Zirc - Az utolsó gimnáziumi évemben döntöttem el, hogy szerzetes leszek. Az vezetett, hogy itt tudok dolgozni a magyar ifjúságért, tenni a hazáért - magyarázta dr. Hervay Ferenc Levente, rendbeli nevén Levente atya a 74 évvel ezelőtti választását.
Az ember mostanában félve ír le ilyen mondatokat, de esetében hitelesíti a nagy szavakat az a néhány kis szilánk is, amit az eddigi életéből kiragadtunk.
A Zirci Ciszterci Apátság Újkönyvtára 93 éves vezetőjével, az apátság alperjelével a könyvtárosi, kutatói munkájáért kapott Széchényi Ferenc-díj kapcsán beszélgettünk.
Azt mondja, nem számítja magát kimondottan történelemkutatónak. Bizonyos területek érdekelték, amikbe jobban beledolgozta magát. Ilyen a szerzetesrendek magyarországi története és a ciszterci rend múltja, fejlődése, alakulása az egész világra kitekintve. Számos publikációja között könyv- és nyomdászattörténeti, történelmi, földrajzi témájú anyagok is vannak.
- A saját hazánk már diákkoromban is nagyon érdekelt. Diáktársaimmal a gimnáziumban egy kis egyesületet alakítottunk, hogy a négy felső osztályban tanulók Magyarországot minden oldalról megismerjék. Tervbe vettük azt is, hogy minden évben az ország negyedrészét bejárjuk. Nemcsak a hegytetőkre másztunk fel, elmentünk a gyárakba, lementünk a szénbányába is, hogy a diáktársak saját szemmel lássák az ország életét.
A zirci apátság újjáélesztésében először a második világháború végén, 25 évesen kapott fontos szerepet.
- Az apátság teljesen ki volt fosztva, tele volt az épületünk menekültekkel. Az akkori apát úr, Endrédy Vendel engem tett meg házgondnokká, mert nem tudta senki más kézben tartani a dolgokat.
Az egyházi iskolák 1948-as államosítása az egri gimnáziumban érte. A szerzetesrendek 1950-es felszámolásakor a rendházból is menniük kellett. Utána még két évig plébános volt a városban, majd az erdészetnél kapott munkát. 1961. február 6-án letartóztatták.
Harminc éve nyugdíjban van az atya, de ma is folyamatosan dolgozik a ciszterciekről szóló anyagon (Fotó: Győrffy Árpád)
- Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, ugyanabban a percben körülbelül négyszáz helyen, főleg egyházi személyeknél tartottak házkutatást, és az érintettek nagy részét le is tartóztatták. A vád szerint meg akartuk dönteni a Magyar Népköztársaság törvényes államrendjét, vissza akartuk állítani a kapitalizmust. Pedig mi csak a fiatalokkal foglalkoztunk, kirándulni, táborozni mentünk, hittanjegyzetet készítettem. Négy és fél év börtönbüntetést kaptam, amiből kettőt töltöttem le. Egy országos amnesztiával szabadultam.
Utána, ahogy sokan mások, ő is Budapesten próbált szerencsét.
- Egy ismerősöm révén négyórás munkát kaptam az Országos Széchényi Könyvtárban, régi magyarországi könyveket, nyomtatványokat kutattam.
Folytatta a ciszterci renddel kapcsolatos kutatómunkát is, amit még a második világháború előtt kezdett.
- Egyetemista korom óta gyűjtöm a ciszterci rendről megjelenő irodalmat, készítem a világ összes ciszterci apátságának a történelmi repertóriumát. Amikor lehetőségem nyílt rá, igyekeztem személyesen is bejárni ezeket a helyeket. Először természetesen a szocialista országokba mehettem, az első utam Lengyelországba vezetett. Egy évig készültem rá. Nyelvtanfolyamra jártam, beszereztem a térképeket, a vasúti menetrendet, a 17 kötetes buszmenetrendből már ott másoltam ki kézzel, ami kellett. Egy hónap alatt bejártam náluk az összes ciszterci helyet. Amikor visszaértem Krakkóba, azt mondták, ők még nem láttak ennyit az országukból. A lublini egyetemen nyomban le is másolták a jegyzeteimet, mert nekik sem volt eddig erről információjuk.
A zirci apátság újraindításakor elsőként tért vissza. A házgondnoki munka mellett azt csinálta, amit kezdetben is akart, az ifjúság nevelésével foglalkozott.
- Újraélesztettük az egykor jól működő cserkészcsapatot. Az utolsó táborom 80 évesen volt velük a Bükk hegységben. Életem során 70 táborban voltam, több mint egy évet töltöttem sátor alatt. Ma sajnos nem látok igazán élénk működést a cserkészetben. Csak ott van élet, ahol a csapatnak jó vezetője van, ahol tudja, mit kell csinálni. Pedig nagy szükség lenne rá, hisz 1918 és 1938 között a cserkészet rengeteget tett a magyar ifjúságért. Nemcsak tanította, hazaszeretetre nevelte a fiatalokat, a jellemüket erősítette, a próbatételekkel felkészítette őket a helytállásra a későbbi életükben.
Azt mondja, ő is a cserkészetben tanulta meg, hogyan találja fel magát minden helyzetben.
- Boldogultam a börtönben is, pedig még fűtés sem volt a cellában. Ruhát olyant kaptunk, hogy a nadrág csak a térdemig ért. Hogy ne fázzak, előfizettem a börtönújságra, mert az olvasás mellett nagyon jó volt melegítőnek az ingem alatt.
Hivatalosan már harminc éve nyugdíjban van, ma is folyamatosan dolgozik a ciszterciekről szóló anyagon.
- Készen van Nagy-Britannia, Franciaország, Skandinávia, Németország, 1080 apátság története, építészete, a kapcsolódó dokumentumok felkerültek a számítógépre, a teljes anyag kétharmada.
Most éppen az osztrák apátságokkal foglalkozik, utána a déli országok következnek. Nem igazán profi a számítógépezésben, de amit kell, megcsinálja, hisz egy cserkész mindig feltalálja magát.
|
Hervay Ferenc 1919. január 7-én született Pozsonyban. Iskolás korában már Pécsen éltek. Itt végezte a középiskolát a ciszterciek gimnáziumában. A rendbe 1937-ben lépett be, és ekkortól a ciszterciek zirci hittudományi főiskoláján hallgatott teológiát, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett földrajztörténelem szakos középiskolai tanári oklevelet. Ünnepélyes örök fogadalmát 1944. január 4-én tette le. Pappá Mindszenty József veszprémi püspök szentelte 1944. május 16-án Zircen. |
forrás: http://naplo-online.hu
