"December 1-jétől az egylakásos épületeknél, jellemzően családi házaknál megszűnne a rendszeres sormunka, a tulajdonos belátása szerint rendelheti meg a területileg illetékes szolgáltatótól a továbbra is ingyenes kéményellenőrzést - áll a belügyminisztérium törvénymódosítási tervezetében, amelyet a napokban nyújtott be a parlamenthez. Mint korábban lapunk is megírta, a Kéményseprők Országos Szakszervezete ellenzi az ellenőrzések kötelező jellegének eltörlését, és ismét kemény hangú közleményben tiltakoztak a módosítás ellen." (Népszava)
Nemcsak a Kéményseprők Országos Szakszervezete döbbent meg azon, ahogy a belügyminiszter módosítaná a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvényt, hanem az ipartestületük is. A családi házaknál a jövőben megszüntetnék a kémények kötelező ellenőrzést, így mintegy kétmillió háztartás kerülhetne veszélybe.
A Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestülete biztos abban, hogy a kormány nem akar kihátrálni az emberek élet- és vagyonvédelme mögül.
Ugyanakkor úgy látjuk, hogy a feladat ellátásával megbízott kéményseprő-ipari szerv részéről a tervezett jogszabálymódosítás nyílt beismerése annak, hogy mint kijelölt szerv nem tudják ellátni a kormány által szabott feladatokat.
A törvénymódosítás adminisztratív és jogi eszközökkel megszüntetné magát a feladatot, ami szembemegy a kormány akaratával és a józan ésszel is.
A kötelező kéményellenőrzés megszüntetésével olyan mértékben csökkenne az állampolgárok élet- és vagyonvédelme, amely nagyon súlyos következményekkel járna.
(24.hu)
A Zircinfo-n a kéményseprés megszokott, jól működő rendszerének megszüntetése óta foglalkozunk a témával.
Először 2015. tavaszán írtunk arról, hogy "Az állam novembertől magához vonja és egyúttal ingyenessé teszi a kéményseprést. Szakembere ugyan még nincs a feladathoz, de talán átképzett közmunkásokra rá lehet bízni a szén-monoxid-mérgezési veszélyek felkutatását. Az újabb átgondolatlan központosítás ellehetetleníti a szakmát és milliárdos pénzkidobással jár."
Aztán 2016. novemberében, hogy hogyan működik az új kéményseprési rendszer: "A lakossági kéményseprést több megyében átvette a katasztrófavédelem. Ez nem azt jelenti, hogy tűzoltók ellenőrzik a kéményeket, a sormunkát változatlanul kéményseprő szakemberek végzik. Az újdonság csak az, hogy ahol a megyei jogú városok nem vállalták a feladatot, ott a katasztrófavédelem szervezésében valósul meg a kéményseprés."
Aztán 2017. januárjában, hogy nem működik az új rendszer olyan olajozottan, mint kellene: "A kéményseprőpiac a harmadára esett vissza a rezsicsökkentés miatt, a még életben lévő cégek a vállalkozásokon próbálják behozni a kiesett bevételeiket. A kémények ellenőrzését átvevő katasztrófavédelem pedig nagy csúszásban van, a szakszervezetek szerint a létszámhiány miatt..."
Egy hónappal később, már szolgáltatói információk birtokában: "Időközben sikerült más csatornát is találni, amely valóban hasznos információkkal szolgált. A legfőbb tanulság, hogy a Katasztrófavédelem által működtetett lakossági ("nem fizetős") kéményseprési rendszerben számos kérdésre még nincs válasz (valószínűleg ezért is kapjuk a sablonos hivatkozásokat a jogszabályhelyekre)."
Most, 2017. szeptemberében tehát nagyon úgy néz ki, hogy a kéményseprés új rendszere csak azért nem omlott össze, mert fel sem bírt állni. A lakossági szektor korábbi kis- és középvállalkozásai kénytelenek voltak felszámolni magukat (nézzük csak meg, hol dolgoznak most a zirci HEBOKÉM-esek), az ezt a tevékenységet átvevő katasztrófavédelem a szakmai szervezetek szerint nem képes/alkalmas rá, a vállalkozói szektor kéménysepréseit a politika csókos vállalkozásai vették át, az egész rendszer egy bohózat.
Az állampolgár a kéményseprésből eddig csak annyit érzékelt, hogy évente megjelent nála a kéményseprő, akár akarta, akár nem, megtükrözte, kiseperte a kéményt, kiállította a kétezer forintos nyugtát, és elment. A többség számára a most várható jogszabálymódosítás annyit jelent, hogy nem kell alkalmazkodni a kéményseprő érkezéséhez (fizetni ugye már most sem kell, mert rezsicsökkentés, megspóroltuk évente tíz kiló krumpli árát, hurrá). A rendszeres és kötelező kéményellenőrzés elmaradása tényleg "csak" azok életében okoz emlékezetes és maradandó változást, akik, vagy akiknek a hozzátartozói konkrétan meghalnak majd egy rossz kémény miatt.
2010, a második Fidesz kormány óta vagyunk tanúi és elszenvedői a társadalom és gazdaság addig működő struktúrái szétverésének. Nem az történt, hogy a politika és a szakma leült volna megbeszélni, hogy az éppen fennálló rendszerben mi a baj, mit kellene változtatni, hanem az történt, hogy az előző rendszert - függetlenül annak hasznosságától, jóságától, javíthatóságától, vagy éppen javíthatatlanságától - fel kell számolni, és helyette egy új rendszert kell létrehozni.
Nem az a baj, hogy ha elavult, működésképtelen, vagy megújításra szoruló rendszereket újakkal váltunk fel. Hanem az, hogy ha az új rendszerek nem jobbak a réginél. Az pedig, hogy ha sokkal rosszabbak, egyenesen társadalmi tragédia.
A kéményseprés rendszerének szétverése állatorvosi lova annak, ami a magyar társadalomban 2010 óta történik. Az ilyen lovakból már egész ménes dübörög az ablakunk alatt.
A Fidesz-kormányzás egyes intézkedései előremutatóak. Ilyen például a NAV-hoz online bekötött pénztárgépek, a nehézgépjárművek útdíjrendszere, azonban ezeket az intézkedéseket a fejlődés kényszerítette ki. Az öröklött struktúrák átalakítása, államosítása, erőltetett központosítása azonban teljes kudarc. Álljon itt néhány példa.
- Hulladékgazdálkodás: "Erőltetett tempóban vezényli le a kormány a hulladékkezelés legújabb reformját, amelynek kulcsszereplője egy új állami pénzbeszedő holding lesz."
Kedves Zirci Állampolgár, ugye már ön is a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt., a nemzeti kukaholding számláit kapja? Azét a szervezetét, amelynek az ötlete egy, a jelenlegi hatalomhoz igen közel álló, milliárdos vállalkozó agyából pattant ki, akinek az emberei ülnek ennek a cégnek a vezetőségében? Amelynek háromnegyed év alatt alig sikerült közel 800 millió adóforintból létrehoznia a számlázási rendszerét? - Kaptunk valami jobbat a szétvert oktatási rendszer - az államosított általános iskolától a középfokú szakképzésen, a gimnáziumi rendszeren keresztül a felsőoktatással bezárólag, beleértve a tankönyvkiadást és -terjesztést, a társadalmilag elfogadott alaptantervet, az oktatási infrastruktúrát - helyett?
Nem kaptunk. A szakmai érdekképviseletek, szakértők nap mint nap kiáltják a pusztába, milyen súlyos, hosszú távú társadalmi következményekkel jár, ami itt történt és történik. Nem használnak a tendenciózusan romló nemzetközi felmérések, hazai statisztikák sem. Az iskolaállamosítás pénzügyi csődje pedig látványosan cáfolja, hogy az állam jobb gazdája az iskolának, mint az önkormányzat. - Kaptunk valami jobbat a lakossági gázszolgáltatás "rezsicsökkentés" címen elhíresült akciójában?
Nem kaptunk. A "rezsicsökkentés" óta jóval többet fizetünk a gázért, mint piaci körülmények között kellene. - Mit kaptunk az önkormányzatok mozgásterének folyamatos beszűkítése ellenében?
A hosszú távú kiszámíthatóság, tervezhetőség megszűnését. Az állam kézből eteti a legkisebb települést is, tetszése szerint bünteti, vagy lehetetleníti el pénzügyileg a "nem baráti" települést (Esztergom, Gödöllő, stb.), vagy tömi ki milliárdokkal a "barátiakat" (Kisvárda, Kozármisleny, stb.), legtöbbször átláthatatlan előzményű egyedi kormánydöntésekkel (Bakonynána, stb.) - Az állam ezermilliárdos nagyságrendben vásárolt ki kül- és belföldi tulajdonú szolgáltató szektorokat (közműszolgáltatók, bankok, stb.) számos esetben jelentősen túlárazva, vagy racionális érvekkel nem indokolhatóan. Ahol adófizetői pénzzel nem megy, ott jogi, hatósági eszközökkel fosztják meg tulajdonuktól, űzik ki a piacukról a vállalkozásokat. A külföldi szereplők ilyenkor természetesen nemzetközi bírósághoz, választottbírósághoz fordulnak, amelyek előtt a magyar állam sorozatosan veszít (a francia Suez kiebrudalása Pécs és környéke vízellátásából a magyar adófizetőknek kb. 4-5 milliárd forintjába került; az ugyancsak francia étkezési utalványos cégek közül az elsőnek a pere a napokban fejeződött be, a magyar államnak 10,1 milliárd forint kártérítést kellett fizetni a korábbi Ticket Express utalványokat forgalmazó cégnek, és még messze nincs vége).
- A kórházak adósságállománya 2016-ban 45 milliárd forint volt, ezt az állam kiegyenlítette. 2017. augusztus végén már ismét 34,5 milliárdnál jártunk. A kórházak központosított közbeszerzésére létrehozott Állami Egészségügyi Ellátó Központ sorra kapja a büntetéseket a szabálytalan közbeszerzések miatt, legutóbb a lélegeztetőgép-beszerzési pályázat eredményét semmisítette meg a hatóság, és toldotta ezt meg egy ötvenmilliós gigabírsággal. Mindez természetesen adófizetői pénzből. A kórházak gazdasági önállóságát közvetlenül a minisztérium alá tartozó kancellárok kinevezésével vonják el.
"Életekben mérhető a magyar egészségügy pénzhiánya". Közben gombamódra nőnek ki a földből a helyi igényeket sokszorosan meghaladó, üresen kongó, fenntarthatatlan stadionok, sportcsarnokok; milliárdokkal támogatunk külföldi focicsapatokat, tízmilliárdok folynak tao-pénzként a soha nem látott mélységben lévő magyar fociba (az NB II-ben is több milliós havi fizetések vannak), amely adónak sokkal jobb helye lenne például éppen az egészségügyben. Nem sokat javít a haza egészségügy helyzetén, hogy Vietnamban viszont új kórházat építünk. - A Fidesz kormányra kerülése után a Külügyminisztériumban (de a többi minisztériumban is) több lépésben hajtottak végre tisztogatásokat. Ennek során számos nagy tapasztalatú, hosszú évek óta a pályán lévő diplomata talpára kötöttek útilaput. Aminek az lett a következménye, hogy külföldi országok fontos személyiségeivel évek-évtizedek alatt kiépített, a diplomáciában nélkülözhetetlen kapcsolatrendszerek vesztek el az ország számára egyik napról a másikra. Az elküldött diplomaták helyére felvett, még ha szakmailag fel is vértezett, de a diplomáciában járatlan "szakembereknek" (pl. Szijjártó focistársai) is köszönhető az a számtalan diplomáciai baklövés, szükségtelen konfliktus, hisztérikus reagálás, amely a külügy működését az utóbbi években jellemzi.
A belföldi sikerpropaganda állításaival szemben Magyarország nemzetközi megítélése nagyon rossz és folyamatosan romlik. - A korábban jól működő rendszereket felváltó, immár "nemzeti" rendszerek működésmódját, szemléletét cseppben a tengerként mutatja az Erzsébet-táboroztatás nemrég ismertté vált epizódja:
"A Balaton legnagyobb nyaralóhelye, az egykori zánkai úttörőtábor a közelmúltban tokkal-vonóval az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány (EKGYA) tulajdonába került. A 17 milliárd forint értékű ingatlanegyüttest az állam ingyen adta oda a Szeged-Csanádi Egyházmegye fennhatósága alá tartozó alapítványnak, majd tavasszal egy 15 milliárd forintos csomaggal még megtoldotta az adományt. A táboroztatásra szánt összegre az alapítvány írhatott ki közbeszerzést, amit egyetlen pályázóként saját cége, az Erzsébet Táborok Kft. nyert el.
Az alapítvány főtitkári posztját a 2016-os alapítás óta Hornyák Tibor tölti be, és egyidejűleg ő lett az ügyvezető igazgató az Erzsébet Táborok Kft.-ben is. A több tízmilliárdos vagyon urává vált Hornyák nem Zánkán lakik.
A budapesti illetőségű főtitkár-ügyvezető az egész nyári szezonban a Balaton-part egyik legdrágább szálláshelyéről jár be a tábor területén lévő irodájába. A 24.hu információja szerint egy napi 110 ezer forintért bérelhető házban találtak neki megfelelő szállást.
Az akár kilenc ember számára elegendő férőhellyel rendelkező Villa Art Zánka szomszédságában, Monoszlón található. A házat egy luxus szálláshelyeket kínáló internetes oldal több budapesti apartman társaságában kínálja külföldi turisták és üzletemberek számára. Az oldal szerint a négyhálószobás villa több mint 200 négyzetméteres alapterületű, és egy hatalmas étkezőterasz, valamint a kertben egy úszómedence is tartozik hozzá. A falakat kortárs festmények borítják. Az oldal foglalási naptára szerint a házat egész nyárra lekötötték. ..."
(24.hu)
A kéményseprési témában írt első, 2015-ös bejegyzésünkhöz is felhasznált képen kacagó kis kéményseprő pedig ajánlja az olvasó szíves figyelmébe az alábbi, fél évszázados, de ismét aktuálissá vált novellát.
"Kovács 113 Béla pedig, aki mindezt látta a lezárt sorompó mellől, levágott egy falatot az avas szalonnából, melyet a felesége még a múlt héten csomagolt be neki, és jóízűen elsomolyodott."
(Moldova György: Az eltörött csavar)
Koós Gábor
