Vörös Kálmán alpolgármester köszöntőbeszédében elmondta: azért jöttünk össze, hogy emlékezzünk mindazokra, akik ötvenöt évvel ezelőtt, évek óta diktatúrában élve, a legnagyobb elnyomás közepette sem féltek hitet tenni a szabadság mellett. Hozzátette: ha felejtünk, bűnt követünk el magunk, gyermekeink, unokáink, de leginkább azok ellen, akikre emlékezni kötelességünk. „Ötvenhat szelleme nem tűnt el, itt jár a temetőkben, a bokrok, fák lombjai között, itt lapul a még élők emlékezetében, megragad egy-egy újságlapon, naplóban, könyvekben” – fogalmazott Zirc város második embere, majd átadta a szót a vezérszónoknak. Vitéz Pintér Kornél arra szólított fel, hogy küzdjünk a valótlanságok ellen, s oszlassuk el a tévhiteket huszonegy évvel a világkommunizmus bukása után. 1956 a magyar nép forradalma volt, nem a kommunista párt megújulási törekvéseinek kiteljesedése – oszlatott el rögtön egy tévhitet a Magyar Vidék Országos ’56-os Szövetség elnöke. A mártír miniszterelnökként ismert Nagy Imrével kapcsolatban elmondta: a rossz oldalon állt, meghatározó szereplő volt ugyan, de nem körülötte kristályosodott ki a forradalom. Sajátjai, a kommunisták megtagadták, de ez még nem lehet indok arra, hogy a nemzeti Magyarország hősként tekintsen rá – mondta a szónok, aki megállapításait olyan történelmi tényekkel támasztotta alá, melyekről talán kevesen tudnak. Az első pillanatban még szemben állt a forradalommal, s bár később a felkelők mellé állt, szándékait a moszkvai forgatókönyv szerint fogalmazta meg, nem a politikai nézetei változtak. A forradalom előtti Nagy Imréről megtudtuk, hogy hazánkban tagja volt az illegális kommunista pártnak, a Szovjetunióban pedig önként csatlakozott a titkosrendőrséghez. Hazatérését követően, belügyminisztersége idején került sor a magyarországi németek kitelepítésére, ő adta ki a deportálást jogilag megalapozó rendeletet. Közreműködött a Magyar Koalíciós Párt feloszlatásában, az 1947-es „kék cédulás”ként elhíresült választási csalásban, a kommunisták ’48-as hatalomátvételében, a mezőgazdaság kollektivizálásában és a kuláknak kikiáltott magyar parasztok elleni fellépésben.

Vitéz Pintér Kornél idézett Nagy Imre 1948. május 1-jén elhangzott beszédéből, melyben azt mondta: „A demokráciaellenes erők az egyház palástját használják fel búvóhelyül.” Hozzátette: ilyen előzmények vezettek 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásához, az egyházi vezetők, így Endrédy Vendel zirci ciszter főapát üldözéséhez, bebörtönzéséhez, megkínzásához. A szónok idézett az egykori miniszterelnök 1953. májusi, Sztálint magasztaló gondolataiból, s utalt az enyhülést követően, 1954-ben napvilágot látott művére, melyben elhagyhatta volna korábbi nézeteit, de nem tette meg. 1989 után jobb kommunistaként emlegették, pedig semmivel sem volt jobb, csupán áldozat lett kivégzésével sajátjai, az „elvtelen elvtársak” között. Az igazi forradalmárok az utca népe, a pesti srácok, a nemzetőrök, az egészségügyi önkéntesek, a fegyvereket és élelmiszereket szállító gépkocsivezetők voltak – mondta vitéz Pintér Kornél, aki tettrekész hazafiaknak nevezte az imént felsoroltakat. Végleg szakítanunk kell az elmúlt húsz évben a reformkommunisták által kialakított képpel – összegezte mondandóját a Magyar Vidék Országos ’56-os Szövetség elnöke.

Az emlékezést irodalom, zene, film, ének tette színessé, a művelődési házban levetítésre került a Wittner-film, az ünnepségen közreműködött a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Zirc Városi Vegyeskórus, Palkovicsné Horák Zsuzsanna és vitéz Juhász Antal, akinek köszönhető, hogy van Zircen emlékhelye az ötvenhatosoknak.

Zirc Városi Önkormányzat nevében Ottó Péter polgármester és Baranyai József képviselő helyezte el az emlékezés koszorúit

 A szentmisét celebráló Huszár G. Lőrinc perjel atya az '56-os emlékkő körül is mondott néhány gondolatot

 A cikk szerzője és beküldője: 

Kelemen Gábor sajtóreferens

www.zirc.hu