Kriza János és a székely népmesék címmel Kriza Ildikó néprajzkutató beszélt a 200 éve született dédapja munkásságáról, életéről, a gyűjtési módszereiről. Kiemelte egyházszervezői és népköltészetgyűjtői tevékenységét.
Az irodalmi körök országszerte az 1840-es évektől kezdve tudatosították a népköltészet jelentőségét. Kriza János felhívása az országos mozgalommal egyidejűleg, de attól függetlenül jelent meg 1842-ben. A szabadságharc után kezdett a „Vadrózsák. Székely Népköltési Gyűjtemény” szerkesztéséhez, ami 1863-ban gróf Mikó Imre anyagi támogatásával jelent meg. Kriza munkája nyomán lett a ballada ismert és fontos fogalom Magyarországon. Korábban nem tudták, hogy a sorsokat bemutató, tragédiákat érzékeltető balladáknak miért van nagyobb hatásuk, mint a daloknak. A balladákat Kriza fedezte fel, és a népköltészet csúcsának tartotta.
A változatos székely népmesék csupán töredéke annak a hatalmas mesekincsnek, amit az elmúlt másfélszáz évben a szakemberek összegyűjtöttek, mégis reprezentatív képet adnak a 19. század közepén élő erdélyi szóhagyományról. A szövegszerkesztés világos, egyszerű és tömör. Kriza gyűjtőmódszere és közlési stílusa Arany Jánost követte. Ezért, ha társai irodalmi stílusban lejegyzett szöveget küldtek, azt ő „visszaszékelesítette”, vagy elküldte e célból valamelyik munkatársának. Kriza ugyanis széles munkatársi közösséget - 26 főt nevesítettek a kutatások - irányított, és gondosan ügyelt a szakszerűségre. Arany János szellemében minden mesét a feljegyzés színhelyén élő dialektusban kívánt közölni, az élő mesemondást követik a leírt szövegek. Kriza a népköltészetet művészetnek tartotta, a legszebb változatok kiadására törekedett. Szilárd erkölcsi elve, alapos tájismerete és folklorisztikai tájékozottsága kellő háttere biztosított a szövegközléshez. Ez a magyarázata annak, hogy a Vadrózsák meséi oly szépek, formásak, erkölcsi mondanivalójukban hibátlanok. Ha Kriza tovább él, akkor ez a mesegyűjtemény jóval terjedelmesebben maradt volna ránk.
Kriza Ildikó - néprajzkutató
