Itt a kikelet menthetetlenül, ilyenkor elkapja az embert az a bizonyos tavaszi fáradtság. Ezért, hogy ne terheljem az olvasókat, a hétre főleg rövid hírekből válogattam. Vicces történet nemcsak rátótiakkal, hanem zirciekkel is megesik, mint azt a mákos töltények példája mutatja. Visszatérünk az 1932-es szökött fegyenc ügyéhez, mert a rabló kézre kerítői magkapták érte a jutalmukat. Tavasszal kezdődnek az építkezések, ahogy erről a Zirc és Vidéke és a Napló is beszámolt. Megtudhatjuk, hogyan nézett ki egy szocialista aranylakodalom, végül egy hosszabb lélegzetű történettel a középkori Akliba juttat vissza minket Hogyor József.
105 éve
A 18. századi apátság és Martin Heinrich Klaproth
Zirc és a cirkónium. Kevesen tudják, hogy egy kémiai elemnek községünk, Zirc adta a nevét. Történt pedig, hogy a nagy német kémikus, Klaproth Márton Henrik Magyarországon járt a budai egyetem meghivására 1790-ben. Utazását Zircen szakította meg, a tudóst Veltzel apát úr fogadta, aki közismerten nagy irodalom- és tudománypártoló volt. A vendég két napot időzött az apátságban, kipihente a hosszu ut fáradalmát. Munkásságáról beszámolt az apát urnak, aki ezt jószándékuan 500 forinttal meg is támogatta. Kalproth tisztelete jeléül megigérte, hogy a következő általa felfedezett elemet községünkről nevezi el. Igy is lett, hiszen 1791-ben ásvány elemzése során egy addig ismeretlen fémoxidot talált, amit zirconiumnak hivott, amely magyar nyelvünkben pedig, a történelem kiszámithatatlan viharai miatt cirkóniumként honosodott meg. Többször tapasztaltuk már, hogy egyes dolgok eredete a ködös multba vész, ahogy ez a cirkóniummal is történt.
Hírmúzeum 1907. évi számának április 1-i Hírek rovatából
Tovább ►
100 éve
Lőpor helyett mák. P. J. zirczi gazda a borzavári Bocskor hegyen tuskókat és köveket akart robbantani. E végből megtöltött több töltényt lőporral és feleségével együtt kiment a helyszinére. A töltényeket elhelyezte a tuskó alá. A kanócot meggyujtották és sebes iramodással tisztes távolból várták az eredményt. Sokáig vártak már, míg végre rá is megunták a várakozást és kellő óvatossággal, földön csuszva a korosabb házaspár a tuskóhoz. A férj remegve emelte ki a töltényt, melynek kanóca már teljesen beégett és ki is aludt. Vizsgálják a töltény előttük ismeretlen hibáját. Felbontják és ekkor veszik észre – érthető bámulatukra, hogy a robbantásra szánt töltényeket lőpor helyett – mákkal töltötték meg. Ez idáig teljesen fedezi a valóságot. Azonban az már nem igaz, hogy a hitves meg mák helyett lőporral hintette volna be az az nap folyamán sütött mákos rétes hófehér tésztáját.
Zircz és Vidéke 1912. évi március 30-i Hírek rovatából
80 éve
Kitüntető elismerés. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter őnagyméltósága, Szedlmayer György és Radics József uradalmi erdőőrök, Imremajor-pusztai lakosoknak egy katonai börtönfegyenc elfogatása alkalmával tanusitott bátor magatartásukért elismerését fejezte ki. Az elismerő okleveleket dr. Sült Lajos főszolgabiró fogja kitüntetetteknek átadni.
Zirc és Vidéke 1932. évi március 27-i Hírek rovatából
75 éve
Uj községháza épül Zircen.
A Képviselőtestület f. hó 21-én gyülést tartott. Elhatározták: 1. hogy az uj községházát a biróság épülete melletti telken építik fel, amely a község tulajdona. Az építkezéshez a belügyminisztériumtól segélyt kértek.
2. Az országzászló bizottság javaslatát elfogadták, amely szerint az országzászló a Rákóczi tér közepén levő fák elé kerül.
Zirc és Vidéke 1937. évi március 28-i számából
45 éve
Húsvéti aranylakodalom Zircen
Bensőséges, szocialista családi ünnepséget rendeztek húsvétvasárnap délelőtt Zircen, a községi tanácsházán. Itt ünnepelte aranylakodalmát, azaz ötvenedik házassági évfordulóját a világhírű zirci arborétum őre, Papp János és felesége. Az idős házaspárnak öt gyermeke, huszonnégy unokája és hat dédunokája van már. A jubilánsokat az ünnepségen Hajba Dezső, a községi tanács vb titkára üdvözölte ünnepi beszéddel, majd az általános- és középiskolások, az erdészet szakszervezeti bizottsága s más intézmények képviselői köszöntötték őket.
A szocialista családi ünnepek – esküvők, névadók, temetések – sorát így elsőként új „műfajjal” gazdagították Zircen: társadalmunkhoz méltó külsőségek közt megrendezett aranylakodalommal.
Napló 1967. évi március 29-i számából
35 éve
200 személyes óvoda Zircen

Zirc nagyközség központjában 200 személyes óvodát épít a tanács. A nagyarányú építkezést a helyi termelőszövetkezet építő brigádja végzi. A tervek szerint szeptemberben megnyitják az új óvodát.
(Fotó: Borbás János)
Napló 1977. évi március 30-i számából.
Ötven lakás, két épületben
Két többszintes épülettömbben 50 lakás építését kezdték meg Zirc központjában. A lakások központi fűtésesek lesznek, tanácsi értékesítésűek. Az egyik épületet a nagyközségi tanács szolgáltató üzeme, a másikat pedig a zirci vegyesipari szövetkezet építi. Képünkön: az első épülettömb.
(Fotó: Borbás János)
Napló 1977. évi március 31-i számából.
30 éve
Jobbágyfelkelés Akliban
Ámul az ember, amint a Pápai útra kanyarodik Zircen, és megcélozza a Bakony rengetegét: Bőven csobogó, kristályvizű forrásokat lel a község melletti sziklás legelőn. Az erdőbe érve nem tudja, merre fordítsa fejét. Balra, az igazi bakonyi sűrűt, vagy jobbra a hatalmas sima kérgű bükköst figyelje-e? Esetleg a távolabb sötétlő fenyvesre vessen-e pillantást?
A meredek alján túl, a bokrok közül kiérve szinte megfogja az ember szemét az ezerhétszázas években készült vár forma épülettömb, Akli majorja. Az útikönyvek-tájékoztatók semmit sem mondanak a bakonybéli, majd a zirci apátság egykori pusztájáról, amelynek közelében csak pár évtizede épült néhány ház, így nyerték el a községi rangot. Pedig nagy idők tanúja volt a török világban megsemmisült község.
I. István idejében védett királyi birtok volt a Bakony. Nagy királyunk aklot építtetett ezen a vízben-legelőben gazdag vidéken. A már 1037-ben templommal is rendelkező jelentős falut, Aklot, azaz Aklit (innen a falu neve) a bakonybéli apátságnak adományozta István király. A jobbágyság békésen élt-gyarapodott, fizette a tizedet ezen a vadregényes településen, 1250 táján, József apát kormányzása idején kezdődtek a bajok, és ennek utóda, az erőszakos Jakab alatt tetőztek. Hatalmas vagyonnal, tömérdek kinccsel rendelkezett a bakonybéli kolostor, de az apát szerzési vágya nem ismert határt. Olyan terheket rótt népeire, amelyeket végül már nem tudtak teljesíteni. Ilyenkor megjelentek Jakab poroszlói, aztán zuhogott a kardlap és a bot, nyikorgott a kaloda, csörgött a bilincs.
1254 májusában bakonybéli robotra rendelték a kolostor népeit. A birkákat már nyári szállósra hajtották, így a hodályban helyezték el a rengeteg népet. Együtt végezték a fárasztó napi robotot, este együtt kotyvasztották a jobbára gyökerekből, csalánból készült sanyarú ételeket. Látták egymás nyomorát-szenvedését, és megérett bennük a gondolat: így nem mehet tovább!
Egyik éjjel kivonultak a Szárazgerence völgyébe, a Köveshegy mögé, ahol hangos szóval is elmondhatták sérelmeiket, az apátság erdélyi sóbányászai, a dunai, drávai, tiszai és kőrösmenti halászai, trencséni juh ászai, a bolgár Vidinből jött fafaragói. Panaszkodtak a lovasszolgák, iparosok, kanászok. A szántóvetők ás szőlőmunkások elmondták, hogy a korábban rendes tizedek és a szokásos robotmunkák helyett az apát poroszlója foglalja le a termés felét. A másik felének fejében követelnek tőlük sört, bort, vásznat, zabot, a sörkészítéshez malátát, lisztet, ökröt, birkát, sertést, tyúkot, ludat, tojást, mézet, márcot, viaszgyertyát ás pénzt. Mindezeken túl a jobbágyfiatalokat akkor rendelheti belső szolgálatra az apát, amikor akarja. Ők dolgoznak a fonóházban, a kölestörőben, az állatok mellett. Ők tüzelnek, mosnak, végzik a kolostor körüli munkát. Különösen sérelmezte a nép, hogy a legények csak saját falujukból házasodhatnak, a lányok is csak helybelihez mehetnek férjhez. A közeli jobbágyokat könnyebben elérte az apát keze, így természetes, hogy a szomszédos Akliból való Szekeres mondott gyújtó beszédet. Ennek hatására kaszát-kapát-vasvillát fogtak az elkeseredett emberek és gyilkos szándékkal indultak a kolostor felé azon a holdvilágos éjszakán.
Ekkor rohanták meg őket az apátság fegyveresei és kezdetét vette a rövid, de kemény küzdelem.
Már-már kezdett összeroppanni a rosszul táplált, szervezetlen tömeg, amikor segítségükre sietett a közelben tartózkodó furfangos deák, Ormánd. A felkelők neki köszönhették győzelmüket, az elfogott támadók pedig az életüket. Megakadályozta a poroszlók karóba húzását, valamint a kolostor lerombolását. Az ő tanácsára, a foglyokkal együtt Akliba vonult a jobbágyság, és megtagadta az adózást. A felkelés vezetőinek nevében Ormónd fogalmazta meg a követeléseket, amelyeket személyesen vitt föl a királynak.
Negyedik Béla, Gál erdélyi püspököt és Ákos mester budai prépostot, valamint a királyné kancellárját bízta meg az ügy kivizsgálásával. 1254. július 4-én Akliban ült össze a csupa egyházi személyekből álló bíróság, ás súlyosan elmarasztalta az ugyancsak egyházi személyiséget, Jakab apátot. A jobbágyok visszanyerték régi jogaikat. A szokásosra csökkentették terheiket, és senkit sem büntettek meg a felkelésben való részvételért. A bakonybéli apátot a nyilvános feddésen kívül királyi kihallgatásra rendelte és ezer arany büntetésre ítélte a bíróság.
Sikeres munkálkodásáért birtokkal jutalmazta a király Ormándot.
(Elmondja a szerző április 2-án, pénteken a Petőfi Rádióban a 20.33 órakor kezdődő Iránytű című műsorban.)
Hogyor József
Napló 1982. évi március 28-i számának „Megyénk múltjából” rovatából
Copyright ©Zircinfo.
A szöveg nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.