Gondolatok a zirci labdarúgásról
Az elmúlt hat és fél évben kihoztuk a zirci labdarúgásból a maximumot minden további ténykedés csak vegetálást vagy visszalépést hozhat.
Bebizonyítottuk, hogy szakértelemmel és tervszerű munkával néhány év alatt sokat lehet előre lépni és megyei szinten elismerést kiváltó csapatokat működtetni.
Az alábbi elemzés általánosságokat tartalmaz /vázlatos gondolatébresztést/ nem személyeskedik és nem támad senkit. Természetesen mindig vannak pozitív kivételek ezért tőlük előre elnézést kérek!
Senkit nem akarok megsérteni, de tetszik nem tetszik így látom hat és fél év kemény munka után belülről a zirci labdarúgás helyzetét.
- Az utánpótlás korú játékosok fizikálisan, mentálisan és a labdarúgás iránti alázat tekintetében tragikus állapotban vannak hobby labdarúgásra alkalmasak, komoly szakmai munkára alkalmatlanok.
- Az edzésről távolmaradás fő indoka a tanulás, de a többség ott sem teljesít.
- Sok az olyan labdarúgónk aki úgy gondolja Ő már mindent tud a labdarúgásról és neki ne akarjon senki semmit megtanítani. Kétkedve fogadja tapasztaltabb felnőttek, szakemberek edzők tanácsait. Nem hiszi el, hogy itt minden érte történik, hogy Ő illetve csapata minél magasabbra jusson, hogy belőle minél használhatóbb minél jobb felnőtt játékos legyen.
- Az ifjúsági korú játékosoknak felajánlott felnőtt csapatban való munkától menekülnek és inkább választják a visszalépést minél langyosabb területre. Ugyanez elmondható sok olyan felnőtt játékosról is aki az elmúlt években megfordult a felnőtt keretben, de nem tudta vagy nem akarta felvenni az ottani munka ritmusát.
- Az edzésekre fáradt elcsigázott emberek érkeznek akik minőségi szakmai munkára alkalmatlanok.
- Az elmúlt néhány évben de a megye első osztályú időszakban is többször előfordult, hogy a megye különböző pontjairól és a környező településekről megérkeztek a játékosok az edzésekre de a zirciek nem.
- A bajnokság közben több alkalommal és több személynél fordult elő, hogy neki a mérkőzés időpontjában „fontosabb dolga” akadt.?
- Vannak játékosok akik a felkészülés során elérhetetlenek csak közvetlenül a bajnokság kezdete előtt adnak életjelet magukról.
- Az edzéslátogatottság nagy általánosságban elfogadható, de sok a gyenge jóindulattal is elfogadhatatlan kifogás.
- A szerényebb képességű vagy formán kívül játszó játékosok nem a több és keményebb munkában a sűrűbb edzéslátogatásban látták saját pozíciójuk jobbá tételét inkább igazságtalanságot kivételezést sejtettek, megsértődtek, lemorzsolódtak, eligazoltak és meg vannak győződve arról, hogy ők mindent megtettek de „elüldözték” őket.
- Vannak olyanok akik meg vannak győződve arról, hogy nekik megye első osztályban elég ha hétvégén elmennek a mérkőzésre.
- Egyre több az olyan játékos aki gyermekkorban elfogadhatóan dolgozik, de 18-20 éves korban feladja a dolgot lustaság, akaratgyengeség, vagy a motiválhatóság teljes hiánya miatt.
Olyanok is egyre többen vannak a fiatalok között akik felkészületlenül minden munka nélkül szeretnének előbbre lépni, de ha ez nem jön össze megsértődnek, leállnak, eligazolnak.
- Nem lehet a városban és környékén annyi szponzort találni, hogy hosszabb távra biztosított legyen az egyesület zavartalan működtetése még úgy sem, hogy az eredmények és a csapatok játéka évről évre látványosan fejlődik. Számunkra érthetetlen módon fordítottan arányos az eredményesség és a támogatások mértéke.
- Erkölcsi támogatásból mély együttérzésből és ígéretekből nem lehet az egyébként magas kötelező költségeket kifizetni.
- Számomra ma már egyértelmű, hogy a zirci játékosaink egyáltalán nem akarták a megyei első osztályt.
- A településnek és a szurkolóknak is teljesen mindegy, hogy a csapat a megye II utolsó vagy a megye I osztály élmezőnyében szerepel-e.
Talán túl gyorsan történt a város labdarúgásának fejlődése / az osztályváltás, hogy a felnőtt és tartalékcsapat alá még öt korosztályos csapatot építettünk fel / és ezt nem tudtuk anyagi háttérrel létesítménnyel téli edzéslehetőséggel és személyi feltételekkel követni.
- A mindenkori sporttörvény és az egyesületi alapszabály szerint fizetendő egyesületi tagdíj beszedése komoly nehézségekbe ütközik, a szankció alkalmazása pedig a korlátozott létszám miatt lehetetlen.
- Nincsenek a városban olyan labdarúgást szerető emberek, volt labdarúgók akik önzetlenül segítenének az utánpótlás nevelésben.
- A hazai labdarúgó mérkőzésekre nem lehet találni legalább 6 önként jelentkezőt akik normálisan meg tudják oldani a rendezői feladatokat.
- A mérkőzésekre kilátogató nézők egy része mindent bevet annak érdekében, hogy tudatosan blicceljen és még a mérkőzés belépő jegyének árával se támogassa az egyesületet.
- Természetesen az ellendrukkereknek sem vagyunk híján akik csak a bukásunkat szeretnék látni.
- Labdarúgó pályánkat nem tudjuk megvédeni a vandál rongálóktól.
- Egyre kevesebb a szolgáltatással nyújtott támogatás az adományozók egyre nehezebb helyzete miatt.
- Azon emberek egy részétől akiket szurkolóinknak gondoltunk nehéz helyzetben illetve amikor rosszul játszott a csapat támogatás és szurkolás helyett csak szitkokat kaptunk.
- A győzelem és a jó teljesítmény természetes volt bármely helyzetben a vereség és a gyengébb forma elfogadhatatlan. Ha én szurkolok valakinek a hullámvölgyekben is kitartok hisz a sport nem csak a győzelmekről szól, nem csak győztes mérkőzés után kell szeretni a csapatot akkor is mellette kell állni amikor kudarcok érik őket vagy a vártnál gyengébben teljesítenek. /De kudarc-e a 2010/2011-es és a 2011/2012-es bajnoki szereplés?/
- A 2011/2012 évi bajnokságban komolyan megromlott kapcsolatunk az MLSZ megyei igazgatóságával és úgy nehéz együtt dolgozni, hogy az egyik csapatnak minden megengedett a másiknak semmi.
Apropó magyar labdarúgás: bár ne ismertem volna meg soha labdarúgásunk kulisszatitkait és belső viszonyait de ha már így hozta a sors nem csodálkozom hogy itt tartunk ahol, és szerintem senkinek ne legyenek illúziói a jövővel kapcsolatban.
Ezeket a gondolatokat nem csak a csalódottság fogalmazta meg bennem sajnos ez a meztelen igazság és ha nincs összefogás és nincs akarat akkor ne is akarjunk jó labdarúgást a városunkban. Vagy nem is akarunk?
Sokak szerint az elmúlt években próbáltunk olyan feltételeket biztosítani az itt sportolóknak amely példaértékű lehet ezen a szinten. Sajnos ezt nem mindenki értékelte főleg azok nem akik még nem sportoltak más egyesületben.
- Nagy tisztelettel köszönöm meg annak a néhány embernek akik az elmúlt években teljes mellszélességgel mellettem álltak és aktív segítői voltak a sikereknek sajnos nem voltunk elegen, hogy hosszú ideig tudjuk tartani ezt a színvonalat.
Lehet persze visszalépni és úgymond hobby labdarúgást is csinálni egyesek szerint tehetséges, eddig érdemtelenül mellőzött helyi labdarúgókból de ez a feladat engem már nem motivál.
Zirc, 2011 november
Tisztelettel: Heinrich József
aki hat és fél évvel hosszabbította meg a zirci labdarúgás életét és a leírtak minden szavát vállalja.
Forrás: www.fczirc.hu
Kapcsolódó anyagok:
Nem akarják, hogy megszűnjön a foci Zircen
Lemondott az FC Zirc teljes vezetősége
