Itt a tavasz! A hosszú hétvégére csodálatos idővel ajándékozott meg minket a Természet: a fecskék fecsnek, a pacsirták pacsnak, a szarkák úgyszintén (ahogy költő mondja). A kiskertekben a nyárias napsütést élvezve szorgoskodnak a kezek, gondos gazdaszemek tartanak szemlét a birtok felett, mi minden tennivaló vár ránk a következő hetekben.

Ha tavasz, akkor - az évek óta megszokott rend szerint - itt a lomtalanítás ideje, amit időben meg is hirdetett a Városháza. Hogy erre mekkora szükség, van, jelzik a házak elé kirakott, esetenként elképesztő mennyiségű lomhalmok (évek óta figyelve, arra számítottam, hogy a lomok mennyisége tendenciájában csökkenni fog, hiszen egyre tudatosabban élünk, egyre több hulladékot szelektív gyűjtőhelyeken adunk le, és egyszer csak kiürülnek a pincék-padlások - ezzel szemben az a benyomásom, hogy a lomtalanítások során egyre több holmi kerül az utcára. A valós helyzetet azonban, hogy mennyi lomot raktunk ki egy-egy akció során, csak a hulladékszállítók ismerik, nem ártana ezeket is évente közzé tenni).

Ha pedig lomtalanítás, akkor itt vannak a lomisok! Csukott szemmel is teljes biztonsággal megmondjuk, mikor járnak az utcánkban: dobozos áruszállítóik a félreismerhetetlenül kopogó dízelmotorokkal, jellegzetesen zörgő utánfutóik messziről jelzik jöttüket. De ha autóval vagyunk úton a városban, akkor is azonnal felismerjük őket, hiszen lépésben haladnak előttünk, kíváncsi fejek kandikálnak ki a járműből mindkét oldalon, és a legváratlanabb pillanatban, index nélkül állnak meg egyik vagy másik oldalon, ha felfedeznek egy ígéretesnek tűnő hulladékhegyet.

 Tovább ►

Soha ennyi lomist nem éltem meg eddig, mint amennyit az elmúlt hétvégén. Az előőrs már a hét elején megjelent egyetlen árva transzporter képében, kihangosítva: "Tisztelt hölgyeim és uraim! Elnézést kérek a zavarásért! Keresünk mindenféle fémhulladékot, háztartási gépet, akkumulátort,..." A nemzeti ünnepet tiszteletben tartották, de aztán beindultak. Pénteken. Szombaton. Vasárnap. Hétfőn (ma, és valószínűleg így megy majd a következő napokon is, amíg el nem telik a három lomtalanítási hét Zircen).

Jönnek reggeltől estig. Az egyik még ki sem megy az utcából, már itt a másik. A finn vasutak legendás megbízhatóságával térnek vissza újra és újra ugyanazok a begyűjtő járművek, hátha került ki valami újabb lom. Szombaton úgy adódott, hogy egész nap a kertben dolgozva élvezhettem a felvonulást. Négy jármű meghatározott időközönként visszatért, a nap folyamán legalább tízszer-hússzor(!) Úgy becsültem, hogy csak ez a négy, csak a mi utcánkban és a csatlakozó zsákutcában minimum 50-100 kilométert elautóztak.

Kinek jó a lomizás?

Mindenkinek!

Jó a lomisnak, mert ingyen jut hozzá értékesíthető dolgokhoz (elsősorban fémhulladék, de minden más, amit bárhol értékesíteni tud, vagy maga fel tud használni). Jó a lomisok ügyfeleinek, hiszen kis pénzért jutnak még használható dolgokhoz.

Jó a kommunális hulladék szállítását végző vállalkozásnak, hiszen amit a lomisok elvisznek, azt nem neki kell elszállítani - rengeteg pénzt megspórol ezzel.

És persze a lakosságnak is jó, hiszen egyszerűen megszabadul a számára értékkel nem bíró dolgaitól.

Hát akkor mi a probléma?

Tulajdonképpen semmi, azon kívül, hogy a lomizás, így, ahogy van, minden részletében ellentétes a kapcsolódó jogszabályokkal (és, véleményem szerint, a társadalom hosszú távú érdekeivel is).

A hulladékok kezelését szigorú uniós és hazai előírások szabályozzák. A lomisok döntő többsége nem rendelkezik hulladékok kezelésére jogosító engedéllyel. Néhánynak van ilyen engedélye. Többen vannak, akik elvégeztek hulladékkezelési tanfolyamot, amely természetesen nem helyettesíti a hulladékkezelési engedélyt.

Ha valaki rendelkezik is ezzel az engedéllyel, még nem jogosítja fel arra, hogy az utcára kirakott lomok között böngésszen és a neki tetsző dolgokat elszállítsa. Ugyanis a települések többsége (így Zirc is) helyi rendeletben szabályozza, hogy a kommunális hulladék elszállítására melyik vállalkozás jogosult. Ez ma nálunk a Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. És mert a lomisok a gyűjtést üzletszerűen űzik (nem úgy, mint egy mezítlábas helyben lakó, aki, ha elmegy egy lomkupac mellett, és meglát valami neki tetsző dolgot, felemeli és hazaviszi), ezért az egyébként az összes hatósági engedéllyel rendelkező lomis is csak akkor gyűjthetne be bármit is Zirc utcáin, ha arra a helyi rendelet őt felhatalmazná.

A lomizást hajlamosak vagyunk szociális kérdésként kezelni ("hagy vigyék szegények, legalább lesz egy kis pénzük"), és nem gondolunk a társadalmi veszélyeire.

A lomizás azt jelenti, hogy az általuk begyűjtött hulladékok további sorsa kikerül mindenfajta ellenőrzés alól. Jelentős részük a természetben végzi: a kábelekről leégetett szigetelések, a hűtőszekrények levegőbe engedett freonja, régi tévék képcsövei, nem értékesíthető, de a begyűjtéskor kényszerűségből elvitt anyagok tömege. Az illegális hulladéklerakók felszámolása már ma is megoldhatatlannak tűnő társadalmi és pénzügyi problémát jelent.

A konkrét bosszúság meg az, hogy a gondosan összerakott lomhalmazt estére széttúrva találjuk, mert a gyűjtő a számára haszontalan dolgot félredobálja, hogy hozzájusson a számra hasznoshoz; konkrétan pl. az egyik szomszédomnál talált hasznos dolog haszontalan részeit előttünk az úton hajigálta el a szorgos munkáskéz. Ezt persze összeszedtem, mert csak ne nézzen ki előttem az utca úgy, ahogy nem kell kinéznie...

Nem csekély kockázatot jelentenek a bekopogós lomisok. Különösen az építkezési szakaszban lévő, többnyire még bekerítetlen ingatlanoknál jelent csábítást, ha nincsenek otthon, vagy ha a "tessék mondani, nincs valami fémhulladék?" kérdés ürügyén alapos terepszemlét tart a kérdező.  

Hát akkor hogyan álljunk ehhez az egész lomizási ügyhöz?

A legelső lépés, hogy lehetőség szerint csökkentsük otthonunkban a keletkező hulladék mennyiségét: gondoljuk át vásárlásainkat, kerüljük el felesleges dolgok beszerzését, a meglévő dolgainkat használjuk ki vagy használjuk fel teljesen.

Második lépésként igyekezzünk hasznosítani a keletkező hulladékot: tüzeljük el a papírszemetet, komposztáljuk a szerves hulladékot, keressünk másodlagos felhasználási lehetőséget a kidobandó dolgainknak.

Harmadik lépés: használjuk ki a szelektív gyűjtési lehetőségeket. Az elektronikai és villamos hulladékot adjuk le a rendszeresen szervezett elektronikai gyűjtés alkalmával, a gumiabroncsokat a gumigyűjtési napokon (ezeket a Városháza rendszeresen meghirdeti), a műanyag palackokat, vissza nem váltható italos üvegeket, papírhulladékot a város több pontján elhelyezett szelektív konténerekbe dobjuk. A papírhulladékot az iskolások is szívesen elviszik. A használt ruhaneműt helyezzük el az OTP mögött parkolóban elhelyezett konténerekbe. A fémhulladéknak, akkumulátoroknak igen jó ára van, nagyobb mennyiségnél (50-100 kg) egy veszprémi átvevőhelyre tett út is megtérül. A használt elemeket Zircen több intézményben (polgármesteri hivatal, iskolák) is leadhatjuk, de ha kiégett izzóink is vannak, a Rekord üzletházban egyszerre megszabadulhatunk tőlük.

Használjuk ki az internet kínálta lehetőségeket! Számos, nekünk már értéktelen holmi mások számára még jelenthet értéket, és hajlandó ezért pénzt is adni! Böngésszük az ingyenes adás-vételi vagy csereoldalakat (http://aprod.hu/,  http://www.expressz.hu, http://www.cserebere.hu/, http://www.zsibvasar.hu, http://www.jofogas.hu/, stb.), adjuk fel a hirdetésünket, és meglepetéssel látjuk, hogy lesz érdeklődő, aki pénzért vagy ingyen elviszi a felkínált dolgot.  

És ha mindezek után még marad valami, amit nem tudunk - vagy nem szabad - bedobni a kukába a heti ürítésre, csak azt tegyük ki lomtalanításkor. Én mindegyik lomis kérdezőnek elmondom, hogy ő nem gyűjthet ebben a városban lomot, de hát ezt kevés helyi lakos tudja és teszi meg. Fontos szerepe lenne egy lomtalanítási időszak előtti lakossági felvilágosító kampánynak, esetleg egy több hatóság, szerv (önkormányzat, rendőrség, polgárőrség, környezetvédelmi hatóság) összefogásával lezajló ellenőrzési akciónak (kíváncsi lennék, hogy pl. a 17-én, szombaton tartott belterületi rendőrségi ellenőrző akciónak a biztonsági öveken, a jogosítványon, a gyermeküléseken, a vezetés közbeni telefonáláson kívül volt-e olyan szempontja vagy eredménye, hogy a városban rajzó lomisok bármelyikét felelősségre vonták volna az általuk szállított lomok eredetét, vagy tevékenységük jogszerűségét illetően).

(Akik a téma iránt mélyebben érdeklődnek: http://hulladek.lap.hu/)

Ja, és egy apróság: előfordul, hogy a gyűjtés lázában egy-egy lomis figyelmen kívül hagyja a KRESZ szabályait (szinte mindegyik), mint ahogy ez is, amelyik az egyirányú Viola utcából ellentétes irányban hajt ki a Bakonybéli utcára...

Kapcsolódó írások: A lomüzlet, "Meg fognak halni a cigányok": a lomisoknak se könnyű