Az összes rémisztő időjárás-előrejelzés ellenére több mint ötszázan buszoztak-autóztak február 4-én Tihanyba a Téli Tihany teljesítménytúrára. Zircen még nyoma sem volt az aznapra ígért hónak, Veszprémben már porhavat sodort a szél, a Balaton mellett pedig egy-két centis összefüggő hótakaró borította a tájat. A hóesés, változó nagyságú pelyhekkel egész nap tartott, viszont a hőmérséklet - a zirci mínusz tizenhattal szemben - napközben mínusz tízig is melegedett.
Különleges hangulata van a téli Balaton-parti településeknek. Szezonban egymásba érnek a boltok-büfék-vendéglők, ilyenkor Tihanyban összesen egy mini market-ábécé volt nyitva, késő délelőttől pedig az apátság alatt Pedro kocsmája, egyébként csak csend, bezárt szemű nádtetők, kihalt utcák, néhány lakott ingatlan gazdája vívta harcát a járdát ellepő égi áldással.
A programajánlóban azt kérdeztem, hol jön össze azon a kis területen, mint a Tihanyi-félsziget közel kilencszáz méter szintkülönbség (és húsz kilométer túraútvonal)? Hát, bizony összejön.
Kivételesen csatolom a túra igazoló füzetének belső oldalát, csak hogy szemléltessem, milyen rafinált útvonalat gondoltak ki a szervezők a 20 kilométeres távra. Bizony, összehozható 20 kilométer ezen a 3x5 kilométeres kis földfolton, és nem is akárhogy. Ez alatt a szűk hat óra alatt érintettük a félsziget összes fontos történelmi, földrajzi, geológiai érdekességét: a hárommillió éves gejzírmezőt a legszebb gejzírkúpoknál, az egykori vulkánok krátereit kitöltő Belső- és Külső-tavat, a kráterperemekből megmaradt hegycsúcsokat és -gerinceket, az Apátságot, a Visszhang-dombot, Óvárt, a vaskori földvár maradványait, az egykori Apáti település egyetlen maradványát, a helyreállított templomromot, az I. András Kijevből hozott felesége, Anasztázia által letelepített bazilita szerzetesek bazalttufába vájt sziklalakásait, a Barátlakásokat, a sziget egyetlen működő forrását, az Orosz-kutat (Cyprián-forrást).
És érintettük az összes olyan kilátópontot a félsziget belsejében, keleti és nyugati partján, ahonnan még a korlátozott látási viszonyok ellenére is pazar kilátás nyílt az egész félszigetre, a Balatonra és a felvidékre. És mert a teljesítménytúra sem arról szól, hogy csak úgy végigszáguldjuk az utat (bár mindegyik túrán vannak, akik végigfutják), ezen a túrán szinte minden érdekes ponton bőséges tájékoztatást olvashattunk a kihelyezett táblákon.
Ha most azt mondja valaki, hogy sokkal szebb ez júniusban, amikor teljes pompájában díszlik a levendula a tihanyi domboldalakon és legalább harminc fokkal melegebb van, mint most, biztosan igaza van. De az is igaz, hogy olyankor ritkán látni korcsolyázókat a Belső-tavon, párába vesző, hosszú repedésekkel szabdalt, jégbe dermedt hullámokat a Balatonon, és egyáltalán nem tudja elképzelni azt a békét és csendet, ami télen megüli a tájat.
.jpg)
Ilyen elvek szerint a 895 méter is kevesebb lenne. Attól még persze fel kellett menni a Csúcs-hegyre, a Kis-erdő-tetőre, a Kopasz-hegyre, stb., szóval meg kellett mászni a kilenc nagyobb csúcsot (lásd az igazoló füzetben a magassági vonalvezetést). Ami rögtön azt is jelentette, hogy meg ne állj egy percre sem, mert kapaszkodás alatti természetszerű izzadás azonnal fagyos didergéssé változott. A nem túl erős, de majdnem állandó északi szél szembemenve izzó tűszúrásként hordta arcodba a hópelyheket és jégszilánkokat, és bizony kétréteg alul, ötréteg felül, kötött sapka, hegymászó kapucni, de átfújt rajta. Ez rögtön jelentős motiváció volt a folyamatos és ütemes haladásra.
Szólnom kell a szervezésről (ha már meghalad nálam egy bizonyos ingerküszöböt). Az utóbbi években messze a legjobb ár-érték arányú, és legszakszerűbb szervezéssel volt dolgunk. Az 1000 forintos nevezési díjért (20 km) két ellenőrzőponton meleg tea és forralt bor, kettőn sajtos és tepertős pogácsa, egy-egyen téli fagyi, mandarin és dianás cukorka (igazi retro!) várt minket (ezt nem értem pl. a Bakonyi Mikuláson: miért nem tudják évek óta megszervezni, hogy útközben is legyen valami komolyabb energiapótló ellátás, ha már egyszer tél van???), pedig egyik pont sem volt zárt helyen. Célba érkezéskor ismét korlátlan pogácsa, tea, plusz tetszés szerint hatalmas adag mákos tészta(!).
A bejelentkezőt azonnal számítógépbe rögzítették, az igazoló füzetére már névvel és időponttal ellátott vonalkódot ragasztottak, a végén vonalkód-olvasó regisztrálta a beérkezést, és az oklevelet is nyomtató készítette, plusz egy névre szóló plasztikkártyát is kaptunk. Minimális kézi munka, gyors lebonyolítás, alig várakozás, ami a türelmetlen túrázó népség számára mindig fontos.
Tehát aki bárhol találkozik a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesülettel, biztos lehet benne, hogy korrekt elbánásban részesül és majdnem a legjobbat kapja.
Ha pedig a leírtak után lesz olyan, aki kimerészkedik a dermesztőbe, nézze meg a Bakony legkeletibb részének jövő heti kínálatát, a Kicsesbánya 30/20/10-et.
Copyright ©Zircinfo.A szöveg nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.
