Amikor 2008-ban az ötvenegyedik évfolyam 7. számával megállt a Zirc és Vidéke, őszintén szólva nem hittem, hogy valaha megjelenik még. Az, hogy a képviselő-testület Ottó Péter polgármester előterjesztésére idén januárban napirendre tűzte, és a testület a 9/2018.(I.25.) határozatával döntött is az "ideiglenes szüneteltetés" végéről, igazi meglepetés volt számomra, jó érzéssel töltött el, visszaidézte a rendszerváltás utáni évek, a lap újraindítása időszakának világmegváltóan pezsgő zirci közéletét.

A testületi ülés előterjesztése, az ülésen elhangzott képviselői vélemények, és természetesen a testületi határozat pontjai megadják a kereteket az újság kiadójaként kijelölt önkormányzati intézménynek, a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB-nak (az egyszerűség kedvéért engedtessék meg, hogy ebben a bejegyzésben Művház megnevezést használjam. Emlékeztetnék arra, hogy az intézmény sok évtizedes történetében mindig a Művelődési Ház volt az alapintézmény, amelybe a többi intézményt: a Könyvtárat, a Tourinform Irodát, a Stúdió KB-t integrálták), azonban elég nagy mozgásteret hagy neki.

Miért van szükség mozgástérre?

Mert a Zirc és Vidékének önálló arculattal kell rendelkeznie

A lap önmeghatározásai életének fordulópontjain: 

Véleményem szerint a 2008-as önmeghatározás tiszta lelkiismerettel felvállalható a jövőben is.

A Zirc és Vidéke önálló arculata vizuális szempontból könnyen teljesíthető. Már az 1991-es újraindítás is átvett számos arculati elemet a századelő lapszámaiból - még ha anakronisztikusnak is tűntek, de igazán kedvesek és vállalhatóak voltak, így például a fejléc (lásd fent), a tördelés, a következetes fekete-fehér, vagy a szóhasználat:

 A Zirc és Vidéke önálló arculatát tartalmi szempontból a felelős szerkesztő és a szerkesztő bizottság garantálta.

A Zirc és Vidéke soha nem volt önkormányzati mosolyalbum, mint manapság az önkormányzatok által finanszírozott újságok, honlapok és tévék döntő többsége. A szélsőségeket kiszűrte, de a közéleti kritikát engedte. Volt olyan önkormányzati képviselőnk, aki hangosan méltatlankodott, miért engedi a város, hogy a pénzén fenntartott újság az önkormányzatot kritizálja. Hát éppen ez (is) a függetlenség lényege. 

A Zirc és Vidéke felelős szerkesztője a rendszerváltás utáni újraindulástól, 1991. júliustól 1997. májusig Barták Péter volt, aki aztán 12 évig vezette főszerkesztőként a megyei napilapot, a Napló-t (utána magasabb beosztásokat kapott a lapot kiadó cégnél, amíg tavaly, amikor a Mészáros Lőrinc cége megvásárolta a Napló-t is kiadó céget, ki nem rúgták). A helyét a Zirc és Vidéke élén Abafalvi Tibor vette át, aki következő több mint tíz évben vezette szerkesztő bizottságot (őt 2014-ben, a Napló törzsgárdájának tagjaként tették lapátra). Amely szerkesztő bizottságnak mindig helyi vagy környékbeli, aktív közéleti szerepet vállaló tagjai voltak, részben újságírói képzettséggel is.

A lap szerkesztői közül a felelős szerkesztő kapott egy szerény összegű tiszteletdíjat. A szerkesztő bizottság tagjai mindig díjazás nélkül dolgoztak.

Ismét: most újrainduló Zirc és Vidékének saját arculattal kell rendelkeznie. Nem kell rivalizálnia a szinte egykorú Stúdió KB-val, és a zirc.hu városi honlap híroldalával sem. A Zirc és Vidéke csak akkor tudja betölteni közéleti szerepét, ha fenntartja a közel két évtizeden keresztül bevált irányítási struktúráját: hivatásos újságíró felelős szerkesztő, aki nem helyi vagy környékbeli (mert így nincs érzelmileg elkötelezve, nehezebben zsarolható, és csak az újságírói szakmai etika szabályai irányítják), de nem is nagyon távoli, és egy helyi, környékbeli szerkesztő bizottság, amely érzelmileg elkötelezett, közéletben aktív, hiteles.

Lesz-e elég hiteles tartalom?

Az újság újraindításának vitájában Kasper Ágota képviselő ezt mondta: "...éveken keresztül készítették a Zirc és Vidéke újságot, s nem okozott gondot sosem, hogy tele legyen cikkekkel, és ráadásul olyanokkal, melyek túlnyomó részben az önkormányzat, illetve a képviselő-testület által meghozott és végrehajtott döntésekről szóltak, amit egyébként nagyon sok esetben a zirci lakosok nem ismertek, nem jutottak hozzá." 

Tehát újságot író biztosan lesz, hírek is lesznek, ettől nem kell tartania az újrainduló lapnak.

Mert a Zirc és Vidékének igazodnia kell a megváltozott fogyasztói szokásokhoz 

A Zirc és Vidéke 2008-as megállása egy teljesen más médiakörnyezetben történt, mint amelyikben most újraindul. Már az előterjesztésben is javasolja Ottó Péter, hogy "a megjelenés fő formája elektronikus legyen, nem kizárva ezzel azt a lehetőséget, hogy igény esetén (pl. éves előfizetés megrendelése) az igényelt példányszám erejéig nyomtatott formában is elérhető legyen". Igen, itt van a lényeg: "az érdeklődés és az olvasottság elsősorban online formában történik a mai technikának köszönhetően." - mondta Dr. Kovács László képviselő.

A kiadó (Művház) a zirci háztartásokhoz az előfizetői szándékok felmérésére szolgáló szórólapot juttatott el (ezt a testületi határozat írta elő, küldjék vissza minél többen!):

Pontosító kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy ez a szórólap kifejezetten a nyomtatott változat iránt érdeklődő előfizetők körének felmérésére szolgál. Bieberné Réz Ágnes intézményvezetőtől megtudtuk, hogy az elképzelések szerint a Zirc és Vidéke nyomtatott és elektronikusan elérhető változata azonos tartalmú lesz (ez azért fontos, mert több népszerű sajtótermék fizetéshez köti a nyomtatott lap teljes elektronikus elérését), és hogy a nyomtatott és elektronikus tartalom elérhetősége között lehet időbeli eltérés, például a nyomtatási és kézbesítési időigény miatt.

Ugyancsak lényeges információ, hogy az elektronikus változat ingyenes lesz, fizetni a nyomtatott változatért kell majd (sokszorosítási, kézbesítési költségek).

Ezen a ponton megfontolásra ajánlanánk a kiadónak a következőket:

A nyomtatott újság iránt főként azok érdeklődnek (és ez még ma is nagy célcsoport!), akik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak a digitális világ részeseivé válni: nincs számítógépük, nem tudják/értik a digitális világot. És ők azok, akik a társadalom leginkább leszakadó, legkevésbé tájékozott, és ezért legkönnyebben félrevezethető csoportjai (kivéve a digitális világot tudatosan elutasítókat). Tehát a Zirc és Vidéke marketingkoncepciója szerint éppen őket terheljük többletköltséggel (értsd: előfizetői díjjal). A Művház fenti felmérésére beérkező igények alapján érdemes lenne átgondolni, nem lenne-e néhány forint a költségvetésben arra, hogy a nyomtatott újságpéldányt is ingyen megkapják az előfizetők.

Mennyi pénzünkbe kerül?

A zirci adófizetők (illetve, ennek már nincs nagy jelentősége, mert a települési költségvetésekben csak csekély részt tesznek ki a településen élők adóbefizetései) szempontjából a Zirc és Vidéke újraindítása nem jelentős tétel. Ugyan tervezett költséget sem az előterjesztés, sem a határozat nem tartalmaz, vagyis hogy mennyi pénzt áldoznánk rá - inkább az tűnik ki, hogy van intézményünk, van sajtófelelősünk, nekik van egyébként is költségsoruk, abból megoldható. 

Ami nyilván egyből a Zirc és Vidéke halála.

Ehelyett a Művház költségvetésébe bele kell tenni egy tisztességesen megfizetett felelős szerkesztő költségeit. A szerkesztő bizottság helyi/környékbeli tagjai (akár néhány korábbi, akár néhány új) egészen biztosan nem kérnek pénzt a munkájukért. Ahogy az alkalmi szerzők sem. A nyomtatott kiadás pluszköltségeire meg talán csak akadna egy közéleti elkötelezettségű helyi vállalkozás, amely hirdetési lehetőségek kapna cserébe.

Vannak még nyitott kérdések

A Művház felmérése tehát egyelőre a nyomtatott Zirc és Vidéke iránti igény felmérésére irányul. A lap újraindítása körül még több eldöntetlen kérdés van: így például Nemes István képviselő javaslata is igen ésszerű és megfontolandó, mely szerint "a havi két alkalommal való megjelentetést bocsássák három hónapos próbaidőre, mely idő alatt meglátják, milyen igény lesz rá." Különösen azért, mert ha valóban a javaslat szerint valósul meg, akkor már önmagában az egységes vizuális arculatnak megfelelő internetes (a szándékok szerint fő) változat szerkesztése sem kétperces munka.

Talán érdemes lenne a digitális-nyomtatott újságváltozatok együttes szerkesztése ügyében kikérni testvérvárosunk, Barót hetilapjának több éves tapasztalatait. Az Erdővidéki Hírlap nyolc oldalon, nyomtatva, digitálisan, Facebook-on és G+-on is megjelenik, a nyomtatott példányok 1 lejbe (kb. 70 forint) kerülnek, és természetesen elő is lehet fizetni. Erdővidéken feltehetően sokkal nagyobb a nyomatott példányok iránti igény. A lap rengeteg hirdetést hoz, ami pénzügyileg segíti a fennmaradását. Itt egy oldal a március 22-i lapszámból:

Tehát a városvezetésnek/kiadónak megérné egy konzultáció a barótiakkal, hogyan, milyen szervezeti/személyi háttérrel, mekkora költségből tudják előállítani az igazán informatív hetilapjukat.

Érdeklődéssel várjuk a fejleményeket - csak ez a jó kezdeményezés nehogy áldozatául essen indokolatlan pénzügyi megfontolásoknak, mint ahogy erre nem egy példa volt már.

Koós Gábor