Az internetes világ kinyílásával az információk pillanatokon belül érhetnek el sok ezer, órákon belül sok százezer embert. A gazdaság, társadalom, politika szereplőinek nagy többsége egyáltalán nincs azzal tisztában, milyen következményei lehetnek számukra egy, a neten, közösségi fórumon róluk felröppent (ál-)hírnek, és főként a többségnek fogalma sincs, mit tehetne ez ellen.
A (hír-)fogyasztókat hagyományosan jobban érdeklik az izgalmas, esetleg botrányszagú események, mint az, hogy ez vagy az a cég, intézmény, magánszemély később a bíróságtól kap igazat a jó hírnevének megsértése miatt indított perben, mert beigazolódik, hogy a róla terjesztett hír nem valós.
Sajnos azonban tény, hogy a kibertérben keringő hírek többsége megalapozott, és a hírek többsége az érintett szervezetre nézve nem hízelgő.
A hazai szolgáltató cégek pellengérre állításának legismertebb fóruma a Tékozló Homár, amely jellemzően egyedi olvasói eseteket ad közre, gyakorlatilag szabad kommenteléssel, ahol mind az érintett szolgáltató, mind az esetet ismertető ügyfél kap hideget-meleget.
Korábban működött a mitholne, "a tudatos fogyasztók oldala", amely azonban már megszűnt. A Fogyasztók blogja ugyancsak egyedi ügyeket adott közre, de az utolsó bejegyzés itt is közel tíz évvel ezelőtti.
A Fogyasztóvédelem lap egyedi esetekkel nem foglalkozik, inkább egy részletes útmutató, milyen panaszunkkal kihez fordulhatunk, milyen jogszabályok vonatkoznak a különböző esetekre.
A Zircinfo-n rendszeresen ismertetünk olyan eseteket, amelyek a piaci és az állami szféra szereplőinek működési zavarait mutatják be.
Azért tesszük ezt, mert az országos és helyi médiában sajtómunkások (tíz)ezreit foglalkoztatják közpénzből "jó" hírek, sikerjelentések, kormánybarát információk kitalálásával, megfogalmazásával, közzétételével; ezzel szemben az államszervezet, az állami, önkormányzati intézmények, szervezetek tévedéseit, hibáit, jogsértéseit gyakorlatilag csak részben vagy egészben önkéntes adományokból működő (mint az Átlátszó, a Klubrádió, a Direkt36), néhány főként előfizetőkből élő (mint a Magyar Narancs, az ÉS, a HVG), vagy most éppen félig rendszerellenes oligarchák által pénzelt (mint az Index, a Népszava) szervezeteknél dolgozó újságírók tényfeltáró munkájából ismerhetjük meg - amely információk a közvélemény töredék részéhez juthatnak csak el. A 2010-es kormányváltás után állami szintre emelt titkolózás, a közérdekű adatok tudatos visszatartása, a statisztikai adatok hamisítása, a hírmanipuláció, a közszolgálati média (kormány)pártpropaganda-eszközzé silányítása, a regionális és helyi média (kormány)párthű vállalkozások által történt felvásárlása és egyugyanazon központi propagandaközpontban készülő hírekkel ellátása (nálunk ilyen pl. a megyei napilap, a Napló) megakadályozza, hogy az állampolgárok mindegyike azonos eséllyel kapjon tényleges képet az önkormányzat, az állam, a gazdaság, a társadalom állapotáról, történéseiről. Ebben a pillanatban minden jel arra mutat, hogy a Fidesz 2018-as újbóli hatalomra kerülésével minden kommunikációs csatorna bedugul (megfojtják, bezárják, ellehetetlenítik, felvásárolják és beállítják a kormánypropaganda szolgálatába), amelyeken keresztül az állampolgárok ma még hiteles, független hírekhez juthatnak az ország (és saját településünk) helyzetéről. Ha az olvasó már élt akkor, emlékezzen a rendszerváltás előtti időkre, ha utána nyílott az értelme, akkor olvassa el az 1984-et. Ezekre a sorokra pedig emlékezzen a Fidesz 2018-as tavaszi, újabb kétharmados győzelme után.
A G7 gazdasági hírportál most, 2017. decemberében hazai és nemzetközi statisztikai adatokon mutatja be, mennyire hatékony ma az az állam, amelynek megreformálására akkora ígéretet kaptunk 2010-ben, a Fidesz másodszori kormányra kerülésével.
Egy kis előzmény két hónappal korábbról
"Kevesebb mint egy hét múlva befejeződik az a kormányzati intézkedéssorozat, amely az állami bürokrácia csökkentését tűzte ki célul. – Nagyjából másfél évvel ezelőtt indult meg az államigazgatás nagy horderejű szervezeti átalakítása – emlékeztetett a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára. Kovács Zoltán a Magyar Idők kérdésére felelevenítette: 2015 végén még kilencven központi hivatal és költségvetési szervezet működött Magyarországon. Ebből 13 rendvédelmi, nemzetbiztonsági és intézményfenntartó feladatokat látott el, ezek az átalakítás szempontjából nyilván nem jöhettek számításba. A többi annál inkább. – Három lépésben az intézmények mintegy felét megszüntettük vagy beolvasztottuk más szervezetekbe, minisztériumokba – mondta az államtitkár, hozzátéve: a legutolsó és egyben talán legnagyobb jelentőségű átszervezés jövő szerdán ér a végére, november elsején ugyanis az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság beolvad a Magyar Államkincstárba." (szakszervezetek.hu, 2017.10.27; Kovács Zoltán többek között Zirc és térségének országgyűlési képviselője).
És akkor a valóság (G7 gazdasági hírportál)
"Nem lehet azt mondani, hogy a 2010-ben hatalomra kerülő magyar kormány ne próbálta volna meg átalakítani azt, ami a magyar államot a gyakorlatban működteti, tehát a magyar közigazgatást. A téma kormányzati felelőse, Lázár János például az eddig megtartott, több mint száz kormányzati sajtótájékoztatójának valószínűleg mindegyikén beszélt a “bürokráciacsökkentésről”.
Az OECD most megjelentetett egy százoldalas elemzést arról, hogy mennyire sikerült ez a dolog, és bár a megfogalmazás igen udvarias, a következtetés lehangoló. A kormány néhol, nyomokban még jó célokat is megfogalmazott, de az OECD szerint az lett az eredmény, hogy a bürokrácia még központosítottabb lett, ugyanolyan drága maradt, érzékelhető előny viszont nem származott az egész gürcölésből. (A nemzetközi szervezet a magyar kormány felkérésére értékelte a fejleményeket, például az elvileg a korszerű bürokrácia kialakításáról szóló Magyary terv megvalósítását.)
Hogy lássuk, mennyire kínos a helyzet, elég megnézni azt az ábrát, ami megmutatja, hogyan alakult az utóbbi években a magyar állam fenntartásának költsége a GDP arányában.
Azaz a magyar állam működése önmagában felemészti a gazdasági teljesítmény tizedét, minden egyes évben – anélkül, hogy egy fillért is elköltött volna azokon a területeken, ahol a létezése a társadalom felé hasznos lenne (egészségügy, oktatás, nyugdíj, rendfenntartás és a többi). Az állam működési költségeinek egy komolyabb része az államadósság kamatainak törlesztésére megy, de ezen 2013 óta rengeteget sikerült megtakarítani, és nem ezzel a tétellel lógunk ki az európai átlagból. Az államapparátusra, a minisztériumokra és a kormányhivatalokra ugyanis GDP-arányosan kétszer annyit költünk, mint az európai átlag, és négyszer annyit, mint mondjuk Írország. A kormányzati bürokráciacsökkentés évei alatt stabilan 850-860 ezer fő volt az állami intézmények alkalmazottainak száma (ebből 70-100 ezer kormány-, illetve köztisztviselő), ami az összes foglalkoztatott arányában kiugróan magas.
Cserébe viszont nem látni, hol vannak azok a kirívóan jó minőségű szolgáltatások, amikkel a magyar állam megörvendeztetné állampolgárait, hogy megérje ez a mindannyiunk által fizetett többletteher.
A magyar közigazgatás többek között azért működik ilyen rosszul, mert a hivatalnokok is emberek, és egyszerűen nem olyan a személyzeti politika, ami kihozná belőlük a maximumot. Az OECD elemzésének egyik legérdekesebb megállapítása szerint nem jellemző a magyar államapparátusra, hogy érdem alapján előre lehetne jutni, a legtöbb kulcspozíciót fentről delegáltak töltik be. Ez pedig erősíti a nepotizmus és a személyes lojalitásra támaszkodó előrejutás veszélyét, szemben a hatékony szakmai munkával."
...
"Az OECD igyekszik egy csomó jó példát ajánlani a magyar közigazgatás számára, főleg az angolszász és a skandináv országok jó gyakorlatait. Ezek néhol megmosolyogtatóak, hiszen a magyar állam működésén egyáltalán nem érezni, hogy az adatok nyílt elérhetőségén javítani szeretnének, vagy a döntésekbe be akarnák vonni az állampolgárokat. Igaz, az elemzés megemlíti, hogy “a magyar kormány sikeresnek tekinti az online konzultációkat” – bár ezek a legritkább esetben foglalkoznak a hétköznapi életet érintő, és nem politikai-ideológiai kérdésekkel.
Érdemes összevetni az OECD elemzését a magyar kormány egyik szellemi hátországaként működő Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiadványával, a Jó Állam jelentéssel. Ez utóbbi főleg mennyiségi statisztikákkal próbálja igazolni, hogy minden rendben van, így nagyjából egy hátbeveregetésként fogható fel. Erre valószínűleg szüksége is van a magyar állam vezetőinek, ha egyszer az OECD-n kívül a Világbank és a Világgazdasági Fórum versenyképességi felmérései szerint is csapnivaló teljesítményt nyújt a magyar állam."
Koós Gábor
A szerkesztő megjegyzései:
Úgy gondolja, hogy az OECD-jelentés csak 2015-ig tartalmaz adatokat, ma viszont 2018-at írunk, tehát azóta sok minden történhetett, és kedvezőbbek az adatok?
Kért ön már időpontot laborvizsgálatra, szakrendelésre Zircen, Veszprémben? Akkor tudja, hogy laborba legkevesebb egy hét, szakrendelésre egy hónap, de inkább három. Tett ön már közérdekű bejelentést az itt illetékes autóbusztársasághoz, és nem kapott rá semmilyen választ? Az azért van, mert nem adta meg a lakcímét, hanem csak a nevét, így ön "nem azonosítható", vagyis nem foglalkoznak a bejelentésével, de maguktól ezt nem mondják meg, csak ha rákérdez.
Háromezer fő a határvadászok tervezett létszáma, akik mind újonnan felvettek, és nem a fegyveres testületek meglévő létszámából hasítják ki. NATO-tagként elvárás, hogy a GDP 2%-a legyen az éves védelmi kiadás; Magyarországon ez most 0,8%, 2022-re 1,4%-ra akarunk kapaszkodni, gyakorlatilag meg kell duplázni a védelmi kiadásokat. Még nem látott ütemű autópálya- és autóút-fejlesztési programok zajlanak és vannak tervben. Lassan meg sem lehet számolni, hány határon túli és távoli országbeli közintézmény (iskola, kórház, templom, stadion) építését, felújítását finanszírozzuk, hány tevékenységet (bokszakadémiát, oktatást, buszgyártó üzemet, és egészen képtelen dolgokat) támogatunk. Az állami propaganda költségei az egekben, ezekkel a hirdetési pénzekkel hizlaljuk a rendszerhű médiatulajdonosokat, akiknek a rádiói, tévéi, nyomtatott sajtója, hirdetési cégei, óriás- és egyéb plakátjai, kamuportáljai nagyjából egy hét alatt mennének tönkre, ha az állam nem hirdetne náluk.
Gyakorlatilag minden olyan pert elveszít a magyar állam az Európai Bíróságon - és fizet emiatt tízmilliárdos nagyságrendben kártérítéseket közpénzből -, amelyeket jogellenesen kiebrudalt külföldi cégek, az állami szolgálatból jogellenesen elbocsájtott munkavállalók, jogaikban az állam által sértett magánszemélyek és civil szervezetek indítottak ellene.
Százmilliárdokért építünk stadionokat, uszodákat, egyéb sportlétesítményeket, amelyek fenntartását senki nem vállalja, tehát az államra marad évente beláthatatlan milliárdokért a fenntartás.
Családi, rokoni, baráti cégek nyernek számolatlanul közbeszerzéseket - vagy kapnak közbeszerzés nélkül állami megbízásokat -, amelyekben a lehetséges versenytársakénál sokkal drágábban, és gyakran jóval silányabb minőségben szállítanak termékeket, nyújtanak szolgáltatásokat az állam számára.
"Három lépésben az intézmények mintegy felét megszüntettük vagy beolvasztottuk más szervezetekbe, minisztériumokba – mondta az államtitkár" - olvasható fentebb, azonban neki, aki a rendszerváltás óta mozog az állami-önkormányzati bürokrácia sűrűjében, és csakis ott, pontosan tudnia kell, hogy az intézmények összevonása semmit nem mond arról, hogyan változik a munkájuk hatékonysága, vagyis mitől lesz olcsóbb egy új gigaszervezet működése, mint volt, mielőtt összevonták a korábbiakat.
"Minden bürokráciacsökkentési program dacára megállíthatatlanul hízik a kormányzati vízfej: újabb rekordot döntött az állami vezetők száma." (Blikk, 2017.06.28)
Mintegy végszóra, az Index összeállítása az év utolsó előtti napján: "Eltékozoltuk az aranyéveket? 17 ábra 2017-ről" - látványos ábrák közérthető magyarázatokkal
1. 40 éve nem volt ilyen alacsony a munkanélküliség a fejlett országokban
2. Az állam a meghívásos pályázatok segítségével segíti a baráti cégeket
3. Régiós összehasonlításban is nagyon sok EU-s pénzt osztott ki a kormány
4. Eltékozoltuk az aranyéveket: a változatlan áron számított államadósság tovább növekszik
5. Az iskolarendszerünk nem készíti fel a gyerekeket a 21. század változásaira
6. Észre se vesszük és elszalad mellettünk a világ
7. A felsőoktatás értelmes fejlesztése mindenkinek jó lenne
8. Orbán barátai magabiztosan készülnek a közbeszerzésekre
9. Nagyot csúsznak a budapesti ingatlanfejlesztések
10. A magyar gazdaságpolitika a GDP 3 százalékát csoportosítja át a tőketulajdonosoktól a bérből élő családok felé
11. A bérhányad miatt olyan sikertelen az ellenzék?
12. Szuperalacsonyak lettek a hosszú lejáratú magyar hozamok
13. Nagy baj lehet a gazdaság túlhevüléséből
14. A rekord magas brit üzleti bizalom index sima brexitet vetít előre
15. Hello, infláció!
16. A nyers számok által jelzettnél lényegesen kisebb lehet a hazautalás
17. Képzés helyett közmunka
És hol van még a többi! És hol van még a vége!
