A héten lesz a XV. Bakonyi Turisztikai Konferencia, ahol fontos téma a tdm (turisztikai desztinációs menedzsment). Pont 80 éve alakult meg véglegesen egy olyan egyesület, amely először kezdte meg szervezett formában a Bakony turisztikai fellendítését. Ez volt a Bakonyi Kulturegyesület, amely később Bakony Egyesületre változtatta a nevét. A szervezet bábáskodásával valósult meg az első Bakonyt propagáló reklámfüzet is.
A Zirc és Vidékének állandó rovata volt a Tárca. Ebből még nem szemléztem eddig, pedig jó versek, esszék, beszámolók és humoros írások jelentek meg benne. Most pótolom az elmaradásomat Lengyel János írásával.
A kiadvány címlapja
80 éve
Véglegesen megalakult a Bakonyi Kulturegyesület.
November 15-én délelőtt fél 11 órakor a zirci Kath. Legényegylet dísztermében szép számmal jelentek meg az ideiglenes egyesület vezetőségéből és tagjaiból. Az alakuló gyülést Walla Ferenc elnök nyitotta meg és üdvözlő beszéde után ismertette a jóváhagyott alapszabályok módosított részeit. Majd az ideiglenes vezetőség munkájának eredményét vázolta. A propaganda osztály Magyarság utján hirdetésekkel, ismertető hirlapi közleményekkel, levelezőlapokkal, fényképekkel, kirándulásokkal stb. igen szép eredményeket ért el. A Zirc és Vidéke cimű helyilap is teljes önzetlenséggel és készséggel állott az egyesület céljainak szolgálatára, amiért az elnök a szerkesztőségnek legbensőbb köszönetét fejezte ki. A turisztikai osztály Scherer János dr. szolgabíró kitünő vezetésével a turista utak előkészítő munkájával, az összeköttetések kiépitésével, a kirándulások szervezésével és megrendezésével igyekezett a kitüzött célhoz közelebb jutni. A lakás és élelmezési osztály szervező munkáját Kerschbaummayer Henrik ipariskolai igazgató páratlan áldozatkészséggel látta el. 300 esetben adott felvilágositást a Bakonyban nyaralni óhajtóknak. 53 lakás kiadását közvetitette. A munka eredménye 190 nyaraló, igen sok turista és kb. 20,000 pengő, amely a Bakonyt látogatóktól a lakás és élelmezés ellenértékeképen Zircen maradt. A községfejlesztési osztály (elnök: Cseresnyés Jenő dr. .kir. közjegyző) áldásos müködését hirdeti a zirci strandfürdő, amely szinte a semmiből vált valósággá, 600 négyzetméter vizfelületével, 33 kabinjával, homokstrandjával az angolparki lombok alatt várja az új nyarat. Hervadhatatlan érdemeiért Scherer János dr. szolgabirónak az elnök inditványára jegyzőkönyvi köszönetet szavaz a közgyülés.
Mindez fél év alatt. Az egyesület vezetőségének a közért végzett önzetlen, fárasztó munkásságát Zirc közönségének közömbössége sem törte meg. Ezt a közömbösséget igazolja az, hogy ennek az áldást osztó egyesületnek Zircről és környékéről még mindig csak 18O tagja van.
Majd az egyesület uj tisztikarának megválasztása következett
Diszelnökké egyhangu lelkesedéssel Werner Adolf dr. zirci apátot választották meg. Elnök lett Walla Ferenc. Társelnökök: Tóth Aurél dr, Varga Virgil. Alelnökök: Becske Zoltán,’ Kerschbaummayer Henrik. Titkárok: Kukányi Béla dr., Papai János. Pénztáros: Pellion László. Ellenőr: Scherer Endre. Ügyész: Szigethy László dr. Számvizsgóló bizottsóg: Árvay György, Sümeghy László dr, Tóth Sándor. Választmány: Borián Elréd dr., Cseresnyés Jenő dr., Halász Ferenc dr., Hegyi Kapisztrán dr., Holitscher Károly, Horváth Szaléz dr. , Kasper József, Kostyelik Kajetán, Kuntzl Ernő dr., Létray Gyula, Rimaszombati Imre dr., Scherer János dr., Sült Lajos dr., Szemmelveisz Károly dr., Szokoly János, Zimay Ödön dr. Póttagok: Szemmelveisz Ferenc dr., Zalai János.
Az uj tisztikart és választmányt Walla Ferenc közvetlen, meleg szavakkal üdvözölte. Buzdította őket, hogy munkájukban a közös cél, a közös érdek elérésében ne lankadjanak. A Bakony szeretetén, emelésén keresztül dolgozzanak szükebb hazájukért, teljesitsék hazafias és szociális küldetésüket és az összefogás eredménye nem fog elmaradni.
Holitscher Károly országgyülési képviselőnk szeretettel üdvözölte az egyesület uj vezetöségét élén Walla Ferenc elnökkel. Elmondotta, hogy az egyesület megalakulásakor sokan szánakoztak, de a sulyos viszonyok ellenére elért eredmények megcáfoltak minden kishitüséget. Bebizonyosodott, hogy kölcsönös jóakarattal, összefogással, megértéssel minden nehzséget meg lehet oldani. Kéri az egyesület önzetlen vezetöségét, hogy szép és nemes törekvését, áldásos müködését, a Bakony fejlesztését továbbra is szeretettel folytassa. Ne a kritikusokra, hanem lelkiismeretére hallgasson. Felhivja a figyelmet a bakonyi menetrend javitására. Kéri tegye lehetővé az egyesület a téli sportok üzését, erre helyet és teret biztosítson s a kérdést, mely a Bakonyba télen is látogatókat vonz, készitse elő.
Walla Ferenc elnök megköszöni az országgyülési képviselőnk támogatását, érdeklődését és tanácsait. Bejelenti, hogy az egyesület felvirágoztatásán fog dolgozni a vezetőség minden tagjával, hogy a kitüzött cél minél eredményesebben megvalósuljon. Lépéseket tett, hogy a meteorologiai intézet Zircről is közölje a hóviszonyokat és a Bakony széleskörü ismertetéséhez a M. Távirati Iroda segitségét is kéri.
A gyülés bezárása után Walla Ferenc elnök vezetésével Holitscher Károly, dr. Szemnielveisz Károly, dr. Szemmelveisz Ferenc, dr. Sült Lajos küldöttségileg keresték fel Werner Adolf dr. zirci apátot, hogy az egyesület díszelnökségének elfogadására felkérjék. Walla Ferenc üdvözlő beszéde után az apát meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat és a diszelnökséget elfogadta.
Zirc és Vidéke 1931. évi november 22-i számából
A Bakony Kulturegyesület kiadványa 1932-ből
![]() | ![]() | ![]() |
2-3. oldal | 4-5. oldal | 6-7. oldal |
Az oldalszámokra kattintva a kép nagyobb méretben jelenik meg.
Megesett…
Nevezetes ember vala Sz. községben Feri bá’ a „szélmónár”. Azért volt ilyen „mellékes” névvel fölruházva, mert amolyan szélhajtotta daráló alkalmatossága volt, ott künn a juhszélén. Ide hordta fél község a gabonáját darálásra, vagy amint Feri bá’ szokta volt mondani. „szabad lopásra”. Szándékosan mondom, hogy fél község, mert volt egy másik, hasonló alkalmatossággal biró egyén is a másik falu végén.
Azt mondja a jó magyar közmondás: „Két dudás egy csárdában nem fér meg.” Itt mintha sántitott volna a bölcs élettapasztalat, mert bizony ők ketten csakis ott fértek meg a Duci bácsi csárdájában. Ott iddogáltak majd minden nap. Tellett. Ha úgy néha napján Feri bá’ hites élete párja szemére vetette „a vén csoze”-nak ebbéli gyöngéjét, őkegyelme hamarosan kész volt a célirányos felelelttel:
– No no anyjuk! Már megint nincs igazad. A szentesi mónár benzinnyel darál. Az is kőtség és azért az sem vesz több vámot, mint én. Nekem meg a benzinyt ingyen adja az Isten. Már mér ne kőthetnék. Tellik az árából. Még marad is.
Ilyeténképpen azután el volt vágva az asszonyi beszéd további fonala.
Sok jó történet megesett Feri bá’-val, úgy „boldog állapotban” amikor ő „rózsaszinben” látta a világot. Majd elmondok szép sorjában egy párat, ahogy megesett, helyesebben, ahogy ö elmesélte mindenkinek, kivel rokoni kapcsolatba keveredett. Ilyen pedig épen elég akadt, mert neki mindenki, ki őt meghallgatta, „kedves testvér” volt.
Ime az egyik eset, ahogy megtörtént:
Egyik zivataros decemberi estén, már jó későre járt az idő, mikor Duci bá’ „becsukok” jelszóval, talán már tizedszer is fölszólitotta Feri bá’t a tisztes távozásra. Mivel azonban ő még ekkor sem mutatott hajlandóságot a haza menésre, kénytelen volt mindennapos vendégét egyszerűen kitenni az utcára, ami nem is volt valami nehéz feladat, mert Feri bá’ bizony nem valami biztosan állt a lábain. Eléggé méltatlankodott Feri bá’ a „tisztességtelen” bánásmód miatt, de minthogy nem volt mást tennie, bizonytalan lépésekkel megindult az embert barátságosan marasztaló alföldi sárban. Az ut, mely idejövet negyedóráig sem tartott, hazafelé majd egy órát vett igénybe. De mit törődött ezzel Feri bá’. Megszokott dolog volt ez már nála. Még szórakozott is az utcán. Ha nem az ugató, csaholó kutyákkal, akkor önmagával társalgott. Közbe észre sem vette – hazaért.
Tisztességben, csendesen került be a pitvarajtón a konyhába, majd a szobába, hol a familia már aludt, azaz, hogy még sem. Az „anyjuk” fekve bár – virrasztott – setétben. Teljes tisztességadással „Dicsértessék”-elt be, annál is inkább, mert orrcsiklandozó jó ételszag ütötte meg és ébresztette tudatára annak, hogy éhes. Meg is kockáztatta a kérdést alázatossággal:
– Anyjuk, van valami ennivaló?
– Ott van — felelt az asszony és befeléfordult.
Feri bá’ meg nagy neki megadással odabizonytalankodott a „sparrhettni”-hez, honnan az illat áradt. Sötét volt. Igy bizony csak tapogatódzott. Fazék, érezte a keze. Belőle valami ki is áll. A főzőkanál nyele. Helyt vagyok, gondolá Feri bá’ s mohón kanalazta a fazék tartalmát. De valahogy nem elégitette ki. Ismét megkérdé az asszonyt: – Anyjuk nem főztél te ebbe a levesbe semmit?
– Vén csoze, hát nem érzed? Még disznóbőr is van benne!
Ezzel beérte Feri bá s kutatott a bőr után. S csakugyan, sulyosodik a kanál. Meg is van! Kezdi rágni. Keserves munka volt. Igen rosszul főtt meg ez a bőr – morfondirozott magába Feri bá’. De hát mit csinált volna mást? Rágta tovább, mig el nem fogyott. Azután, mint aki jól végezte dolgát, csöndesen „behuzódott” csak ugy ruhástul a „plüsre” s pár pillanat multán aludt, mit hangosan bizonyitott irtózatos horkolása.
Reggel, hogy fölkelt az asszony csodálkozva látta, hogy érintetlen az étel. Világosság dereng az agyában. Nézd, mit ettél meg az este, te vén csoze! – rázta fel szendergéséből hites párja Feri bát’ s elébe tartotta a mosogató fazekat, amelyből nemcsak a viz hiányzott, de a ruha is. Erre már elakadt Feri bá’ szava. Erre nem volt célirányos felelet. Azaz mégis megszólal csöndesen Feri bá’:
– Ne sajnáld tőlem! Igen jól esett, hogy adja Isten egészségemre.
Lengyel János
Zirc és Vidéke 1931. évi november 22-i Tárca rovatából
Copyright ©Zircinfo.
A szöveg nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.