak."
Eddig az Index híre.
Biztosan vannak, akik képesek még követni ezeket rohamtempójú felfordításokat a forradalom hevületében, azonban az állampolgárok többsége, akiket érdekel, vagy akik érintettek, biztosan nem. Államosított gimnázium újonnan kinevezett igazgatója, államosított szakközépiskola pályázó híján megbízott igazgatója, városnak visszaadandó múzeum, államosítandó általános iskola, államosítandó kórház (vagy mégis marad?), önkormányzati jogkörök elvétele, önkormányzati ingatlanok elvétele, helyi köztisztviselők tologatása megyei kormányhivatalhoz, járási hivatalhoz...
Mindezekről legfeljebb egy-egy folyamat végén hallunk, amikor például átadnak egy megbízólevelet ünnepélyesen. A folyamatot (hogy mi, mikor, miért történik) a közvélemény nem látja, lehetősége sincs véleményt nyilvánítani. De a mai közéleti-politikai környezetben a döntéshozók, a folyamatokat alakítók nem is kíváncsiak a véleményünkre, hiszen jól tudjuk, mert megmondták nekünk, hogy a mi felhatalmazásunkkal és értünk dolgoznak, tehát minden, ami történik, a mi érdekünket szolgálja. Tessék megvárni a végeredményt, és menet közben nem belebeszélni.
Ez a mentalitás jól érzékelhetően uralja a közigazgatást és a (jellemzően egy adott szolgáltatási ágban vagy földrajzi térségben monopolhelyzetben lévő) gazdasági szereplőket is. Ha csak a ZircInfo oldalait nézzük: hány szolgáltató reagált már bárhogy is az ezeken az oldalakon a tevékenységét érintő bejegyzésekre? Elvétve.
És itt visszakanyarodunk a címlapképhez: az akkori társbérlet idején az állampolgárokkal fenntartott kapcsolat egyik vezérelve az volt, hogy amiről nem beszélünk, az nem is létezik. Pontosan úgy, mint manapság. A hatalom megmondta, mi a jó neked. Ugyanúgy, mint ma.
