A korabeli Zircz és Vidéke szerkesztői szerették megírni — a komoly hírek mellett — a településen és környékén esett vidám történeteket is. Így az egyik környékbeli tűzoltóságot is a tolluk hegyére vették egy jelzőkürt miatt. A Napló pedig beszámolt a sajtüzemről és a vívószakosztályról, amelyek ma már nem léteznek, de még sokak emlékezetében élnek.

Az  apátság egykori üvegháza,  ahol 1950 után a  szakiskola torna-
termét alakították ki. Itt kapott helyet egy ideig a Zirci Spartacus is.

Tovább ►

 100 éve

Bakonyi kürt. Járásunk egyik nagyközségében a tűzoltóság egy egyhangu tűzvészt jelző kürtöt rendelt meg. Ideges kiváncsiskodással várták az uj kürt megérkezését. A napokban ez is megtörtént. Összejöttek a tűzoltóság „vezető vénei” és szájról-szájra, sorba próbálták az uj trombitából a várva várt, meglepő hangot kicsalni. Kisebb-nagyobb mértékben sikerült is nekik; de valójában, az érdemekben gazdag, egyleti kürtös, csalta ki az igazi hangot, melytől csak ugy hangzott a szertár. Megállapították, hogy a hang jó, alkalmas, „hüen” jelzi a vészt. Azonban egy bajra ébredtek és ez valóban nagy baj is volt: a trombita hangja nagyon hasonlit a tündérmajori töf-töf jelző trombitájának hangjához. Ez a nem várt körülmény esetleg tévedésbe ejtheti a közönséget s a veszély idején nem fogja tudni, hogy a töf-töf bömböl-e, avagy a bakonyi, tűzoltó kürt? E felett is napirendre tértek, mert jegyzi meg egy jobb fülü vizsgálóbizottsági tag: bár a kürt hangja a töf-töfével azonos, mégsem lehet összetéveszteni a két hangot: mert a töf-töf nem járja végig az utcákat, gépezete pedig állandóan berreg és kattog, míg a kürtös csendesen járja el az utcákat s ugy jelezheti a vészt. Ezzel is már tisztában volnának. Most még az a kérdés merült fel: miként adják tudtára a közönségnek az uj kürtjelzés jelentőségét. Itt is akadt egy mentő eszme: Megkérjük, ugymond, az egyik a birót, hogy doboltassa ki ezt a fontos közleményt egy rendőrrel s a hirdetmény elhangzása után, fujjon bele a kürtbe, így hozza tudomására a népnek a „vésztjelző hangjelet”. A biró mosolyogott egyet, majd megtörülgette az okuláját s a kidoboltatást egyszerüen megtagadta. Ez a nem várt, visszautasitó körülmény egészen lehangolta a küldöttséget. Végre a biró úr engedni látszott a kérelemnek, de elől állt egy nagy baj: nem akadt rendőr, ki a trombitát fujni tudta volna. Ez azután végleg lehangolta a küldöttséget és az egyleti kürtös tanácsára, nyomban elhatározták, hogy visszaküldik az egyhangu trombitát és vesznek helyette kéthangut.

Zircz és Vidéke 1911. évi november 4-i számának Hírek rovatából

45 éve

Malomkerék nagyságú sajt

Zirci Sajtüzem – ez áll a gyári portásfülkeszerű épület falán. Nem ez az üzem, iroda csupán, a nagytemplom szomszédságában, az iparitanuló intézet alatti pincerendszerben készül a zirci sajt. Pontosabban szólva Zirc készen kapja a sajtot, itt csak érlelik Fejér, Komárom és Győr megyéből, meg Keszthelyről és Gicről szállítják ide a félkész sajtot, hogy egy-három hónapi érlelés után útra induljon: a hazai fogyasztók asztalára, vagy éppen Németországba, Ausztriába, Görögországba, Libanonban, Kuwaitba…
Meghökkentően nagy ez az érlelőüzem. Egész vasúti szerelvényre való, legalább 23 vagonnyi Pannónia és trapista, illetve kashkavál (ez utóbbi juhsajt) sorakozik a hosszú polcokon. A Pannónia amolyan kisebb malomkő nagyságú. Egy-egy negyven kiló. A kashkavál kisöccse a Góliátnak, „csak” 7-8 kiló. A trapista meg alig másfél kilót nyom.
A sajt megköveteli, hogy foglalkozzanak vele. A Pannónia fajtát például – érési ideje két hónap – hetenként kétszer sós oldattal mosdatják. A kashkavál – külföldi vásárlók közül különösen Libanonban kedvelik – nem elégszik meg sós vízzel, a 130 fokos parafin fürdőt is kedveli… A gondosan kezelt sajt meghálálja a sok törődést fáradozást. Beérés után fél évig, sőt akár egy egész esztendeig tárolható minden károsodás nélkül.
Nagy forgalma van a zirci üzemnek. Naponta hozzák a félkész sajtot, s naponta szállítják a fogyasztásra érettet. A fogyasztó asztalára került sajt jó része megjárta Zircet. Itt készítik kés alá…
(t.) 

Napló 1966. évi november 6-i számából

Szerény lehetőségek – kis eredmények

Új otthonban a zirci vívók

Amikorra megérkezett Böszörményi Árpád, a Spartacus vívóinak edzője, addigra alaposan benépesedett a zirci múzeum előtti kastélypark. Különösen a Bányász sportháza előtti kis téren nyüzsögtek sokan.
– Hát bizony ilyen körülmények között dolgoztunk eddig – mutatta be tevékenységük színhelyét, az „aulát” a szakember. – Ebben a mintegy öt méter átmérőjű teremben inkább csak az alapelemeket gyakorolgathattuk. Ha elkezdődött az asszózás akkor csak két pár maradhatott itt bent.
A többiek ilyenkor az ajtóból figyelték társaik mozgását.

1
A mai azonban rendkívüli nap a kis bakonyi vívószakosztály életében.
– Helyet kaptunk az általános iskola tornatermében – újságolta tanítványainak Árpi bácsi. – Ezentúl tehát nem itt gyülekezünk, hanem az iskolában, s nem kedden és pénteken, hanem kedden és csütörtökön lesznek foglalkozások.
S miközben a fiatalok – lehettek vagy huszonöten – serényen vitték a szakosztály sisakjait, kardjait, plasztronjait az új „székhelyre” – jutott idő a múlt felelevenítésére.
– Én már tizenöt éve vezetem a szakosztályt, állítom, hogy mindig nagy igény volt a szülők, gyerekek között egyaránt a vívásra.
A nevek felsorolása a bizonyíték. Wilde Judit, Popovics Erika, Ottling Jolán, Böszörményi Éva, László Zsuzsa és Rottenbücher Zsuzsa szép sikereket tudhatott magáénak, Tóth Árpi a GAFC-ig, Varga Laci pedig a Bp. Honvédig jutott.

2
A zirciek szerény lehetőségek között dolgoztak mindig, de a lelkesedés rendszerint átsegítette őket a nehezebb időszakon.
– Évente 30-35 ezer forinttal gazdálkodhatunk – ismertette a klub anyagi helyzetét Szendi László gazdasági vezető. – Nem sok, de „kijövünk” belőle.
Azt azonban már a versenyzők mesélték:
– Ha elmegyünk olyan versenyre, ahol villanytőrrel kell vívni, akkor úgy kell kölcsönkérni.
Stumf István szakosztályvezető s egyik versenyző fűzte hozzá:
– Szerencsére jó a kapcsolatunk a megyei szakosztályokkal, ha kell, akkor segítenek minket.
És más jellegű segítséget is igénybe vesz a Zirci Spartacus kollektívája. Voltak már közösen edzésen Várpalotán és Veszprémben is.

3
Közben jó hangulatban megkezdődött az első edzés az új helyen. Rövid általános bemelegítés után jött a gyakorlás speciális része.
– Lépés előre, lépés hátra, kitörés! – vezényelte az edző harsányan, s a fiatalok két sorban (egyikoldalon a lányok, velük szemben a fiúk) fegyelmezetten „pattogtak” a kívánalmaknak megfelelően.
A gyakorlás legidősebb résztvevője Lehel József volt.
– Én már nem versenyzek, de most jól esik egy kis mozgás – mondta Lehel Ági apukája, aki valamikor még az első „garnitúrával” kezdett vívni.

4
Három új fiú figyelte az edzést. Őket Rottenbücher Zsuzsa vette „kezelésbe”, s az egyik sarokban rögtön elkezdődött a vívóalapállás oktatása.
Azok pedig figyelemmel követték az oktatói szavakat.
– Általában harminctagú csoportot vezetek, így 17 év alatt már több mint kétszáz gyereket tanítottam meg a vívás alapjaira – jegyezte meg az edző, aki egyben ennek az egy szakosztályos egyesületnek az elnöke.
Ennek legbiztosabb jele, hogy a legutóbbi várpalotai versenyen Mátis Attila személyében – a zirci Lejkó Frici és Hegyei Laci mellett – már dudari fiatal is felfedezhettünk a helyezettek között.
– Valamikor jónevű szakosztályunk volt – állapította meg a jelenlegi intéző, Kaszás Márta. A hatvanas években például junior egyéni és csapatversenyeket nyertünk a megyei bajnokságon.
A zirciek a szerény körülményeik között kisebb eredményekkel is elégedettek: már annak is örülnek, ha népszerűsíthetik, megszerettethetik ezt a szép sportágat…
(Kiss Dezső)

Napló 1976. év november 5-i számának Sport rovatából 

Copyright ©Zircinfo.
A szöveg nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.