*Frissítés 2019. május 9-én

Az eredeti bejegyzés kedden született. Ahogy  a kivitelezőtől származó információ alapján jeleztük, egy napra rá, szerdán el is kezdődött a feltört kátyúhelyek aszfaltozása. Aznap délután akaratlan fültanúi voltunk egy indulatos helyszíni beszélgetésnek a kivitelező - feltételezhetően valamilyen vezetői pozícióban lévő - alkalmazottja és - feltételezhetően alárendelt pozícióban lévő - néhány más munkatársa között. A téma az volt, hogy a beosztottak nem eléggé töltötték vissza a kátyúhelyeket törmelékkel, emiatt az adott utcaszakaszon több aszfaltot kell a kátyúba tölteni, mint feltételezhetően tervezték: "Ki fogja ezt nekünk megfizetni? Az állam???".

Ha nem is az állam, de a zirci adófizetők biztosan. Ugyanis a beszélgetés felébresztette bennünk azt a gyanút, hogy bizony itt erősen takarékoskodni fognak a betöltött aszfalttal, aminek egyenes következménye, hogy az ez évi kátyúzásaink messze nem fogják megérni azt a hosszú életet, amelyet várnánk.

(0,5 cm + 7,5 cm) / 2 = 4,0 cm. Átlagban megvan.

Valószínűleg nem állunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy a kivitelező Orosz-Útépító Kft így kalkulál. Pedig a bedolgozott aszfalt vastagságának mindenütt legalább 4 cm-nek kellene lenni. Nem pedig hol fél vagy egy centinek, hol meg hat vagy nyolcnak. Hogy átlagban meglegyen a négy.

Kíváncsiságból tegnap, szombaton megnéztünk néhány utunkba eső utcát, ahol az aszfaltozást már befejezték, de megrendelői reklamáció, vagy saját minőségbiztosítási okból ezekre valószínűleg vissza fognak jönni.

Az arányok szemléltetésére ezúttal egy húszforintost használtunk, amelynek hivatalos átmérője 26,3 mm.

A Luksz Sándor utca már kész volt, amikor kiderült, hogy egy előzetesen kijelölt területet nem vágtak fel. Ez utólag megtörtént, és most aszfaltozásra vár.

Ennyi aszfalt kerül majd rá: kis jóindulattal egy centi (sem).

A Wathay-Kinizsi kereszteződésben ezt a kátyút ugyan körbevágták, azonban nem törték fel, mielőtt ebben a két utcában a többi, már előkészített helyet leaszfaltozták. Emiatt ide is vissza kell majd jönniük. A nyíl mutatja a húszforintos helyét.

Talán két centi aszfalt rájöhet. De ne fogadjunk rá.

Ugyanis a már leaszfaltozott helyeken is jellemző, hogy a ledöngölt aszfalt szintje az eredeti utcasík alá kerül .

Ez azért van, mert túl kevés nyers aszfaltot öntenek a kátyúhelybe, és amikor tömörítik, a tömörített szint alacsonyabbra kerül. Nem nagy ügy, de fél centi szintkülönbség is elég, hogy észrevegye a bicikli, autó, gyerekkocsi kereke.

Ez egy befejezett kátyúzás. Az alsó nyíl azt mutatja, hogy az eredeti kijelölésnek megfelelően felvágták ugyan a kátyúhelyet, de valamiért úgy gondolták, hogy felesleges fel is törni a teljes területet és leaszfaltozni. Így hát megmaradt az eredeti utcaaszfalt, és az új aszfaltot egy kb. két centis szintkülönbséggel (felső nyíl, húszforintos) leterítették és tömörítették. Jóvanazúgy. Legfeljebb döccen egy picit a járgány.

Itt az igyekezet áll majd bosszút a a jövő télen. Apróságnak tűnik, hogy nem töltik ki és nem döngölik le rendesen a teljes felvágott utcafelületet, de itt áll majd meg először a víz, itt fagy fel először az új aszfaltozás, és ahogy a víz egyre mélyebbre hatol, úgy kezdi ki egyre jobban az úttestet. Jól figyeljük meg: egy kátyú evolúciója játszódik le a szemünk előtt!

Ami kimaradt: egy olyan utcában, ahol egyébként több kátyút is gondozásba vettek, ilyen helyet nem jelöltek be, és így hát ebben az évben erre nem is kerül sor. Majd legközelebb.

Utóirat: hivatalos helyről származó információ szerint a kátyúzás elszámolása tételes felmérés alapján történik majd. Ez azt jelenti, hogy a ténylegesen leaszfaltozott felület után fizetjük majd a kivitelezőt. Ez azonban nem oldja meg azt a problémát, hogyan tudja ellenőrizni a megrendelő, vagyis a város, hogy az egyes kátyúkba ténylegesen belekerült-e az az aszfaltmennyiség, amelynek be kellett kerülnie.

Ezért állampolgári kezdeményezésre a kátyúzás befejezése után véletlenszerűen kiválasztott helyszíneken meg fogják mérni az aszfaltvastagságot. Ehhez az új útfelületet minimális mértékben meg kell bontani. Mielőtt azonban a kezdeményezőket bárki feljelentené önkormányzati vagyon megrongálása és a közlekedés biztonságának veszélyeztetése miatt, már előre közlik, hogy mérési helyeket az eredeti állapotnak megfelelően, vízzáróan vissza fogják tölteni.

¼ - ½ - ¾ - ¼ - ½ - ¾ cm

Eredeti bejegyzés 2019. május 4-én

- aszfaltvastagságban.

(Kép: a kátyúzásból kimaradt kátyú a Faller Jenő utcában 2018. augusztus végén)

A képviselő-testület a március 28-i ülésén döntött arról, hogy ebben az évben 1400 m2 aszfaltos és 1300 m2 martaszfaltos belterületi úton javíttat ki úthibákat, azaz végeztet kátyúzást (2018-ban 1500 m2 aszfaltos kátyúzás történt). A 11 ajánlatkérésből négy cégtől érkezett ajánlat, de ezek közül kettő olyan irreálisan magas árat adott, hogy nyilvánvaló, nem akarták ezt a munkát. Végül is a két értékelhető ajánlatból az Orosz-Útépítő Kft-t választották az alacsonyabb árai (bruttó 6286 Ft/m2 aszfaltos, 2476 Ft/m2 martaszfaltos) miatt.

A cég a héten szabályszerűen megszállta a várost. A technológia nem bonyolult: aszfaltvágó géppel körbevágják a kátyú körüli útfelületet, egy hétköznapi talicskába telepített benzinmotoros áramfejlesztővel hajtott elektromos bontókalapáccsal feltörik a körbevágott részt, a feltört aszfaltdarabokat kézzel feldobálják egy kisteherautó platójára. Az így kialakult tányér alján elegyengetik az apróbb törmeléket. Ha tükör mélyebben van, mint az ép útfelülettől (vagy a tervezett új útsíktól) mért 4 cm, akkor további törmelékkel feltöltik a tükröt 4 cm szintkülönbségig, majd a teljes tányért kitöltik meleg aszfalttal, hengerrel tömörítik, és kész. Most még csak a tükrök kialakításánál tartanak, de holnap, szerdán állítólag már jön rá az aszfalt.

Ha tehát az ingatlantulajdonos, aki az utcájában a tél óta (vagy ha tavaly kimaradt a kátyúzásból, akkor esetleg évek óta) kerülgeti a kátyúkat, azt szeretné, hogy jövőre ne kelljen újra kezdeni a kátyúzást, akkor nézzen rá a háza előtt aszfaltozásra előkészített úttükörre: lesz ott legalább 4 centi vastag aszfalt? Mert ha nem, akkor jövőre nagy eséllyel kezdődhet az egész elölről.

Miért kell az ott lakók figyelme?

Aligha valószínű, hogy az önkormányzat részéről a munka átvételével megbízott felelős ott lesz minden egyes kátyúnál, és utánamér, vajon belekerült-e abba a tányérba az előírt vastagságú aszfalt. Az még kevésbé valószínű, hogy - az új utak építéséhez hasonlóan - aszfaltmintákat vesznek majd a kivitelezővel közösen. Az viszont biztos, hogy a kivitelező minden minden négyzetcentimétert el fog számolni, amit ő felvágott az úttestben. Mi pedig ki fogjuk fizetni.

Egy aszfaltozásra váró úttükör.

Ugyanez közelről: lesz 4 centi aszfaltnak hely, vagy nem? Az arányokat a vágási vonal mellé helyezett YoGo Fruit csomagolt cukorka (Penny Market, finom!) érzékelteti, amelynek szélessége kb. 2,5 cm, hossza kb. 5 cm.

Egy másik, aszfaltozásra előkészített hely.

Ugyanez közelről: itt azért már elég határozottan kijelenthető, hogy éppenhogycsak kerül ide aszfalt.

Azt nem tudjuk, miféle szabvány a 4 cm aszfaltvastagság kátyúzásnál, de szemre nem nagyon meggyőző, meddig fogja bírni a tűzifát házhoz szállító teherautók, egyáltalán a járművek és a tél ostromát a laza törmelékre ráhúzott aszfaltréteg. Miért nem szedetjük ki az összes törmeléket, csináltatunk szilárd alapot, és arra rá az aszfaltot?

Nem annyira jó élmény

Például, hogy az éppen munkába vont utcák elején, végén semmi nem figyelmezteti az arra haladókat, oda igyekvőket, hogy ott éppen útmunkák folynak. Kereshetnénk kikerülő utat, és nem kellene szóváltásba keveredni a munkással, aki a kérdésre, hogy miért nem táblázzák ki, azt válaszolja, hogy ha kirakják a bólyát, azt eltapossák, meg különben is ez a mi (értsd az érdeklődő) érdekünk (íme, az ösztönös politikus vele született demagógiája!). Így aztán senkinek se jó helyzetek sora alakul ki.

Például, hogy a nap végén úgy hagynak ott teljes utcát, hogy az aszfalt fel van törve, de a feltört aszfalt nincs elszállítva. Így aztán az első autó, amelyik a szűk utcán, egymást kerülve, rámegy egy feltört részre, azonmód ki is fordítja az aszfalttáblát, amire egy alacsonyabb építésű jármű a sötétben ráhajtva szépen fenn is akad. Nem beszélve a biciklisekről, akik számára kész kalandpark. És persze másnap műszakkezdésig megint semmilyen sebességkorlátozó, útmunkára figyelmeztető jelzés, tábla.

Így persze könnyű költséget minimalizálni és időt megtakarítani. Viszont dicséretükre legyen mondva, hogy az összes dolgozójuk, akik mellett gyalogosan elhaladtunk, előre köszönt!

A késlekedés, nem-döntés ára

Háromnegyed évvel ezelőtt küldtünk egy beadványt önkormányzati vezetőknek, hogy a tavalyi kátyúzásból kimaradt utcákon hogyan lehetne viszonylag olcsón stabilizálni a megmaradt kátyúkat, hogy a tél ne tegyen még nagyobb kárt az önkormányzati utakban (a történet elolvasható itt, a Tanmese 2 fejezetben). A beadványt sem szó, sem tett nem követte. Az idén javaslatot tettünk arra is, hogyan lehetne a lakók bevonásával enyhíteni a helyzeten (7. pont). A tél viszont természetesen azt tette, amit várni lehetett tőle, a kátyúk szépen megnőttek és megszaporodtak, úgy hogy a mostani kátyúzási programban sokkal többet fizetünk ugyanannak a lyuknak az eltüntetésére, mintha megelőző intézkedéseket hoztunk volna.

Ezt a kb. egyharmad négyzetméteres kátyút, amit házilagos eszközökkel kitisztítva, esztrichhel beöntve néhány száz forintból stabilizálhattunk volna (elég télálló, kipróbáltuk) most kb. másfél négyzetméter áráért fogjuk eltüntetni.

Ugyanezzel az esztriches "technológiával" egy nem egészen egytized négyzetméteres  gödröt közel tízszeres, egyébként még ép, használható útfelület felvágásával és aszfaltbeöntésével számolunk fel.

A késlekedés, nem-döntés ára ebben az évben, ebben az esetben a kátyúzásra fizetendő 12 millió biztosan legalább hét számjegyű része. Úgy tűnik, van miből és megéri.

Koós Gábor