"Az Ördög-tó 1180 m tengerszint fölötti magasságban alakult ki, ez az egyetlen magashegyi tőzegláp az északi Hargitában. A láp több ritka, védett jégkorszaki maradvány növény élőhelye, megtalálhatjuk itt a szibériai hamuvirágot, a babérlevelű fűzet, a hüvelyes gyapjúsást. 2000-ben kolozsvári biológusok egy ritka, jégkorszaki maradvány pókfajt azonosítottak a területen. Az Ördög-tó több legendában is megjelenik mint egy feneketlen tó. A környéken élők Medveferedőként vagy Medve fürdőjeként is emlegetik. A láp a Madarasi Hargita Élőhelyvédelmi Natura 2000 területnek a részét képezi." (Wikipédia)
Eddig két alkalommal, 2003-ban és 2007-ben jártunk az Ördög-tónál, mindkétszer a Hargita-gerinctúra végigjárásakor. A most húsvéti erdélyi utunk három túranapjának egyikén azt tűztük magunk elé, hogy végre megismerjük az Ördög-tó nyugati megközelítési útvonalát, (amelyet a Hargita-gerinctúra útvonalán kiszállási lehetőségként adtunk meg).
A Székelyudvarhelyt Gyergyószentmiklóssal (Fenyéd-Zetelaka-Zeteváralja-Gyergyóújfalu-Tekerőpatak érintésével) összekötő 138. számú út választja el a Hargitát a Görgényi-havasoktól. Az útvonal magaspontján, a Libán-tetőn (Libán-hágón) van a Hargita-gerinctúra útvonalát jelző függőleges kék sáv északi végpontja. Ha itt nekiindulunk a gerinctúrának, kb. 7,2 km után az első komolyabb pihenőhelyünk az Ördög-tó lesz.
Ez itt a 2003-as túrához használt, első kiadású (1999) Hargita-turistatérkép részlete. Északról, az Osztoros csapása (Libán-tető) felől érkezik a függőleges kék sáv (a Hargita-gerincútvonal) az Ördög-tóhoz, amelytől egy kék kereszt jelzés fut ki a 138. számú országútra a Libán csárdához. Ennek a kék keresztnek a bejárása volt az idei célunk. (A kézzel rajzolt felkiáltójelek a pásztorkutyákkal vívott küzdelmek helyszíneit jelölik).
Lápok a Hargitában
Továbbhaladva a Hargita-gerinctúra útvonalán, még két lápot érintünk: a Madarasi Hargita oldalában, ahol a függőleges kék sávból kiválik a csúcsra vezető kék háromszög, ott a Csíkrákosi Szökő Láp, a Rákosi Sáté, és a déli Hargitában, Büdösfürdő alatt a Lucs, Erdély legnagyobb tőzeglápja.
Ez a kép a mostani utunkon készült. Voltunk már néhányszor a Madarasi Hargitán, de ez a tábla (és főként, hogy itt ilyen természeti érték bújik meg) nekünk is új volt.
Egy tíz évvel ezelőtti felvétel a Lucsból. Túratársaink éppen azt próbálgatják, hogyan ring a lábuk alatt a talaj.
Ezeknél a lápoknál az a látványos, hogy tulajdonképpen semmit nem látunk. Persze, ez nem igaz, de ne számítsunk olyan nyílt víztükörre, mint például Mohos-lápnál a Szent Anna-tó felett még látható.
Azt, hogy hol van a part, és hol kezdődik a láp, igazából nem is tudjuk, csak abból, hogy a lábunk alatt ruganyosabbá kezd válni a talaj. A fák ugyanúgy nőnek, az aljnövényzet ugyanúgy burjánzik, csak hát kisebb foltokban itt-ott sötét víz bukkan ki, és mintha az egész úszna a víz tetején (mint ahogy úszik is). Egyre óvatosabban lépdelünk, mert érezzük a bizonytalan felszínt, és nem nagyon akarunk belesüllyedni, mert ki tudja. Ha még van hóborítás, furcsán nagy tappancsnyomok figyelmeztetnek arra, hogy ez bizony nem feltétlenül csak az ember birodalma. Szóval, kicsit félelmetes (a Lucsból például kellett már túrázókat menteni.)
Az Ördög-tó kezdetét (határát?) ma egy ilyen tábla jelzi
A bejárt útvonalról
Az 1999-es (1:50000 léptékű) Dimap Hargita turistatérkép, majd a 2011-es (1:60000 léptékű) Dimap-Zsigmond Hargita turistatérkép egyaránt kék kereszttel jelzi a Libán csárda-Ördög-tó útvonalat. A kék kereszt turistajelzések állapotáról csak két aktuális kép:
Sokkal többet nem is tudnánk mutatni, mert nem is nagyon láttunk.
Ez azt jelenti, hogy hasonlóan a Nagy-Küküllő forrásához vezető kék kereszt turistajelzéshez, itt is felejtsük el a festett turistajelzést, és kellő tapasztalattal kövessük a kocsiutat a térkép alapján, vagy töltsük le a nyomvonalat valamelyik digitális térképről a GPS-képes eszközbe (az OSM adatbázisba kék kereszt jelzéssel töltöttük fel a felmért útvonalat, megjegyezve, hogy a festett jelzések használhatatlanok).
Egy fontos szó a térképekről.
2002-2003-ban, a Hargita első végigjárásakor az 1:50000-es térképre bíztam magam, mondván, csak nem történhet semmi, itthon is mentem már ismeretlen terepen a megszokott 1:40000-es turistatérképek után. Akkor a térképbe és a használható turistajelzésekbe vetett bizalom nagyon sok plusz kilométerbe és sok száz méter plusz emelkedőbe került - volt, hogy 6 óra tévelygés után sikerült visszatalálni a gerinctúra útvonalára. A mostani Hargita-térkép ráadásul 1:60000-es, tehát még kisebb felbontású és a turistajelzések állapota inkább romlott, mert a "történelmileg létezett" - és a térképen meglévőként feltüntetett - jelzéseket nagyon lassan, újítják fel, ha egyáltalán, és nagyon lassan kerülnek fel a digitális világtérképekre (kivéve néhány megszállott társaság kezdeményezéseit). Székelyföld (és Erdély) turisztikai vonzerejét egyre többen ismerik fel, ez már látszik a turisztikai szolgáltatások ugrásszerű növekedésében, és az várható, hogy az elmúlt harminc év "történelmi-nemzeti" érzelmű kirándulócsoportjaival szemben a természeti értékek iránt vonzalmat érző látogatók kerülnek többségbe.
Ez azt jelenti, hogy részletesebb, megbízhatóbb térképekre lesz szükség, amit - látva a digitális világ térhódítását - a hagyományos nyomtatott térképek aligha fognak tudni követni, mert egyszerűen üzletileg nem éri meg. Ugyancsak ne számítsunk arra, hogy természetjáró egyesületek (az állami szervekről nem is beszélve) most rohamléptekben festenek újra egykor létezett jelzett turistautakat, vagy festenek fel arra érdemes új útvonalakat ezerkilométerszámra (mert bizony annyi lenne), ugyanis a festés élőmunka-, idő- és költségigényes.
Tehát ne várjunk arra, hogy majd megjelennek az 1:40000-es (mint itthon megszokott) turistatérképek Erdély számtalan hegységéről. Szerezzünk be egy GPS-eszközt, vagy GPS-képes okostelefont, arra töltsük le a hozzáférhető útvonalakat, és a nyomtatott térképeket legfeljebb áttekintésre használjuk, mert arra kiválóan megfelelnek.
A Libán csárdai elágazótól az Ördög-tó információs tábláig vezető út 6,3 km hosszú. 876 méterről indulunk, 1186 méterre érkezünk, vagyis az emelkedő 310 méter, de egy kicsit több, mert az utolsó néhány száz méteren már lefelé megyünk, tehát van közben egy magaspont.
Az út szinte végig kényelmes (köves) kocsiút, aki autóval vág neki, az út nagy részét megteheti. A tóhoz ereszkedő szakasz azonban már csak terepjáróknak, illetve erdészeti járműveknek ajánlott.
Az út hosszán két jelentősebb útelágazás van, az elsőnél, a Fertő-nyereghez vezető elágazásnál a bal oldali utat kell választani (ez a térkép alapján is eldönthető), a másodiknál már kézzel festett "Borvíz"-tábla mutatja az irányt - utalva ezzel az Ördög-tó melletti borvízforrásra.
Igen meglepődtünk, amikor a tóhoz érve kelet felől odavezető, viszonylag finom zúzalékkal borított, széles utat láttunk, amelyen egy városi autó jött, nem éppen hosszú túrára alkalmas öltözetben lévő utasokkal. Nagyon valószínű, hogy a 16 kilométerre, a Hargita keleti oldalán fekvő Csíkkarcfalvától (amelynek területén az Ördög-tó található) javították fel az utat. Így tűnik el a vadregényes tájak romantikája, és válnak kinyújtott kézzel elérhető látványossággá egykor komolyabb felkészültséget és erőbefektetést igénylő vállalkozások...
Történelmi és jelenkori képek
2003-ban ilyen tájékoztató tábla fogadta a turistát
Még nem volt reggel kilenc, de már túl az első két komolyabb eltévedésen a Libán-tetőtől idáig tartó nem egészen nyolc kilométeren, és túl az első pásztorkutya-csatán, a harmattól nedves lábbeli és zokni szárad a következő tizenkét óra megpróbáltatásaira
2019-ben a "történelmi" Libán csárdánál hagyjuk az autót, és innen indulunk az Ördög-tavi túrára. Az egykori útmenti fogadók, az átutazók valamikori pihenőhelyei ma már nem élnek meg, mint ahogy a legtöbb hagyományos kocsma ("bár") sem. A településeken a kiülővel kombinált élelmiszerbolt a közösségi színtér, ahol bolti áron kapjuk az italt.
A Libán csárdánál semmi nem jelzi a letérőt az Ördög-tó felé, de nem lehet eltéveszteni, egyetlen köves út ágazik ki az országútból kelet felé, kb. ötven méterrel az egykori fogadótól lejjebb.
Az Ördög-tónál már új, igényes tájékoztató táblák,
új áteresz a befolyó patakon.
A borvíz
A székely ember esküszik a borvízre. Ahol az évszázadok során a vulkanikus hegyből, kőzetből feltört, azt megtisztította, kifolyót, kis medencét épített rá, bögréjét ott hagyta, hogy mások is ihassanak. A faluban tetőt épített fölé. Évszázadokon keresztül erre esküdtek, hagyományos édesvizet ivásra nem is használtak, mert meg voltak győződve a borvíz gyógyító hatásáról. Magunk is többször találkoztunk nagyon távolról jöttekkel, akik az autó csomagtartóját telepakolták pillepalackokkal, és órákon keresztül töltötték a kifolyón csordogáló borvizet a következő néhány hétre. Ivóból a vagy tizenegy kilométerre lévő borvízforráshoz mennek fel a Fertő-nyeregbe kemény, autópróbáló köves úton.
Az Ördög-tó borvízforrása (kb. 100 méterre az Ördög-tó információs táblától) így nézett ki 2003-ban. Egy kivájt fatörzs foglalta a forrást, és gondos kezek egy kis csövet illesztettek bele, hogy könnyebb legyen felfogni a feltörő tiszta vizet.
2007-es ottjártunkkor már szakszerűen felújított foglalásból meríthettünk.
2019-re felnőtt körülötte az erdő, kicsit zegzugos lett az odavezető ösvény, de a borvízforrás ugyanolyan megbízhatóan teszi a dolgát, mint évszázadok óta.
Képek: Kaszás Béla, KoósG, Lamszider József, W-K Raul
Koós Gábor
Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:
A Nagy-Küküllő forrásának felfedezése:
https://zirc.blog.hu/2019/05/03/magashegysegi_elmenyek_a_nagy-kukullo_forrasanak_felfedezese
Lombkorona sétány a Szepesi-Magurában:
https://zirc.blog.hu/2018/07/16/magashegysegi_elmenyek_a_lombkorona_setaut_zarban
A Magistrála a Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2017/10/15/magashegysegi_elmenyek_a_magistrala_a_tatraban
Az Ötschergräben Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2017/04/15/magashegysegi_elmenyek_az_otschergr_ben_also-auzstriaban
A Myrafälle és a Steinwandklamm Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2016/10/17/magashegysegi_elmenyek_a_myraf_lle_es_a_steinwandklamm_also-ausztriaban
Gerinctúra az Alacsony-Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2016/09/19/magashegysegi_elmenyek_gerinctura_az_alacsony-tatraban
A Hargita-gerinctúra:
http://zirc.blog.hu/2016/08/10/magashegysegi_elmenyek_a_hargita-gerinctura
Tátra – a megunhatatlan (Lengyelország, Zakopane, Magas-(Lengyel-)Tátra):
http://zirc.blog.hu/2016/07/14/tatra_a_megunhatatlan_lengyelorszag_zakopane_magas-_lengyel-_tatra
A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban
Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben
A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras
A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban
A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch
A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban
Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs
A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane
A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek
Ezek a helyek a térképen:
