Azért kell dolgoznunk és tanulnunk, hogy ne a vértanúságból kelljen levonnunk tanulságokat, hanem a hősiesség legyen a példakép a társadalom építésében – mondta Egervölgyi Dezső, a Zirci Országzászló Alapítvány kulturális felelőse a Városházán az 1848–49-es szabadságharc vértanúinak emléknapján. Azzal, hogy székeket kellett a tárgyalóteremből a nagyterembe becipelni, teljesülni látszott a szónok által megnevezett feladat: emlékezetünkben kell tartani a vértanúkat. Egervölgyi Dezső a Magyar Értelmező Szótárat idézve elmondta: vértanú az, aki valamely eszméért életét áldozza. Megvannak különböző koroknak a mártírjai, Jézus Krisztus, az aradiak, az ötvenhatosok, de egy a közös bennük: olyan eszméért haltak meg, mely értelmes életet ad az embernek, melyért érdemes élni. A szónok megosztotta velünk asszociációját is a mártír szó hallatán: kevésbé az aradi tizenhárom, inkább egy templomoszlopon látható szobor, testéből kiálló nyilakkal, vagy egy lefejezett nőt ábrázoló festmény az, amire gondol, ha elhangzik ez a szó. Ugyanakkor – már az aradiakra is utalva – úgy fogalmazott: kalandból nem lehet senki sem mártír, a vértanúsághoz az út a hősiességtől vezet. A Reguly Antal Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola 4. b osztályának emlékező műsora következett dr. Kovácsné Jeskó Friderika tanárnő felkészítésével. A bátor, határozott kiállású diákoktól megtudhattuk, hogy október 6-án nem csak az aradi vértanúkra emlékezünk: ezen a napon végezték ki Pesten gróf Battyhány Lajos első magyar miniszterelnököt is. Halála után fennmaradt egy Ferenc Józsefre mondott családi átok – tudtuk meg egy diáklánytól, majd egy diákfiú bővebben is kifejtette, miről van szó: azt tartották, hogy a császár családjának tizenhárom áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért. „Az átok beteljesült” – mondták kórusban az iskolások, miután felsorolták a különböző haláleseteket, melyek száma valóban megegyezett a kivégzett tábornokok számával. A diákok műsorából megtudhattuk azt is, hogy az aradiak milyen szerepet vállaltak a szabadságharcban, s tolmácsolták felénk a kezükben mécsest tartó emlékező-ifjoncok a tábornokok halál előtti utolsó szavait. Majd a díszlet részét képező kis asztalkához mentek, s mint egy sírhalomra, elhelyezték a gyász kicsi lángjait.
A teltház szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a diákok megható és színvonalas műsorát. Bittmann Károly, az alapítvány titkára bejelentette, hogy jövőre egy kopjafát szeretnének elhelyezni a Március 15. téren a vértanúk emlékére, amihez kérik a lakosság közreműködését és segítségét. Hozzátette: így végre el lehet helyezni az emlékezés koszorúit, amire jelenleg nincs lehetőség.
