A kötet írója beleásta magát a szabadkőművesek és a templomos lovagrend történetébe, ahol mindig visszatérő alak volt Bernát. Bár előbbieknél direktben nem jelent meg, de azt gondolja – fenntartja, állítását lehet vitatni – szellemisége érezhető tevékenységükben. A templomos rendet 1118-ban – főként a szentföldi zarándokok védelmére – Hugues de Payens champagne-i lovag nyolc társával együtt hozta létre. A középkor legnagyobb befolyással rendelkező, de egyben legtitokzatosabb rendje volt. A templomosok egyszerre voltak katonák és szerzetes papok. A vatikáni körökben is komoly befolyással rendelkező Bernát 1132 és 1135 között alkotta meg szellemi programjukat, a regulát. A nagybátyja volt André de Montbard, a lovagrend egyik alapító tagja és 5. nagymestere. Bernát egymaga 68 monostort alapított, Clairvaux 700 szerzetesre duzzadt 39 év alatt, Európában 718 lett a ciszterci monostorok száma. A semmiből hívta őket életre, a hit ereje által. Már életében szentként tisztelték. III. Sándor pápa, halála után 21 évvel, 1174-ben szentté avatta, VIII. Pius pápa pedig 1830-ban az egyházdoktorok sorába iktatta.

– A templomosok voltak az akkori kor, mai szóhasználattal élve, internethálózata, vagy mondhatni a bankkártya előfutárai. Az Európából Jeruzsálembe tartó zarándokút nem volt veszélytelen. A templomosok nemcsak kísérték a zarándokokat, de banki tevékenységet folytattak érdekükben, mert pénzt bármelyik templomos rendházban letétbe lehetett helyezni s egy jelszó, a „kód” birtokában részesedhettek abból, ami a következő állomásig, „banki kirendeltségig” fedezte szükségleteiket.

George Aurum története azzal kezdődik, hogy 1979 telén egy rejtélyes idegen érkezik a zirci apátságba, ahol Szilvió atya fogadja. Kézfogásuk és párbeszédük a bizalom kódja. „Honnan jössz? A világosság völgyéből. Ki vezetett utadon? Szent Bernát.” Az idegen részt vesz a szentmisén, tudatosan kiválasztva ülőhelyét, rálátva a Szent Kereszt oltárra. Számba veszi a régi kövek, jelképek, korok üzenetét. Mindeközben az író áttekinti az 1944-ben lángokban állt műemlékkönyvtár értékeit, fantáziáját szabadjára engedve ősi, szimbólumokat keresve, elemezve, máig felfedezetlen titkokat sejtetve. Leírja a templomosok utolsó nagymesterének kínvallatását, az ezekről készült jegyzőkönyveit, őrzési helyét, utalva a zirci szerzetesek szerepére, mely ugyancsak a képzelet szüleménye. Szól Salamon templomáról, mely szentélyének paramétere megegyezik a zirci ciszterci könyvtár dísztermével, bemutatja az ott elhelyezett intarziás szekrénylapot, melynek méretei pontosan egyeznek a frigyláda belső méreteivel. Korábbi leírások szerint a Zirc név egyik eredete a szláv crk szó, mely templomot jelent. A kései utód ezt másként értelmezi.

– CRK, a titokzatos három betű. „Christus, Regina, Kyrie Eleison – Te érted, Te veled, A te kegyelmdért.” A templomosok információikat kódolták, tájékozódási pontokkal látták el a számukra fontos helyeket. CRK, e három betű jelzi majd a Salamon templomából elszállított kincsek helyét.

A történet az író képzeletének szárnyán folytatódik, kérdéseket felvetve, titkokat, csodákat sejtetve. Az elsőkötetes szerző szeme előtt filmkockák peregtek, a történetét filmvásznon látná szívesen.

– Látványos lenne, megelevenedhetnének a Szent Bernát életében meghatározó helyszínek, így Párizs, Clairvaux, Jeruzsálem és persze Zirc. Lehet, majd egyszer valakinél bekattan egy ötlet, lesz egy szikra, ez olyan, mint egy palackposta, elengeded, majd valaki, egyszer megtalálja. Szerintem a középkori mozi hősök mára megkoptak, Szent Bernát személye új alternatívát tudna nyújtani. A könyvvel az volt a célom, hogy népszerűsítsem Zircet és hozzásegíteni az olvasókat képzeletük szabadjára engedéséhez. Mozaikdarabkákat raktam össze, ha valaki „hátralép”, lehet, egészében tudja látni. Számomra izgalmas szellemi kaland volt az írás – zárta a beszélgetést George Aurum, aki jövőre angolra tervezi lefordíttatni a kötetet. (Forrás: veol.hu)