A város következő kb. 10 éve fejlesztési irányainak kijelölésére hivatott új településfejlesztési koncepció lakossági vitájának részeként az elmúlt héten kiemeltük a koncepció vitaanyagának legfontosabb részeit, és melléje tettük a korábbi években készült két stratégiai dokumentum, az Integrált Településfejlesztési Stratégia (ITS, 2015) és Zirc város stratégiai programja (MTA, 2016, mindkettő megtalálható Zirc város honlapján).megfelelő részeit.
A február 11-i első bejegyzésben a dokumentumok helyzetelemzéseit, a másnapi bejegyzésben a dokumentumokban felvázolt jövőképeket, és a fejlesztési célrendszereket állítottuk egymás mellé.
Mindhárom összehasonlított stratégiai dokumentum készítésének volt olyan szakasza, amit (csúnya kifejezéssel) "társadalmasításnak" szoktak nevezni, vagyis a dokumentumtervezeteket nyilvánosságra hozták, vitára bocsátották, véleményeket kértek a széles közvéleménytől vagy kiválasztott célcsoportoktól, közvetlenül is bevontak kívülállókat a készítési folyamatba - egy vagy több ilyen eszközt alkalmaztak.
Annak számára, aki nem közvetlen közreműködője egy ilyen több hónapos alkotási folyamatnak - gyakorlatilag mindenki a dokumentumok szerzőin, szerkesztőin kívül - maga az elkészült vitaanyag, végleges dokumentum végigolvasása is komoly időráfordítást igényel, és még nem is beszéltünk arról, hogy hányan lehetnek, akik rendelkeznek a szükséges tudással és veszik a fáradságot az adatok, állítások mögé nézni, azokat ellenőrizni, alternatívákat keresni, ellenérveket megfogalmazni, vitába szállni.
Vagyis a gyakorlatban többnyire az történik, hogy az érdeklődő állampolgár kezébe kap egy több tíz, esetleg több száz oldalas dokumentumot, és ha egyáltalán átlapozza, és ha ennek során nem fedez fel valamilyen ordító hibát a szövegben, akkor kész tényként kezeli, végtére is okos emberek csinálták sok pénzért, tehát jónak kell lennie.
Mi a helyzet a döntéshozókkal? A képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveit böngészve bizony gyakran kérdezi magát az ember, hogy egy-egy nagyobb horderejű előterjesztés vitájában hogy-hogy nincs kérdése, véleménye a képviselőnek? Néha úgy mennek át minden megjegyzés nélkül a határozati javaslatok, mint kés a vajon. Igaz, volt olyan polgármesterünk, aki szerint a vitákat a bizottsági üléseken kell lefolytatni, nem a testületi ülésen a kamerák előtt (ami arra is jó, hogy elfedje az előre lepacsizott szavazásokat). Hogy most ez a felfogás érvényesül-e a testület munkájában (és ezért nincs sokszor vita, pedig kellene), vagy pedig a képviselők nem készülnek fel a témából (és ezért nem tudnak mit kérdezni, vagy nem tudnak vitatkozni), csak ők tudják.
A testületi döntéshozatal szépségeiről muszáj ide hozni az utóbbi években méltatlanul keveset emlegetett Cyril Northcote Parkinson első könyvét, a Parkinson törvényét. Az először 1955-ben megjelent, korának bürokráciáját tollhegyre tűző, ironikus fiktív esetgyűjtemény évtizedeken át volt a vezetőképzés kötelező olvasmánya.
A Nagyszabású pénzügyek vagy az Érdeklődés Nullfoka fejezetben a pénzügyi bizottság ülésezik. Az ülés kilencedik pontjának témája az atomreaktor költségvetése. Összköltség: tízmillió font.
"Leszámítva azt a néhány másodpercet, amit papírok zörgetésével, grafikonok kigöngyölítésével töltöttek, a kilencedik pontra fordított idő pontosan két és fél perc volt." Az előterjesztést jóváhagyták.
Az elnök bejelentette a tizedik pontot: Kerékpárfészer az irodai személyzetnek. Összköltség háromszázötven font.
"Ez a napirendi pont egy és negyed óra hosszat foglalkoztatja a tagokat s végül meghagyják a titkárnak, hogy szerezzen be további adatokat, a döntést pedig elnapolják a következő ülésre."
(C. Northcote Parkinson: Parkinson törvénye, vagy az Érvényesülés iskolája. Minerva, Budapest, 1990. 99-110. oldal)
Olvasóink szavaztak
A három városfejlesztési stratégiai dokumentum jövőképeit és a fejlesztési céljait egymás mellé állító bejegyzésünkben szavazásra tettünk fel két kérdés. Ezek ma reggel 8 órai eredményei az alábbiak:
Mivel a mostani vitaanyaghoz megtehető észrevételek határideje gyakorlatilag lejárt, ezért újabb szavazási eredményt már nem fogunk közzé tenni.
A szavazási eredményekben a legfeltűnőbb, hogy az ITS, amely a három közül valószínűleg messze a legdrágább projekt volt, még ha nem is közvetlenül a város pénzéből, de mégis csak adófizető pénzekből készült, mennyire nem győzte meg a szavazókat. Ehhez köze lehet annak, hogy ez a dokumentum jogszabályi előírás alapján, gyakorlatilag központi kötelezettség eredményeként jött létre, "készen" kaptuk a tanulmányt készítő, központilag kiválasztott tervező konzorciumot (ilyen csapatok járták az országot, ingáztak az egyes települések között, párhuzamos több település projektjein is dolgoztak), Zirc városnak "csak" annyi dolga volt, hogy bocsássa rendelkezésre a szükséges információkat, és biztosítsa helyben a szervezeti hátteret. A programban történő közreműködésre előzetesen jelentkezni lehetett, és sokan éltek is a lehetőséggel.
Most tehát a helyi döntéshozókon a sor, hogy az MTA és a mostani Vitaanyag összefésülésével használható, a helyi társadalom számára érthető, vállalható és főként követhető jövőképet és fejlesztési célokat fogalmazzanak meg. Hangsúlyozottan felhívva a figyelmet a Vitaanyag utolsó fejezetére: "Javaslat a változások nyomon követésére, a felülvizsgálat rendjére". Mert évzáró, vagy választások előtti termelési jelentésnek még elmegy, hogy mennyi minden épült-szépült, de ha nem tudjuk, hogy ebből mi az, amit terveztünk, mi jött csak úgy, a tervezettből mi nem valósult meg, és miért nem, akkor minden tervezésre fordított idő és pénz felesleges: hagyjuk a dolgokat menni a maguk útján, úgy még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogy.
Mindenesetre késhegyig menő vitára nem számíthatunk a február 28-i ülésen az új településfejlesztési koncepció vitájában. A téma túl átfogó (mert stratégiai), túl sok pénzről szól, túlságosan kiszámíthatatlan a szabályozási-jogi környezet, és a pénzt nem valódi igényeket lefedő, megalapozott célkitűzések alapján, települések közötti tisztességes versenyben osztják.
Koós Gábor
