Túráinkat már kezdetektől a Júliai-Alpok és az Isonzó (Soca) menti I. világháborús hadszínterek meglátogatásának összekötésével terveztük. Az eredeti terv a kisebb túrák mellett, a Mangart Via ferrata útjainak megmászása volt, de utazásunk előtt pár nappal történt sajnálatos sérülés miatt azokról le kellett mondanunk. Nem volt mit tenni (mert menni kell), keresnünk kellett egy olyan utat, ahol „csak” lépkedni kell, mászni nem. Megtaláltuk.
A nagyrészt Szlovéniában elterülő Júliai-Alpokról valószínűleg sokan hallottak már (akár előző beszámolóinkban), de talán kevesebben tudják, hogy annak egy része Olaszországba is átnyúlik. Egy kis utánaolvasás és az időjárás előrejelzés megtekintése után döntöttünk úgy, hogy Szlovéniát kicsit elhagyva, a már Olaszországban található Cima di Terrarossa (2420 m) csúcsot próbáljuk a lábunk alá tenni. Aki járt már párszor Itáliában, nem lepődik meg rajta, hogy olyan „olaszosan hanyag”. Bár a tájegység ugyanaz, de markáns különbség fedezhető fel a két ország között, ami a turistautakra és környezetükre is igaz. A Bovec-Cezsoca-ban töltött éjszakánk után hajnalban indultunk Cave del Predilbe, onnan pedig egy nem túl hosszú, ám annál inkább lélekjelenlétet kívánó szerpentinen Altopiano del Montasióhoz. A Szlovén oldalon már kora reggel gyülekeztek a felhők és igencsak lógott az eső lába, szerencsére az olasz oldalon ragyogó napsütés fogadott minket. A szerpentin tetején az út menti parkolóban (1500 m) hagytuk az autót és elindultunk a Rifugio Brazzá menedékház irányába a kijelölt úton. A parkolótól a sziklafal aljáig tartó útról végig látható a hegyhát, melynek egyik nem nagyon látványos kiemelkedése az aznapra kitűzött csúcs.
Indulás a parkolóból – középen fent a Cima di Terrarossa
Klasszikus alpesi táj, nagyon-zöld legelők tehenekkel, körben hegyek, egy-egy menedékház, turistaösvények, melyek mentén az éles szemek észrevesznek mesterséges létesítményeket is. Nem, nem omladékfogó gabion kőzsákok, vagy turista pihenők. Az I. világháború máig fennmaradt építményei, melyek már csak mementóként emlékeztetik az arra járót egy olyan időszakra, mely mély nyomokat hagyott élőben és élettelenben egyaránt. Lőállások, barikádok, bunkerek, melyek az olasz hadtest védvonalának voltak szerves részei. Aki ezen a vidéken jár és kicsit is érdekli a történelem e része, feltétlenül látogasson el Kobaridba, mely a térség egyik legjelentősebb I. világháborús színtere kiváló múzeummal, hadi-tanösvénnyel, monumentális emlékhellyel, és nem utolsó sorban gyönyörű természeti adottságokkal. (Érdekesség: Ernest Hemingway is megjárta ezt a frontot és az akkor szerzett tapasztalatai alapján íródott Búcsú a fegyverektől c. regénye hozta meg számára az ismertséget.)
Visszatekintés a fal tövéből – középen a parkoló
Világháborús bunker az ösvény mentén
Hétköznap lévén nem voltak sokan, talán egy tucatnyian vághattak neki kb. velünk egy időben az útnak, de ahogy fogytak a kilométerek, úgy szakadozott szét szépen a társaság, így nem kellett kerülgetnünk egymást a sziklafal aljától a csúcsig vezető, legtöbb helyen csak egy emberes, cikk-cakkban vezető ösvényen. A hegyi út jól járható, törmelékes, de nem omladékos, helyenként „fellépdelősen” kialakított, eltévedni nem lehet. Időnként pihentünk egyet, visszanéztünk a völgyre és szemközt, a távolban látható Kanin-csoportra. Tiszta idő lévén tökéletesen kivehető volt a Presteljeniken tátongó híres kőablak is. A csúcs alatti utolsó 10-20 m megtételéhez már szükség volt a kezeinkre is, de az ösvény itt sem kitett, csupán támaszkodni kell a sziklatömbök közötti fellépdeléshez. Fent páratlan panoráma tárult elénk, ezért is töltöttünk ott több mint egy órát. Mire a visszaindulás mellett döntöttünk már csak egy olasz túratárs volt ott rajtunk kívül, aki nagy izgalmában el is szunyókált egy fél órára. Nem mindennapi élmény volt horkolást hallgatni 2420 méteres magasságban. A több mint 900 m szintkülönbséget visszafelé ugyanazon az úton tettük meg, mint fel, annyi különbséggel, hogy a semmiből egyszer csak előkerült egy zergecsapat, akik mit sem törődve velünk legelésztek és pózoltak a fényképezéshez. Valószínűleg nagyon hozzá vannak szokva az ember közelségéhez, mert olyannyira nem izgatta őket a jelenlétünk, hogy 2-3 m-re is meg tudtunk közelíteni egy-egy példányt. Lefelé a Rifugio Braazá menedékházban időztünk egy kicsit, majd a parkolóból még egyszer megnéztük az addigra felhőpaplanba bújt hegygerincet és elindultunk éjszakai szállást keresni, melyet onnan nem messze a Lago del Predil partján találtuk meg, mely egy gyönyörű fekvésű tó közvetlenül a határ mellett, még az olasz oldalon.
Panoráma a csúcsról
A „szomszéd” csúcs – felhőválasztó
Látkép a csúcsról, kunyeráló varjúval
Pózol
Felhőpaplanban a gerinc – panoráma már lentről
Világháborús löveghüvely maradvány egy lőárok szélén (Kobarid környéke) – mögötte kemping a Soca partján
Saját vélemény:
Kiemelkedő szépségű, könnyű magashegyi túra, az első perctől az utolsóig gyönyörű panorámával. A csúcsot kivéve az út mentén különösebben kitett rész nincs, de fent is biztonságban tudhatják magukat még a szédülősebbek is. Valószínűleg hétvégén, szezonban sokan járják, ilyenkor a csúcs elég zsúfolt lehet (a mi túránk dátuma augusztus 29.). A fal déli fekvésű, folyamatosan tűzi a nap, jó időben fejfedő, napszemüveg, naptej elengedhetetlen. Jómagam ez utóbbit elengedtem, – de legalább láttam hullócsillagot, mivel egy percet nem aludtam utána éjszaka. A Júliai-Alpoknak ezer hasonló útja van, nem kellett ezért feltétlenül elhagynunk Szlovéniát, de mivel egy viszonylag kis tájegységről beszélünk, nem tétel az a néhány 10 km, amit autóztunk miatta, főleg annak tekintetében, hogy nagyon jó időt fogtunk ki, míg 30 km-rel északabbra az időjárás még egy kisebb túrát is lehetetlenné tett volna. Akit érdekelnek a magyar történelemhez is szorosan kapcsolódó Isonzó menti hadszínterek fennmaradt építményei, annak felejthetetlen élményt nyújt e vidék bármely túrája. Tiszta menetidőnk kb. 4-4,5 óra volt, pihenőkkel együtt kb. 6,5 óra alatt jártuk meg. Térképvásárlásnál érdemes figyelni, mert a Triglav Nemzeti Parknak nem része az Altipiano Montasio (Montasch-havas) és környéke, ezért a park turistatérképei nem feltétlenül ölelik magukba a leírt túraútvonalat és környékét. Egy napra nincs értelme idáig elautózni, de több napos túrázás esetében jó opció lehet.
Felszerelés:
Magashegyi túrára alkalmas bakancs, túrabot, fejfedő, napszemüveg, fejenként min. 1,5 l víz. (Vízvételi lehetőség a Rifugio Braazá menedékház után nincs.)
Info:
Internet, vagy Helmut Lang: Júliai-Alpok (Rother túrakalauz).
Koós Máté
Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:
A Rám-szakadék a Visegrádi-hegységben:
http://zirc.blog.hu/2017/12/08/magashegysegi_elmenyek_a_ram-szakadek_a_visegradi_hegysegben
A Dachstein és környéke:
http://zirc.blog.hu/2017/11/21/magashegysegi_elmenyek_a_dachstein_es_kornyeke
A Magistrála a Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2017/10/15/magashegysegi_elmenyek_a_magistrala_a_tatraban_befejezes
Az Ötschergräben Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2017/04/15/magashegysegi_elmenyek_az_otschergr_ben_also-auzstriaban
A Myrafälle és a Steinwandklamm Alsó-Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2016/10/17/magashegysegi_elmenyek_a_myraf_lle_es_a_steinwandklamm_also-ausztriaban
Gerinctúra az Alacsony-Tátrában:
http://zirc.blog.hu/2016/09/19/magashegysegi_elmenyek_gerinctura_az_alacsony-tatraban
A Hargita-gerinctúra:
http://zirc.blog.hu/2016/08/10/magashegysegi_elmenyek_a_hargita-gerinctura
Tátra – a megunhatatlan (Lengyelország, Zakopane, Magas-(Lengyel-)Tátra):
http://zirc.blog.hu/2016/07/14/tatra_a_megunhatatlan_lengyelorszag_zakopane_magas-_lengyel-_tatra
A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban
Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben
A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras
A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban
A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch
A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban
Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs
A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane
A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek
Ezek a helyek a térképen:
