MajorPiac és MajorBolt. Ez hangzott olyan vonzóan a meghívón, melyet Vajda Esztertől kaptam.
Őszintén szólva, már vártam ezt a meghívót, hiszen Eszterrel beszélgettünk ez irányú gondolatairól, és úgy éreztem, hogy bizony ez több lesz egyszerű adok-veszek helyszínnél. Eszter nagyot álmodott, és a tapasztalatokból ítélve, – mindannyiunk örömére - nem rest megvalósítani álmait.

A Bakonybél és Zirc között félúton, a bakonybéli Bencés Apátság által alapított, a zirci Ciszterci Apátság által barokk korban újjáépített, közel ezer éves múltra visszatekintő, egykor virágzó udvarházban, Akli Majorban kerül megrendezésre a program.
Különleges hangulatot árasztó, romos épületegyüttes fogadta a látogatókat, számtalan lehetőséget biztosítva a nap kellemes eltöltésére.

Az épületeket összekötő út mellett helyi termelők kínálták portékáikat eladásra, kóstolásra.

Itt a hangsúly a helyi termékeken volt, hiszen Eszter azon kívül, hogy szeretné, ha asztalunkra egészséges, ehető termékek kerüljenek, az összefogást hangsúlyozva azoknak kínál lehetőséget az árusításra, akik a termelés, az élelmiszerek előállítása révén biztosítják megélhetésüket. 

Lehetett kapni házi tejet, mely mellé egy szelet (ugyancsak házi) diós kalácsot adtak. 

Jól megfért egymás mellett a frissen szedett saláta, az üveg lekvár, a horgolt plüssfigurák és a gyöngyékszerek is.

Volt, aki az alapanyagot és a már kész terméket is elhozta. 

Kedvünkre válogathattunk mézből, zöldségekből, pogácsákból,házi mustárból,borból és még sorolhatnám...

Az istállóban fotók, zirci életképek a falon, kézzel készített sajtok, tejtermékek  nagy választéka az asztalon (kevésbé ismerős nevűekkel is találkozhattunk, mint például a zsendice). Kóstolni is szabad volt, ami természetesen többnyire vásárláshoz vezetett.

Az ára ugyan magasabb volt, mint az ugyanezen a gyűjtőnéven futó más termékeké, de minőségét és forrását tekintve nem lehet ok panaszra. Ez a marhahúsról is elmondható, hiszen a reggel leadott rendelés alapján vágtak le a szürkemarhát, majd a feldolgozás után, frissen lehetett hozzájutni.

A MajorBolt kínálatát ez a két kép mutatja. Ahogy Eszter asztalra helyezett levele is jelzi, a bolt megtöltésének némi akadálya van, de nem lehetetlen. Csak akarni kell.

A termékkínálat nem csak élelmiszerekre korlátozódott. Hímzett tartókák, mandalák, vesszőkosarak és egyéb, hagyományainkat idéző tárgyakat is fellelhettünk.

Aki nem a vásárlásra koncentrált, az különböző programokból válogathatott: gyöngyfűzés, csuhédísz készítés, korongozás, kötélfonás, sárkányeregetés, lovaglás, filmvetítés a magtárban, vitafórum a helyi termelést érintő kérdésekről.

A sárkányeregetésnél a sárkány farkára csalánt kötöztek, és alacsonyan reptették... :)

Szervezett programokon kívül is volt mit tenni, hiszen az udvarház nyitva állt, végig lehetett látogatni a szállássá alakított magtárat, a szalmával teli padlást, az istállókat, a kápolnát.

Aki megéhezett, az délután bográcsban főtt palóclevesért, babgulyásért és paprikáskrumpliért állhatott sorba, az előzőleg megvásárolt ebédjegyével. 

Akli major, hányatott sorsa miatt talán már régóta várta, hogy újra értékekkel teli programokkal töltsék meg. Igaz, eddig sem volt teljesen üres, hiszen a házigazdáknak az épületegyüttes hasznosítását illetően számtalan részben megvalósított, és megvalósításra váró ötletük van. A heti rendszerességel tervezett MajorPiac és MajorBolt csak egy a sok közül.  

Ahogy a gazda a MajorBolt asztalára helyezett levelében leírta, ahhoz, hogy valami létrejöjjön, nekünk is akarni kell. Ha pedig akarunk valamit, akkor azért nyilván tenni is kell. Nem sokat, egy kis együttműködést.  A kérdés csak az, hogy a környékbeliek hajlandóak-e tenni egy olyan dologért, amivel tulajdonképpen önmaguknak tesznek jót.