A Bakony különösen alkalmas szikla- és falmászásra (lásd a Bakony - mászóparadicsom című írást). Zirchez legközelebb a Csesznek környéki szurdokvölgyekben van lehetőség "hagyományos" (köteles) sziklamászásra.
Sziklák a a cseszneki Kő-árokban - itt már ma is mászhatunk (Fotó: Kaszás Béla)
Ami még itthon nem gyakorolható, az az ún. vasalt mászóutakon (németül Klettersteig, olaszul via ferrata, mindkét elnevezés nemzetközi és itthon is használatos) történő mászás. Itt a sziklafalhoz rögzített acélsodrony nyújtja a biztonságot, ebbe kapaszkodva, ill. magukat ehhez rögzítve haladnak végig a mászók az útvonalon. Látva szikla- és falmászás, valamint a vasalt mászóutak népszerűségének meredek emelkedését (pl: http://www.hegyvilag.hu/? p=3018), a sziklamászó helyeknek a környezet- és természetvédelemmel összhangban történő fejlesztése a Bakony turisztikai vonzerejének ugrásszerű emelkedését jelentheti egy teljesen új területen. Nekünk, a Bakonyban élőknek pedig azt, hogy nem kell kétszázötven vagy még több kilométer távolságra utazni egy kis kihívásért, sőt talán még negyvenre sem, hogy a Sobri Jóska Kalandparkban keressük az izgalmakat.
Vasalt mászóutat egyelőre csak 250 kilométerre nyugatra találunk (Rax, Hans von Haidsteig mászóút - Fotó: Koós Máté)
Az itt következő történeti és sportszakmai beszámolót szerzője a http://szikla.hu/olvas?ssz=918 számára állította össze, és a ZIRCINFO-nak is átadta. A szikla- és falmászás iránt érdeklődők a szerzővel az email címén lépjenek kapcsolatba.
Bakony - mászóparadicsom
A történet ötven éve kezdődött. A háború utáni hegymászó élet elsősorban Budapesten kezdett újjászerveződni. A korlátozott utazási lehetőségek miatt leginkább a fővároshoz közel levő sziklákat látogatták. Az első jelentősebb vidéki mászócentrum a Bakonyban jött létre, Tálos Zoltán vezetésével. Ő az ’50-es évek végén került a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba, mint testnevelő és szervezett aktív hegymászó szakosztályt. Tavaly volt épp ötven éve, hogy kiépítették mászóiskolájukat a Cseszneki Sziklamászó Meredélyen. Hatásukra jelentek meg mászók Győrben és Veszprémben is. Az akkori aktív mászóélet nyomait találhatjuk meg ma is a Kő-árokban, a Cuha-völgyben, de a Vár-völgyben is. A ’70-es évektől az érdeklődés egyre inkább a Bükki sziklák felé irányultak, majd a sportmászás megjelenésével a Budapest és Tatabánya környéki mászóhelyek kerültek előtérbe. A Bakonyban szinte alig volt fejlődés. Mindössze Cseszneken másztak néhány utat felsővel. Egyedül Nagy Krisztián mászott 4-5 nívós utat a környéken, amiket tudtommal azóta sem ismételtek meg. Így 2007-ben a hegységben az utak száma 20 körül volt, aminek kb. fele volt szabályosan mászható. Az év májusában vezetett a jó sorsom a Kő-árokba. Teljesen meglepő volt, hogy kis hazánkban még lehetnek ekkora kiépítetlen falfelületek. Neki is láttunk és nyár végére Babcsán Gábor, Kovács Attila és még néhány mászótársunk segítségével több mint harminc utat sikerült itt létrehoznunk. Érdekes, hogy (mint később kiderült) Ágh Istvánék ebben az évben kezdtek el boulderezni az Ördög-árokban. A következő két évben kiépítettük a Vár alatti sziklákat, és tovább szaporítottuk az utak számát mind itt, mind a Kő-árokban. Szerencsére mások is kezdték felfedezni ezeket a nagyszerű helyeket. A veszprémiek megjelenése kifejezetten építő jellegű volt. Ágh István jóvoltából több nehéz út is született, melyek közt a Mikrokozmosz viszi a pálmát. A maga 8b+-ával országos szinten is a legnehezebbek közé tartozik. Természetesen ezen a két helyen vannak még lehetőségek, nem lehet kitenni a „megtelt” táblát, de nem hiszem, hogy az utak száma lényegesen több lesz száznál. Tovább kutattam hát a lehetőségek után, ami meg is hozta a gyümölcsét. 2010-re sikerült engedélyeztetni az Ördög-árki mászóhelyet, és megkezdődhetett a kiépítés. Az itt levő tömbök nem olyan magasak mint a Kő-árokban, de sokkal nagyobb a mászható felület és a kőzet minősége is szinte tökéletes. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy igen rövid idő alatt sikerült közel ötven utat kiépíteni. Szerencsére Pistikéék sem tétlenkedtek, így a boulderek száma is szépen gyarapodott. Elérkezettnek láttam az időt, hogy a hazai mászótársadalom figyelmét a környékre irányítsuk. Ezért az őszi hegymászó találkozót Cseszneken rendeztük meg. Az első nap a megemlékezésé volt. Emléktáblát helyeztünk el a Cseszneki Sziklamászó Meredélyen, a hely megnyitásának 50. évfordulója alkalmából. Második nap pedig egy boulder jammel avattuk fel az Ördög-árki mászóhelyet. A találkozón kb. hatvanan jelentek meg, és a versenyre is tíz felett volt a jelentkezők száma. (Aznap Izer Bálint bizonyult a legügyesebbnek) Ami szerintem nem rossz szám, de valószínűleg több érdeklődő lehetett volna, ha a Tabiék egy kissé együttműködőbbnek bizonyulnak. De sebaj. Talán majd idén. Annyit azonban sikerült elérni, hogy megélénkült az érdeklődés a völgy iránt. Ebben valószínűleg nagy szerepet játszott az is, hogy a boulder team Ágh István vezetésével azóta megtöbbszörözte az itteni kunsztok számát. A Bakonyban tehát együtt van a múlt, a jelen és a jövő is. A hegységben meglevő lehetőségek negyede épült ki eddig. Vigyázó szemetek a Bakonyra vessétek!
(Szerző: Kovács Tamás, alpinklub@chello.hu)
Copyright ©Zircinfo.
A szöveg nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.
A szöveg nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.