A két nappal ezelőtt bejelentett újabb egyéni képviselőjelöltjeink közötti névhasonlóság, illetve az őket jelölő pártok egyes adatainak azonossága (ezekről pénteken írtunk) váltotta ki a kíváncsiságunkat, és néhány dologra jobban rákerestünk a neten elérhető nyilvános adatforrásokban.
Fontos: természetesen arra nincs lehetőségünk, hogy meggyőződjünk a neten talált nevek mögötti személyes adatokról. Így tehát a nyert információkból levont következtetéseket kizárólag a névazonosságokra alapozzuk.
Ugyancsak fontos: A talált információk mögött semmilyen jogellenes állapot nincs. Azon kell elgondolkoznunk, hogy a jogi környezet megnyugtató módon biztosítja-e a társadalmi folyamatok átlátható, rendeltetésszerű működését. A választópolgároknak joguk van meggyőződni arról, hogy a legalkalmasabb, a demokratikus normákat tisztelő, feddhetetlen jelöltre adják a szavazatukat, aki az ő érdekeiket hatékonyan képviseli a következő négy évben.
Az Jó Út Magyar Polgári Párt és a Magyarországért Demokratikus Párt nyomain elindulva talált információkat egy könnyebben áttekinthető rajzban foglaltuk össze.
A két párt eddig 14-14 jelöltet jelentett be. Ha megnézzük a többi választókerületi jelöltjeiket is, további névhasonlóságokra is bukkanhatunk.
Sárvárra például a tapolcai mintát alkalmazhatták: az egyik párt a vélelmezhető férjet, a másik a vélelmezhető feleséget jelentette be. Orosházán mindkét párt egy-egy férfi jelöltet jelentett be ugyanazzal a (nem gyakori) családnévvel. Ugyanez Törökszentmiklóson, csak ott két női jelölt, gyakori családnévvel, plusz az egyik párt ugyanezzel a gyakori családnévvel Hajdúszoboszlón és Békéscsabán is bejelentett egy-egy jelöltet. Az egyik párt egy gyakori családnévvel Gyulán és Dabason jelentett be egy-egy jelöltet.
"... kötelezhetők a pártlistát állító párt ... vezető tisztségviselői."
A március 1-jei helyzetet bemutató bejegyzésben említettük, hogy a 2014-es választások után kerekítve egymilliárd kilencszázötvenegy millió forint, a jelölő szervezetek (pártok), illetve egyéni jelöltek által meg nem fizetett bírság lóg a levegőben (és feltehetően soha nem is fogja senki megfizetni).
A mostani választáson két olyan párt is indított jelöltet a választókerületünkben, amelyeknek 2014-ről még több tízmillió forintos tartozása van az állam (azaz az adófizetők) felé: a Magyarországi Cigánypárt (jelöltjüket, Markos Róbertnét egyelőre nem jogerősen elutasították) 32.978.500 forinttal tartozik, az Összefogás Párt (jelöltje Kónya Krisztián Zsolt) 20.807.500 forinttal.
A kérdés csak az, hogy nincs-e valamilyen hézag a választási jogrendben, ha olyan pártok is indíthatnak jelölteket, amelyek a korábbi választás(ok)ról a minimálbér több százszorosának megfelelő összeggel tartoznak az adófizetőknek? Hogyan lehet elvárni az ilyen párt esetleg megválasztott képviselőjétől, hogy törvénytiszteletével példát mutat a választópolgároknak?
A 2014-es választás ilyen pénzügyi fiaskója indíthatta a törvényhozókat arra, hogy 2017-ben szigorítsanak. A "2013. évi LXXXVII. törvény az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről" ugyanis kiegészült olyan bekezdésekkel, amelyek szerint ha egy jelöltnek, vagy egy pártnak a költségvetéstől kapott választási támogatását vissza kell fizetnie, és nem fizeti, akkor az adók módjára behajtható. Továbbá, ha egy országos listát állító párttól a tartozás így sem hajtható be, akkor a párt vezető tisztségviselőinek kell a tartozásért helyt állni.
Ez a nagyon tiszteletre méltó (és szükséges) jogszabály módosítás legalább egy sebből vérzik: "... tudjuk azt, hogy a kis pártok jó része tulajdonképpen bizniszpárt. Tehát csak azért jön létre, hogy az a néhány ember, aki politikai vállalkozóként erre a ... rövid időszakig tartó piacra belép, elvigyen egy kevés pénzecskét, amit az állam nem szankcionál, mert tudjuk, hogy 2014 után nem tudták visszaszerezni azokat azokat a pénzeket, amelyek jogszerűen visszajártak volna a magyar államnak, a magyar közösségnek. Jelenleg ugye az a helyzet, hogy ha egy párt nem éri el a listás versengésben az egy százalékot, akkor a párt tisztségviselői egyetemleges felelősséggel tartoznak a magánvagyonukkal. Igen ám, de hogyha az a pártvezető megkapja a táskás pénzét, akkor miért érdekli az, hogy mi lesz ennek a következménye? Tehát ha van egy erkölcstelen rendszer, amelyben a pénzek ellenőrizetlenül mozognak, és meg lehet vásárolni embereket, és pártokat, és személyeket, akkor miről beszélünk?" (Szoboszlay György, Klubrádió, Mandátum, 2018. március 1., 19 óra)
Koós Gábor