A Táncorgók tánckör megjelenése Zirc kulturális palettáján mindenképpen revelációként értékelhető. Ha csak azt tekintjük, hogy jelen pillanatban a város viszonylag kevés, - a felnőtt korosztály tagjait tömörítő – közösségi színtérrel rendelkezik, amely az említett életkorban lévők színvonalas kikapcsolódását szolgálja – segíti, már akkor is elmondhatjuk, hogy magalakulásunkkal űrt töltöttünk be a városban.
Ezenfelül elmondhatjuk, hogy az Égigérő Fa kapott egy csomó apukát és anyukát, akik ha nem is gyerekenként személyesen gyámolítanak, de mögé állnak a célnak, amit úgy fogalmazhatunk meg, hogy legyen lehetősége minden gyereknek és minden felnőttnek, hogy megismerje az anyanyelvét. Mert Tímár Sándor, a magyar néptánc mozgalom egyik legkiemelkedőbb személyisége és legnagyobb hatású pedagógusa fogalmazta meg a gondolatot, miszerint minden gyermeknek – embernek több anyanyelve van. Anyanyelv a beszélt nyelv, de ugyanilyen fontos és az identitástudat kialakulásában meghatározó szerepet játszó tényező a zenei anyanyelv, és bármily meglepő, a táncos anyanyelv megtanulása is. A mi táncos anyanyelvünk pedig a magyar néptánc. Bizony, nem mindenki olyan szerencsés, hogy gyermekkorában lehetősége legyen ennek az anyanyelvnek a megismerésére. Ennek lehet több oka, legfőképp a lehetőség hiánya, vagy mert mondjuk 20 évvel ezelőtti fejjel még olyan cikinek tűnt ez a dolog, vagy mert nem is gondoltunk rá soha, vagy gondoltunk rá, de mégsem követte tett a gondolatot. És most sokan örömmel jövünk csütörtökönként 30 felett, negyvenhez közel (esetleg túl), és pótoljuk a kihagyott ismereteket, próbáljuk felnőtt fejjel megismerni az anyanyelvünket, még ha csetelve – botolva, akadozva is jönnek a szánkra a szavak.
A Táncorgók létrejötte fontos példája annak is, hogy sohasem késő! Sokan lepődtek meg, hogy igen? Tényleg? Biztos? Jöhetek? Sosem tanultam még táncolni életemben! És igen, lehet jönni, mert szinte mindannyian így vagyunk ezzel, nem kell szégyellni egy-egy suta lépést, elvétett ütemet. Nyilván nem véletlen az országszerte érzékelhető fellendülése az úgynevezett szenior néptáncegyüttesek létrejöttének, mert jelzi, hogy ennek a korosztálynak igenis szemmel láthatóan növekvő igénye van a korábban elmaradt ismeretek pótlására, a jóhangulatú együttlétekre, hagyományaink ápolására.
És milyen érdekes, legújabban megjelentek köztünk az Égigérők is… Mert érdekes, hogy nem is biztos, hogy olyan vacakság ez a dolog, ha a felnőttek is csinálják. Mert nem is biztos, hogy csak arról szól, hogy rendezvényeken fellépünk és műsor keretében táncolunk. Lehet, hogy nincs igazuk az osztálytársaknak, akik mondjuk ne adj Isten, még csúfolódnak is a néptáncosokkal? És a kicsi lányok ott pörögnek a bácsik között és esetleg már elment táncos kedvük jön meg újra, vagy éppen meglévő hitük erősödik a felnőttekkel való tánc talaján. Mert ők még nem hagyományt ápolnak, csak tanulják az anyanyelvet. És nem szerepelnek, hanem felnőttekkel beszélgetnek ezen az anyanyelven. Ettől lesz ez az anyanyelv élő és szép, és így tudja betölteni a célját, mert a nyelv,amit nem használnak meghal és ezzel fontos része hal meg a népnek, amelyik ezt az anyanyelvet nem használja.
Mindezeken felül pedig táncolni szép és táncolni jó, lehet jönni kipróbálni, a Táncorgók mindenkit szeretettel vár!
Petus Mónika
Táncos időpont: minden csütörtökön 18 órától
Helyszín: Ciszterci Apátság Galériája
