Fontos megjegyzések bevezetőként: 

Az ebben a beszámolóban szereplő élmények egyetlen, a hegység gerincútvonalának teljes hosszára kiterjedő, és az időjárás jóvoltából kifejezetten kedvező, gyakorlatilag nyárideji, nappali túra tapasztalatait tartalmazzák. A neten fellelhető beszámolók között egyetlen olyat találtunk, amelynek szerzői végigjárták a teljes útvonalat (a hivatkozásokat lásd a beszámoló végén), de a beszámolók között egy sincs, amely teljesen friss lenne. A korábbi beszámolóktól a mostani tapasztalatok helyenként eltérnek.

A szerző által megfogalmazott javaslatok nem hivatásos magashegyi vagy professzionális teljesítménytúrázóknak szólnak, hanem olyan, itthon már tapasztalattal rendelkező túrázóknak, akik szeretnék kipróbálni magukat keményebb körülmények között, például azért, hogy felkészüljenek az egyre több túraszervező által kínált magashegységi túrákra. Ettől függetlenül bárki témába vágó észrevételét, tapasztalatát (esetleg helyesbítését) köszönettel fogadjuk, és azt közzé is tesszük. 

A leírásban a szlovák nyelvű földrajzi nevekben a speciális szlovák betűket az alakilag hozzájuk leginkább hasonló magyar ábécé betűivel helyettesítjük. 

A földrajzi nevek első említésekor megadjuk a szlovák megnevezést és annak magyar megfelelőjét is, ha van. A továbbiakban vegyesen használjuk. Tudni kell azonban, hogy a magyar változattal a helyszínen semmit nem lehet kezdeni.

A hivatalos információkat az Alacsony-Tátra honlapjáról (magyar nyelvű változat is) idézzük.

Az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry)

Ez egy kelet-nyugat fekvésű, kb. 80 km hosszú hegység Szlovákiában. Keleten a Szlovák paradicsomhoz és környékéhez kapcsolódik, nyugaton a Nagy-Fátrához. Északon a Vág völgye választja el a Magas-Tátrától, délen a Garam völgye határolja.

A hegységet majdnem pontosan középen vágja ketté a Certovica (Ördöglakodalma-hágó). A keleti és a nyugati hegységrész turisztikai élmény szempontjából elég jelentősen különbözik.

A hegység páratlan természeti értékeinek (számtalan gyönyörű kép látható itt) őrzője az Alacsony-Tátra Nemzeti Park (NAPANT, lásd még itt is). Ez Szlovákia legnagyobb területű nemzeti parkját kezeli. Figyelmeztető és tájékoztató tábláival utunk során rendszeresen találkozunk. A figyelmeztetéseket és korlátozásokat érdemes nagyon komolyan venni.

Hogyan jussunk oda

A gerinctúra nyugati végpontja Donovaly (Dóval), a zirci síelők által is jól ismert, és általuk egykor nagyon látogatott téli üdülőhely és síparadicsom, amely a Nagy-Fátrát és az Alacsony-Tátrát elválasztó hágó tetején van. Keleti végpontja Telgárt (Garamfő), Szlovákia legnagyobb folyóinak (Vág, Garam, Hernád) forrásvidéke, a Poprádról a Garam völgyébe vezető hágó teteje.

A túra mindkét végpontja közösségi közlekedéssel viszonylag kényelmesen megközelíthető. Zircről Győrön keresztül Komáromba utazunk, majd ezer forintért (vagy három euróért) átvisz minket a taxi a révkomáromi (Komárno) vasútállomásra. Itt váltsunk jegyet Besztercebányára (Banská Bystrica), ahová vasúton két átszállással (Érsekújvár (Nové Zámky), illetve Nagysurány (Surany)) jutunk el, 5-6 órás út.

Ha a túrát keletről nyugatra tervezzük, akkor Besztercebányán a Margecany (Margitfalva) felé induló vonatra szálljunk, amelyen jó két óra az út a Garam völgyében Breznóbányán (Brezno) keresztül Garamfőig.

Ha nyugatról indulunk (mint most is), akkor Besztercebányáról háromnegyed órás buszozással jutunk fel Donovalyba. A busz a vasúti pályaudvartól néhány percre található buszpályaudvarról indul. A Rózsahegy (Ruzomberok) irányába tartó járatra kell szállni és a Donovaly-centrum megállónál leszállni. Itt a buszmegálló előtt közvetlenül ível át a gyalogoshíd a főútvonal felett, amelyen a mi turistautunk is érkezik a Nagy-Fátra felől, és amelyen rögtön indulhatunk is neki.

Leszállunk a buszról Donovaly-centrum-nál, és ezt látjuk. A gyalogoshídon balról jön a jelzésünk, mi a jobb oldalon csatlakozunk be, és akkor már nincs más hátra, csak a 90 km, 5-6 nap, és addig nem tapasztalt testi és lelki állapotváltozás.

Ne siessük el az indulást. A túra megkezdése előtt aludjunk még egyet a megszokott(hoz közeli) körülmények között, hogy teljesen kipihenten kezdhessünk bele. Donovalyban is találunk szállásajánlatokat a téli szezonon kívül is. Viszont költség szempontjából kedvezőbb megoldás, ha Besztercebányán keresünk olcsó szállást, és az első reggel busszal megyünk fel Donovalyba. Az SAD Hotelben, amely egy felújított egykori munkásszálló, 17 euróért kényelmesen megalhatunk. A városközponttól nem egészen háromnegyed óra járás, nem kell taxizni vagy buszjáratokat keresgélni, és másnap reggel a fél hatos busszal indulhatunk, negyed hétkor már be is szállhatunk a hegybe.

A célba, Garamfőre várhatóan úgy érkezünk, hogy aznap már nem érdemes hazaindulnunk. Vannak magánszállások, és van panzió is étteremmel. A vasútállomás-közeli panzióban pl. a szállásfoglaló portálokon megadottnál lényegesen olcsóbban kaptunk patyolattiszta, a megelőző túranapok élményeihez képest mennyei szállást.

A szlovák vasutak és busztársaságok kedvezményei az EU-országok állampolgáraira is kiterjednek. Lényegesen csökkenthetjük az utazási költségeinket, ha élünk ezekkel. A menetrendi és kedvezményinformációk a Szlovák Vasutak honlapján (angol, német is) érhetők el, a buszközlekedéssel kapcsolatban pl. a többnyelvű (magyar is) Travel in Slovakia-n.

A gerinctúra útvonala

Az Alacsony-Tátra gerinctúra útvonala az E8 európai turistaútvonal része. Jelzése a vízszintes piros sáv. 

Az útvonal végig igen gondosan és jól jelzett. Kb. 1500 méter alatt, ahol jellemzően fenyőerdőkben halad, a jelzések, ahol lehet, fákra vannak festve. A magasabb, kúszófenyős-borókás régiókban, még magasabban a havasi gyepeken az ösvényen fekvő, vagy út menti kövekre. Ahol kiemelkedő sziklaalakzatok szegélyezik az utat, ott azokon találunk jelzéseket.

 

A jelzések méretben kb. a megszokott magyarországiaknak felelnek meg. Azzal a nem kis különbséggel, hogy nem bonyolítják túl: egy fehér sáv felül, egy alul, a színes sáv középen. Így a jelzés akár egy menetben is felfesthető. Itthon több tíz oldalas útmutatók tartalmazzák, hogy először fel kell festeni a fehér alapot, majd amikor megszáradt, akkor mehet rá a megfelelő színű forma.

 

Egy tipikus jelzéselhelyezkedés az ösvény mellett. Ilyenekkel találkozunk az út legnagyobb részén. Azért is praktikus, mert a szemünknek gyakorlatilag állandóan a lábunk elé kell tekinteni. Viszont az első hónál, vagy kissé magasabbra nőtt gyepben már eltűnnek.

A festett jelzéseken kívül az útvonalat magas karósor is jelzi. Ez a téli túrázóknak szól.

A nyugati hegységrész tipikus útvonalszakasza 1700 méter körül. Az ösvény az előttünk kanyargó gerinc élén halad. Az útvonalat jelző karósort a futók (igen!) jobb oldalán látjuk.

A karósor azonban nem mindenütt halad pontosan a festett jelzések mentén. Ennek az a magyarázata, hogy az ösvény sokszor halad olyan terepen, ahol sível nem lehetne elmenni (pl. sűrű fenyvesben, nagyon kanyargós, éppen egy ember széles borókásban), vagy olyan hegyoldalban, amely télen lavinaveszélyes. Ilyenkor a karósor elválik a festett jelzésektől, kikerüli a kritikus szakaszt (pl. felmegy a hegygerincre), majd ismét visszacsatlakozik.

Az internetes térképen jól látható, hogy a meglehetősen kanyargós (a valóságban igen meredek, köves, szűk), festéssel jelzett turistaútvonaltól már a Hédeli-nyeregnél (Hiadelské sedlo) elválik a karósor (vastag pontsorozat), és szinte egyenes úton kapaszkodik fel a gerinc felé, ahol visszacsatlakozik a jelzett útba.

 A gerinctúra útvonalán szinte lehetetlen eltévedni, mert

• ott vannak a festett jelzések,
• ott van a karósor,
• az ösvény mindenütt ki van járva, a Chopok környékén néhány kilométeren ki is van építve,
• a gyepes területeken kilométerekre előre látjuk magunk előtt,
• nagy a turistaforgalom,
• az internetes térképekről letölthető az útvonal okostelefonra.

Azonban el lehet tévedni. Na nem végzetesen, de az is elég, ha csak néhány száz méter után vesszük észre, és vissza kell fordulni. Ez ugyanis mindig fájdalmas kapaszkodással vagy ereszkedéssel jár. A szerzővel kétszer fordult elő, mindkétszer az aznapi cél előtti utolsó kilométeren, tehát amikor már igen fáradtak vagyunk. A nehezítő időjárási körülmények jelentősen növelhetik az eltévedés kockázatát.

A gyalogút

A teljes úthosszból nem egészen 5 km a három érintett lakott hely (Donovaly, Certovica, Garamfő) be- vagy kivezető települési vagy erdei útjai.

A hegység központi, legmagasabb tömbjében a Chopoktól keletre-nyugatra (kb. a Derestől (Derese) a Gyömbér menedékház (Chata gen. M. R. Stefanika) előttig) kb. 7 km hosszan hatalmas lapos kőtömbökből van kirakva az út.

 

Az épített út egy szakasza a Gyömbér (Dumbier) oldalában. Ha ezt tényleg a turisták kedvéért csinálták évtizedekkel (évszázaddal?) ezelőtt, akkor ez hatalmas teljesítmény. Nem lehet, hogy inkább katonák valamelyik világháborús készülődésben?

 A teljes túraútvonal fennmaradó 85%-ának néhány jellemző szakasza:

A legeslegkönnyebb. A havasi gyepek világában a sok százezer láb az évtizedek alatt egynyomú ösvényt mélyített (bal oldalon), ami éppen csak olyan széles, hogy elfér benne a pár cipő. Amikor már elég mély ahhoz, hogy az oldalába belerúgjunk, amikor gyalogolunk, akkor új ösvényt kezd a túrázó a még érintetlen terepen (jobb oldalon).

Ez sem nagyon nehéz. Köves-humuszos talaj, laza kövekkel, de mert van kitérési lehetőség, alternatív nyomvonalak alakulnak ki, ízlés szerint választhatók. (Sajnos nem látszik jól, ez egy fiatal házaspár, az elöl kapaszkodó apa hátán a zsákban ott a pici gyerek. Nagy a meleg és meredek az ösvény.)

A keleti hegységrész jellemző erdei ösvénye. A talpunk alatt csak mozgó kövek. Lefelé veszélyes, felfelé nagyon fáradságos.

Ha végre nem laza, hanem szilárdan ülő köveken járhatunk, akkor a sűrű növényzet fékez. Helyenként annyira össze vannak nőve, hogy úgy kell átküzdenünk magunkat. Igen tanácsos a hátizsákról minden mozdíthatót leszedni vagy rögzíteni, különben leszedik az ágak.

Ha az ösvény meredek, a kövek laposak, nincs kitérési lehetőség, akkor leginkább oldalazni érdemes, ha nem akarunk hátizsákostól hanyatt esni. A Priehyba-nyereg (víz, pihenő) karnyújtásnyira, de addig még néhány perc igen fájdalmas ereszkedés vár ránk.

Jó tanács: a szemünk legyen az ösvényen. A legváratlanabb helyen és helyzetben csúszhat ki alólunk a lábunk, botolhatunk el egy kőben vagy gyökérben, billenhet ki alólunk egy szilárdnak hitt kő. Még ha nem is esünk el, a bokánknak és az izmainknak külön megterhelés. Ha pedig esünk, akkor nagyot, mert a hátizsák leránt (a szerzőnek négy kisebb balesete volt, ezek közül egynél csak a szerencsén múlott, hogy nem lett nagyobb baj: a Gyömbér oldalában, az épített úton billent meg egy lapos kő, az előreesésnél a hátizsák még tovább rántott előre, éppen a meredeken leszakadó oldal felé.) Ha a páratlan panorámában akarunk gyönyörködni, fényképezni, szelfizni, álljunk meg, fújjunk egyet. Az egyébként is mindig aktuális.

Számoljunk azzal, hogy a teljes útvonal gyakorlatilag fel-le, és nagyon kevés az olyan, talpkímélő, talpsimogató szakasz, ahol gondtalanul sétálhatunk néhány tíz-száz métert vízszintesközel, botlási kockázat nélkül. Az emelkedők és az ereszkedők meredekek és hosszúak.

Az útvonalon sehol nincs sziklamászási tapasztalatot, szédülésmentességet, kéz-láb együttes használatát igénylő szakasz. Talán egy hely van, ahol az ösvény egy meredeken leszakadó hegyoldal éléhez közel megy, de ott is teljes biztonsággal át lehet haladni, mert elég széles.

A csoportban túrázók az útvonal nagyobb részén csak libasorban tudnak haladni, mert olyan szűk a járt ösvény.

Akkor nézzük a részleteket

Az Alacsony-Tátra gerincútvonal magassági profilja így néz ki:

A bal szélén Donovaly, az indulási hely, a jobb szélén Garamfő, a cél, a függőleges vonal középtájon az Ördöglakodalma-hágó (Certovica), amely a hegységet két részre osztja. A magassági adatok (méter, függőleges tengely) és a távolságadatok (km, vízszintes tengely) arányos beosztásúak. Jól látszik, milyen változatosan hullámzik a felszín.

Az Alacsony-Tátra-honlapról letöltöttük a gerincútvonal nyugat-kelet irányú haladást ábrázoló "domborzati profiljait" (az ellentétes irányú haladáshoz eltérő adatok tartoznak). Ezek azonban nem valóságos domborzati profilok. A magassági adatok (függőleges tengely) arányos méteradatokat mutatnak, azonban a vízszintes tengely nem távolságadatokat tartalmaz, hanem arányos időadatokat (menetidőket); vagyis azt, hogy egy óra alatt honnan hová jutunk el. Ráadásul az időadatok csak a szelvényen pontokkal megjelölt és megnevezett földrajzi helyek közötti menetidőket mutatják, a két pont közötti (jellemzően igen változatos) domborzatot nem. A két profil a keleti és a nyugati hegységrészt elválasztó hágónál, a Certovicánál kapcsolódik egymáshoz.

Megjegyzés a menetidő-adatokhoz: Az ábrákon feltüntetett időadatok tiszta menetidőt jelentenek. Ezeket pl. azok tudják betartani, akik - hómentes, optimális körülményeket feltételezve -  a minimálisan szükséges felszereléssel (ivóvíz) járnak be egy-egy szakaszt. Teljes menetfelszereléssel (hálózsák, sátor, víz, több napi élelem, tartalékok) ezeknek az időknek legalább a másfélszeresével érdemes számolni. Tovább lassíthatja a tempót, ha csoportosan túrázunk.

Megjegyzés a földrajzi pontokhoz: Ahol a profilon pontot és megnevezést látunk, ott a valóságban is tájékoztató oszlopokat találunk. Ezeken a legfelső tábla mutatja a földrajzi hely nevét, tengerszint feletti magasságát. A többi tábla mutatja az útvonalon jobbra-balra található legközelebbi pontok (földrajzi helyek: hegycsúcsok, nyergek), vagy a menedékházak nevét, magasságát, és az odáig tartó tiszta menetidőt. Ahol az adott ponton más jelzett túraútvonal csatlakozik be (a nyergekben szinte mindenütt, de néha a csúcsokon is csatlakozik egy felvezető út a völgyek felől, amelyek egyúttal kiszállási útvonalak is szükség esetén), ott ezeket is külön tábla jelzi. A táblákon szereplő adatok megbízhatóak.   

Tájékoztató oszlop a Velká Chochula (Nagy Chochula, 1753 m) csúcsán. Az E8 a mi útvonalunk jelzése. A zöld sáv jelzés a gerincről dél, a Garam völgyében fekvő Brusno (Borosznó) felé vezet, 4 óra alatt ki is tudunk szállni a túrából, ha úgy vagyunk. De itt minek, amikor nyugat felől éppen csak elindultunk, kelet felől érkezve pedig szinte a célban vagyunk.

Kiegészítettük a "domborzati profilokat" (lásd a fenti diagramokat): A honlapról letöltött profilokat kiegészítettük azokkal az információkkal, amelyek nélkülözhetetlenek a túra tervezéséhez (szállás, ellátás, víz, szemételhelyezési lehetőség). Az indulás és a cél helyén ezeket külön nem jelöltük, ezek adottak. A továbbiakban a részletes információkat az egyes szolgáltatási helyek (narancssárga nyilakkal jelölve) közötti szakaszokra bontva ismertetjük. Ez nem feltétlenül azonos a túra egyéni ütemezésével, de a tapasztalatok alapján a gerinctúra egyéni ütemezése alapvetően a szolgáltatási helyekhez igazodik.

1. szakasz: Donovaly (980 m) - Hédeli-nyereg (Hiadelské sedlo) (1099 m)

Úthossz: kb. 9 km, kb. 3-4 óra pihenőkkel együtt

Donovalyból kb. 2 km-en aszfaltos, majd erdei úton emelkedünk. Fenyőerdőben kapaszkodunk a Kecka (1225 m) csúcsára, majd havasi legelőn a Hadlanka-nyeregbe ereszkedünk. Innen már meredekebb, de még mindig gyepes út vezet fel a Kozí Chrbát (1330 m) csúcsára.

A Keckán tehenek legelnek. Se pásztor, se kutya, pedig néhány kilométerrel lejjebb és néhány száz méterrel alacsonyabban tábla figyelmeztet a medvékre. Itt talán nem olyan veszélyes a kárpáti barna?

Előttünk a Hadlanka-nyereg, felette a Kozí Chrbát, balra hátul a Nagy Chochula

A csúcsról levezető út végig fenyőerdőben halad, igen meredek és csúszós. Még kedvező körülmények között is csak a legnagyobb óvatossággal és nagyon lassan lehet lejutni. Ezért kifejezetten javasolható, hogy bármilyen nehezítő körülmény esetén (pl. eső) a csúcsra kapaszkodás helyett a Hadlanka-nyeregnél válasszuk a balra eltérő sárga sáv jelzést (táblával jól jelezve), amelyen veszélytelenül érhetjük el a Hédeli-nyerget (Hiadelské sedlo).

A bivakszállás a Hédeli-nyeregben kívülről...

...és belülről. A létra a tetőtér fekvőhelyeire vezet. A priccseken a leterített derékaljainkon hálózsákjainkban éjszakázhatunk. Ha későn érkezünk és nem jut hely, akkor csak a sátor marad, vagy a tűz mellett a szabadban.

A nyeregben forrásvíz, sátorozási lehetőség, szemétgyűjtő konténer. Itt akkor érdemes (és kell) éjszakáznunk, ha viszonylag későn indultunk Donovalyból, és nincs esélyünk világosban elérni a következő szálláshelyet a Durkován, ami bizony messze van. Tehát inkább töltsünk itt látszólag üres órákat és induljunk másnap kipihenten, mintsem nekivágni a bizonytalan, ismeretlen útnak.

Néhány fontos szempont:

• itt még sátrazhatunk, mosakodhatunk, a következő 18 km-en egyáltalán nem;
• itt még vehetünk vizet (a következő napra elegendőt!), gyújthatunk tüzet, a következő 18 km-en egyáltalán nem;
• itt még letehetjük a keletkezett hulladékainkat (csomagolóanyagok, stb.), utána már csak kb. 40 km múlva!  

2. szakasz: Hédeli-nyereg (Hiadelské sedlo) - Durková menedékház (Útulna pod Chabencom, Durková) (1630 m)

Úthossz: kb. 17 km, kb. 8-10 óra pihenőkkel együtt

A Hédeli-nyeregből igen meredek, köves ösvényen emelkedünk először fenyőerdőben, majd törpefenyők, borókás között 1600-1700 m-es magasságba. Elérünk a havasi gyepek világába. A hullámzó gerincen haladunk nagyon-nagyon hosszan, csodálatos kilátással északra és délre. Víz sehol, ha valaki kifogy belőle, nagyon bizonytalan és sok időveszteséggel, fáradsággal járó kereséssel számoljon az északi vagy déli völgyfőkben!

Magányos túrázó üldögél a lenyugvó nap fényében a gerinc egyik csúcsán. A kép alsó-középtáján egy sziklára festett turistajelzés világít az alkonyatban. Az ilyen sziklás szakaszokon jobb, ha nem nyúlkálunk a zsebünkbe és nem piszkáljuk a fényképezőgépünket, mert ha valami leesik, az menthetetlenül eltűnik a sziklák között és csak földtörténetileg értelmezhető idő (évmilliók) múlva kerülhet ismét napvilágra.

A Durková menedékház nem a gerincútvonalon áll, hanem kb. 120 méterrel lejjebb, egy déli völgyfőben. Ha a tetőtéri szálláshelyek (elég széles szivacs derékaljak) megtelnek, akkor a későn érkezők a földszinti étkező-nappali széles padjain alhatnak, vagy a padlón, vagy a szélfogóban, ha ez is foglalt, akkor marad a sátor. A szállásdíj 5 euró. Kedvező áron egyszerű ételek (pl. meleg leves) kapható, mindenféle italok magashegységi turistaházi árakon (sör 2+ euró, stb.). Vezetékes áram nincs, tehát telefonok nem tölthetők. Bőséges forrásvíz a közelben. Figyelem: a szemeteinket nem hagyhatjuk ott. Még az ott vásárolt élelmiszer csomagolóanyagát (pl. sörösdobozt) is magunkkal kell vinnünk!

A Durková forrása. Innen viszünk inni, itt mosakodhatunk. A macit meg szabad simogatni, de az élő változatát, ahogy a figyelmeztető táblák is tanácsolják, nagy ívben kerüljük el.

3. szakasz: Durková menedékház - Chopok menedékház (Kamenná Chata pod Chopkom, Kamienka) (2010 m)

Úthossz: kb. 11 km, kb. 5-6 óra pihenőkkel együtt

A menedékháztól indulva visszakapaszkodunk a gerincre és az egyre magasabb csúcsok és nyergek élén kapaszkodunk a hegység legmagasabb tömbjére. Az eddig is figyelemre méltó turistaforgalom itt megsokszorozódik: a Chopokra északról és délről felvezető kabinos felvonókon érkezők kirajzanak a gerincen, főként nyugatra, elzarándokolnak a legközelebbi csúcsokig, majd visszasétálnak a felvonóhoz, vagy valamelyik jelzett úton visszaereszkednek a völgyi szálláshelyükre.

Egyre közelebb, de még mindig messze

Ott a nagyon távolban már látszik a Chopok felvonóinak épülete, de még előttünk a Deres csúcsa

Már mindjárt a Deresen vagyunk, ez már az épített út

A Chopok kabinos felvonóinak futurisztikus fogadóállomása. Jobbra az a kőhalom a Chopok csúcsa. Egyes források sziklaként emlegetik, de ez nem szikla, hanem egy rakás kő, mintha egy óriás família csemetéje kiborított volna egy vödör óriás kavicsot.

A Chopok-i menedékház valószínűleg a legforgalmasabb a hegység menedékházai közül (hiszen igen könnyű a völgyből megközelíteni a felvonókkal). Már minden szálláshely foglalt volt délután háromkor, ezért továbbmentünk. A honlap szerint 23 euróért már reggelivel kapunk szállást, ami valószínűleg emeletes ágy, és vezetékes víz is valószínű.

Nagy építkezések folynak a menedékház körül, és rengeteg vendég

A konyha kínálata, az árak magashegyiek, de nincsenek elszállva. Viszont másfél liter ásványvíz többe kerül, mint egy korsó sör. Ha vízutánpótlásra van szükségünk, itt csak vásárlással tehetjük meg.

4. szakasz: Chopok menedékház - Gyömbér menedékház (Chata gen. MR Stefanika, Stefanicky) (1740 m)

Úthossz: kb. 6 km, kb. 2-3 óra pihenőkkel együtt

Ez a legnagyobb befogadóképességű menedékház az útvonalon. Emeletes ágyak, takaró, reggelivel 23 euró. Vezetékes víz (ivóvíz is), wc, zuhany, még ha sorba is kell érte állni (meleg víz viszont inkább nem, mint igen). Viszont van vezetékes áram, lehet tölteni az akkukat, de a dugaszoló aljzatokért ugyancsak harcolni kell. Kiváló konyha! Az átutazó túrázóknak a konyhában töltenek ivóvizet.

A magányos női túratárs szembe jön, a Chopok felé igyekszik. Hátul, a következő csúcs oldalában már ott fehérlik a menedékház.

És itt is van.

Minden menedékház büszkén kiállítja az ereklyéit, a vendégei ajándékait, az okleveleket. Ez a faragott tábla azt mutatja, hogy azokban az időkben, amikor ezt a közel száz éve épített menedékházat még háton felvitt élelmiszerekkel lehetett csak ellátni, ki mennyi terhet cipelt fel a völgyből a hegyre. A csúcstartó Fabricius Igor, aki 181.334 kg (!!!!!!) ellátmányt vitt fel. El tudjuk ezt képzelni? A Magas-Tátrában egyébként ma is üzemel ilyen turistaház, az önkéntes teherhordókat meg is jutalmazzák.

Ez már másnap: visszatekintés a Gyömbér-menedékházra. Jobbra a Gyömbér (2043 m) tömbje, amelyet a turistautunk csak megkerül (de ha kedvünk lett volna, jelzett úton felmehettünk volna a tetejére).

5. szakasz: Gyömbér menedékház - Ördöglakodalma-hágó (Certovica) (1238 m) 

Úthossz: kb. 8 km, kb. 4 óra pihenőkkel együtt

A havasi gyepek világából fokozatosan ereszkedünk a törpefenyők, majd a fenyőerdők közé. Fárasztó ereszkedés után érkezünk a hágóba, ahol panziók, éttermek, büfék, buszközlekedés várnak. Kb. 40 kilométer óta ez az első hely, ahol megszabadulhatunk az eddig cipelt hulladékainktól.

A szemét-ügyet úgy tűnik, mindenki komolyan veszi. A teljes túraútvonalon - a szemétgyűjtő konténereket kivéve - gyakorlatilag nem lehet eldobált szeméttel találkozni - kivéve a testi szükségletek során elhasznált papírzsebkendőket.

Lábunk alatt a a forgalmas hágó, a túloldalon (jobbra a fák alatt) pedig már a hágóból tovább vezető utat is látjuk

A Motorest, büfé, étterem, de van más kínálat is a hágóban

6. szakasz: Ördöglakodalma-hágó - Ramza menedékház (Útulna Ramza) (1260 m) 

Úthossz: kb. 6 km, kb. 3-4 óra pihenőkkel együtt

Az Ördöglakodalma-hágó után a hegység alacsonyabb részeire érünk. Innen gyakorlatilag az Andrejcová menedékházig, tehát az utolsó szakaszig (ahonnan ismét a magasba emelkedünk) erdei ösvényeken, és leginkább a déli hegyoldalakon haladunk, nem a gerincen. Illetve, helyenként ez is csak korlátozottan igaz. Ugyanis hosszú szakaszokon korábbi viharok által letarolt, hatalmas területeken keresztül vezet az út. Az évekkel (évtizeddel?) ezelőtti pusztítás eredményeként a kidőlt erdőségek helyén felnőtt aljnövényzet (málna, madárberkenye, áfonya) gyakorlatilag összeér a turistaösvényen, amelyen át kell törnünk magunkat. A hatalmas kidőlt fatörzseket sok helyen még nem vágták át, így azokat kerülgetnünk kell. Bár a turistaút még így is viszonylag jól követhető marad, a lankásabb szakaszokon nem árt ha nagyon figyel a túrázó. 

A sok évvel ezelőtti viharpusztítás nyomai, óriási területen. A fekvő törzsön még látható egy valamikori festett turistajelzés.

A Ramza "igazi" menedékház: fapriccsek, téglából rakott kályha, a túratársak által ott hagyott túrakellékek, a favágáshoz szükséges szerszámok (senki nem viszi el). Két szinten alhatunk. Ottlétünkkor viszonylag csekély volt a forgalom: délután egy három fős áthaladó csapat tartott frissítőt (evés, mosakodás, vízpótlás), két helybéli túrázó esett be kora este aludni, majd éjjel tizenegykor két fiatal leány, akiknek - amennyire ki lehetett venni a csacsogásukból a két fiúval - valamilyen medveélményük volt.

Itt is az a szabály érvényes: aki időben érkezik, és még helyet tud magának szorítani a többiek között, az fedél alatt alszik. Öten bőven elfértünk a 15 férőhelyen. Éjjel medvemocorgást ugyan nem hallottunk, de a szarvasbőgésre felébredtünk.

A Ramzánál szemétgyűjtő tartály is van.

7. szakasz: Ramza menedékház - Priehyba-nyereg (1190 m) 

Úthossz: kb. 14 km, kb. 7-8 óra pihenőkkel együtt

A Ramzától kb. 6-7 km-re, a Homólkán érünk ki megint 1600 m fölé, havasi gyepes területre a gerincen, azonban nemsokára újból ereszkedni kezdünk, és visszatér a szálban álló és széldöntéses fenyőerdő. A domborzati profilokon nem tüntettük fel, de ezen a szakaszon két forrást is találunk közvetlenül az ösvény mellett, tehát pótolhatjuk, ha víztartalékaink kimerültek volna.

Az egyik forrás így néz ki. Gondos kezek faragták a kis vályút, vigyázzunk rá!

Itt még nem kezdtük meg a meredek ereszkedést a nyeregbe, az egyik tetőről szép kilátásunk van a még ránk váró útra. A gerinc legtávolabbi végén látható magas csúcs, a Király-hegy (Králová hola, 1946 m), a keleti hegységszárny utolsó, egyben legmagasabb pontja, ahonnan majd leereszkedünk a túra végpontjához Garamfőre. A csúcson magas adótorony áll.

A nyereg autóval is jól megközelíthető a hegység mindkét völgyi oldaláról, ezért ott nagy az autós-kerékpáros kirándulóforgalom is. Ezt jól mutatja a többszörösen túlcsordult szemétgyűjtő konténer, valamint a környéken széthagyott szemetek, ürülékek. Egyetlen fából készült fedett pihenő van, tehát néhány ember le tud ülni. 

A szokásos turisztikai és nemzeti parkos tájékoztató táblák

A nyeregben nincs forrásvíz, hanem a pihenőtől kb. 100 méterre északra zúdul le egy sebes vizű hegyi patak a keleti hegyoldalból, innen lehet vizet vételezni. Az érzékenyebb gyomrúak inkább csak forralva igyák.

Ha biztosabbra akarunk menni, sétáljunk fel néhány tíz (vagy száz) métert a patak mentén, és onnan merítsünk. A lenti szakasz környéke ugyanis rendkívül szemetes és vécének is használják.

8. szakasz: Priehyba-nyereg - Andrejcová menedékház (Útulna Andrejcová) (1410 m) 

Úthossz: kb. 6 km, kb. 3-4 óra pihenőkkel együtt

Ezt a szakaszt azzal kezdjük, hogy egy nagyon hosszú és meredek kapaszkodóval, 500 méter szintkülönbséget legyűrve felmegyünk a Nagy Vápenicára (Velká Vápenica, 1691 m). Itt már megint 1600 méter felett vagyunk, a törpefenyők, borókák, havasi gyepek világában. A kilátást nem akadályozzák magas fák, élvezhetjük a körpanorámát, ennek részeként természetesen a Magas-Tátra égbe szökő hegyeit, amelyek látványa már egy idő óta kísér minket. Ez az élmény most már velünk marad egészen az út végéig, amíg a Király-hegyről le nem érünk majd ismét a fenyőerdők régiójába.

Innen a Priehybka-nyeregbe ereszkedünk (nem azonos a szakasz kiindulópontjával, a Priehyba-nyereggel!) Itt külön kétnyelvű figyelmeztető tábla áll, hogy a hegységben hol megengedett az egynapos sátrazás - ezen a helyen pl. nem.

A sziklára festett szöveg vízre mutat a völgyfőben, a térkép is hozza, de az egyik túrabeszámoló szerzői nem találták meg. De szinte mindegy is, mert itt a menedékház, egy óra járásra sincs.

 Utolsó szálláslehetőség a túra vége előtt

Az Andrejcová menedékház érdekes hely. A földszinti kicsi, zsúfolt hálóhelyiségben a kétszintes priccseken vastag szivacsalátéten alhatunk, de a szállás ingyen van. Az üzemeltetői működtetnek kis büfét, ahol a megszokott hegyi árakon juthatunk innivalóhoz, és korlátozottan meleg ételhez is (pl. főznek bográcsban szabad tűzön).

A háztól kb. 50 méterre igen bővizű forrás tör föl, amelyet szépen kiépítettek vízvételre, mosásra, mosakodásra. Jól karbantartott, viszonylag tiszta pottyantós vécé a háztól távolabb, rendben tartott környezet. Több tűzrakó hely, rönkasztalok és -padok.

A szállásfoglalás itt is érkezési sorrendben történik, aki későn jön, már csak sátorban vagy a szabad ég alatt alhat. 

9. szakasz: Andrejcová menedékház - Garamfő, községközpont (Telgárt námesti) (890 m)

Úthossz: kb. 15 km, kb. 7-8 óra pihenőkkel együtt

Ezen a szakaszon ugyancsak nagyot kell emelkedni (1400 méterről 1900 méter fölé), de a kétszeresét kell ereszkedni (több mint ezer métert). A kettő között az a különbség, hogy az emelkedő - az előző napitól eltérően - hullámzó felszínen, hosszú szakaszon vár ránk, míg az ereszkedő gyakorlatilag egyetlen 6 kilométeres, meredek lejtő.

A menedékház után folyamatosan emelkedünk, amíg ki nem érünk a havasi gyepekre. A Bartková csúcstól (1790 m) aztán a hullámzó gerincen közeledünk a Király-hegy (Králová hola) felé, pazar kilátással minden égtáj irányába.

 Ez a csúcs! Természetesen itt is sok kiránduló (autóval is fel lehet jönni) és túrázó.

Amikor az ember azt gondolná, hogy már csak egy ugrás a cél, akkor még gyűjtsön elég lelkierőt az ezt követő, néhány órás ereszkedéshez. Nagyon-nagyon fárasztó.

De egyszer csak leérünk. Garamfő községközpont, jó sörözővel, délután ötkor bezáró élelmiszerbolttal. A buszmegálló néhány lépésre, a vasúti megálló (Telgárt Penzión) kb. 10 perc gyaloglás. Szállás, étterem után érdeklődjünk a sörözőben, vagy nézzük a reklámtáblákat.

Összesítés: az 1-9. szakaszok összeadva 92 km-t adnak ki, a hivatalos adat 90 km. A különbség abból adódik, hogy beleszámoltuk a nem a jelzett útvonalon fekvő menedékházakhoz (Durková, Andrejcová) vezető utakat is, és a résztávolságoknál felfelé kerekítettünk. A várható időigény pedig 42-51 óra.

A napi ütemezés tervezése: Ne tervezzük túl a napi távokat. Mindig legyen tartalék idő a nem tervezett késésekre, hogy még világosban a következő szálláshelyre érjünk. A 10 óra +/- menetidő éppen elég ahhoz, hogy jól elfáradjunk, de még el tudjuk készíteni a napi főétkezést és eleget tudjunk aludni. Kipróbáltuk a 8 órás és 14 órás túranapot is, ez utóbbi már az elviselhetőség határa, az előbbi viszont kényelmes napirendet enged meg.

Túrafelszerelések és más tudnivalók

Hálózsák, derékalj, sátor

Igen. Mindegyiket külön fóliába vagy egyéb vízhatlan csomagolásba.

Ruházat

A várható időjárásnak megfelelő, egyéni igények szerint. DE:

• nélkülözhetetlen - az egész túra sikerét meghatározhatja - a 1. magashegyi túrázásra kifejezetten alkalmas, 2. bejáratott, 3. vízhatlan, 4. magas szárú minőségi túracipő (a menedékházakban, ahol a túracipőknek külön helye van, mert le kell vetni, mielőtt felmegyünk a szálláshelyre, minden bakancstalpon ott virított a Vibram sárga logója);
• nélkülözhetetlen egy minőségi (a varratoknál sem áteresztő) esőkabát és hátizsákvédő esőhuzat.

Nagyon ajánlatos egy mindenféle terepre alkalmas, minőségi túraszandál, egyrészt az oda- és visszautazás idejére, másrészt a napi gyaloglás végén pihentetni a lábat, harmadrészt tartalékként, még ha nem is teljes értékűen helyettesíti a túrabakancsot.

Sapka, kalap, kendő, stb.

Túrabot

A szerző itthon egyáltalán nem használ, de a gerinctúra során szinte nélkülözhetetlenné vált, különösen ereszkedéskor. Nagyon ajánlható.

Innivaló

A szerző minden túranap reggelén 3 db másfél literes pillepalack vízzel indult neki. Ezek közül két palack másnap reggelig elfogyott (beleértve a főzéshez és a menet közbeni felfrissüléshez, gyorsmosdáshoz elhasznált vízmennyiséget is). Az utolsó palack (ez a Chopokon vásárolt ásványvíz volt) a hazaúton fogyott el, mert a szűk átszállási idők miatt először csak Nagysurányban volt idő a pályaudvari büfében innivalót venni.

Gyümölcsérési időszakban (mint ezen a túrán is) a hatalmas mennyiségben termő áfonya és vadmálna nagyon jól csillapítja a szomjúságot. Amikor meredek kapaszkodón megállunk egy rövid pihenésre, le sem kell hajolni érte, marokszámra tömhetjük magunkba. 1500 méterig a kék áfonya uralkodik, afölött a piros, amiért viszont már le kellene hajolni, és nem is olyan finom.

Ennivaló

Ahol a menedékházakban (meleg) ételt kínálnak, ott számolhatunk ezzel, de ha a konyha készletei kifogynak, akkor a kínálat beszűkül vagy megszűnik. A túra során egyedül a Gyömbér menedékházban a szálláshoz járó finom rántottát fogyasztottuk, más meleg ételt nem. 

A korábbi hosszú hátizsákos túrák tapasztalataiból jól tudjuk, hogy minden elkészített, felbontott ételt azonnal el kell fogyasztani, mert a hátizsákban rövid idő alatt ehetetlen állagú lesz. A tapasztaltabbak konzerveket, zacskós leveseket, szárazkolbászt és hasonlókat ajánlanak.

A magashegységi túrák különösen energiaigényesek. Az energiaigény, a szállíthatóság, a fogyaszthatóság, a kezelhetőség szempontjait együttesen figyelembe véve az alábbi megoldásokat alkalmaztuk:

1. Reggeli első étkezésként Forró bögre zacskós leves (Maggi és Knorr is van). Ez villámgyorsan elkészül, átmelegít, finom. A melegítéshez szinte minden túrázó már gázfőzőt használ, de súly és terjedelmi okok miatt inkább a hagyományos spiritusztablettákat részesítettük előnyben.

Ennyi az egész, és már kész is a forró leves. Két-három spirituszkocka gyorsan felmelegít egy fél literes bögre vizet. A tablettákat a túraboltokban lehet kapni (Veszprémben is van a Kossuth utca hátsó üzletsoron). Napközben is jól csillapítja az éhséget.

2. Az "igazi" étkezéseket az ún. "amerikai katonai kajacsomagokkal" oldottuk meg. Négy, különböző menüket tartalmazó csomagot vittünk itthonról az 5 napos túrára.

Ilyen egy csomag MRE (Meal Ready-to-Eat, fogyasztásra kész étel) kívülről. Ebben az egyéni kajacsomagban a főétel húsgombóc marinara mártással.

Ez egy csomag tipikus tartalma, itt konkrétan az utolsóé, ami nem fogyott el belőle, tehát ennél több mindenféle van a csomagban.

Egyszer már kipróbáltuk egy Bucsecs-túra során több mint egy évtizede, és akkor nagyon jó volt. Most sikerült ismét nyomára bukkanni. A MILITARY-SHOP.HU-n rendelhető, egy csomag ára 3500 Ft. A menüválaszték szinte minden igényt kielégít.

Egy csomag a katona teljes napi kalóriaszükségletét tartalmazza. Aki még nem kóstolta, nem hiszi el, szinte minden hihetetlenül finom. A főétkezés önmelegítő (szükség esetén ugyanígy lehet forró vizet is készíteni zacskóban), fűszerek, kávé, limonádé, menet közben is fogyasztható, energiapótló rágcsálnivalók, sütemény, stb. Semmilyen edényre nincs szükség. Az étkezés után visszamaradó hulladék csak fóliazacskó, tasak, kis helyen elfér, könnyű. Az étkezés után tisztálkodáshoz nedves és száraz törlőkendők, a szájhigiéniához rágógumi. Nagyon pontos - igaz, angol nyelvű, de sokszor képekkel illusztrált - használati utasítás.

Tehát a zacskós levesek és a négy MRE elég volt a túra teljes időtartamára.

Apróságok

Lámpa (közös hálóhelyiségekben sem örülnek, ha lámpát kapcsolunk éjjel, még ha van is áram a házban), gyufa, fásli vagy kötszer, sebtapasz, személyes gyógyszerek, tisztálkodószerek. Jó erős napvédő krém, mert fent megégünk! (meg is történt, igen fájdalmasak az égési sebek). Sportkrém. Minden külön zacskóban vagy vízhatlan csomagolásban. Zsebkés.

Kommunikáció

Magyarral nem érdemes kísérletezni. Az idősebbekkel esetleg németül, a fiatalabbakkal, szinte mindegyikkel angolul.

A gerinctúra gyakorlatilag teljes hosszában van mobiltelefon térerő. Ami nincs, az a töltési lehetőség. Illetve legfeljebb csak a Chopok-i és a Gyömbér menedékházban, ha sikerül. Ezért tanácsos nagyon kímélni az akkut, vagy accu pack-jellegű tartalék áramforrást vinni. Certovicán WIFI-hez is hozzájuthatunk.

A túra útvonalán több helyen megtalálhatjuk a hegyimentő szolgálat telefonszámait. A váratlan helyzetekre azonban sokkal nagyobb biztonságot nyújt egy utazási biztosítás. A biztosításközvetítő portálok (pl. Netrisk) a tervezett utazás adatai alapján több biztosító ajánlatát kínálják fel, ezek közül teljesen az egyéni igényekre lehet biztosítót választani. Egy 6-7 napos szlovákiai út, mint ez is volt, 4000 forinttól már nagyon kiterjedt szolgáltatásokat nyújt. Ennek az is az előnye, hogy egy esetleges baleset bekövetkezésekor nem kell próbálkoznunk idegen nyelven a helyi segélykérő számokon, hanem a biztosító 24 órás szolgálatának magyarul tudjuk leírni az eseményeket, ők aztán intézkednek az adott ország mentőszolgálatainál (pl. helikopteres mentéshez).

Medvék

Az útvonalon több helyen medvére figyelmeztető táblákat találunk, a menedékházakban részletes (szlovák nyelvű) ismertetésekkel is. Megfaragva is láthatjuk néhány helyen. Ennek ellenére nem az volt a benyomásunk, hogy különösebben tartanának tőlük a túrázók (egy erdélyi figyelmeztető tábla valamiért komolyabb elővigyázatossági érzést vált ki). Ennek az lehet az oka, hogy az Alacsony-Tátra gerincút az általunk itthon megszokotthoz képest rendkívül látogatott (egyes szakaszait talán leginkább a Cuha-szurdok Porva-Csesznek-Vinye közötti szakaszához lehetne hasonlítani egy kellemes szombati kirándulónapon), ami távol tartja őket.

Költségek

A túra időtartama 5 túranap + egy-egy nap oda- és visszautazás volt,  teljes költsége (utazási költség nélkül) kb. 55 ezer forint, ebből 70 euró (kb. 22 000 forint) a szállásköltség Szlovákiában. A többi az élelmiszer beszerzés itthon és az utazás két szélső napján Szlovákiában, illetve a menedékházakban az esti jutalomsörök és egyéb apróságok.

Egy érdekesség

Végül egy műszaki különlegesség Garamfőről.

A keletről érkező vasútvonal felér a hágóra, átmegy egy viadukton, tesz egy teljes kört, majd egy hosszú alagúton áthalad saját korábbi nyomvonala alatt, és így ereszkedik tovább a Garam völgyébe. A magashegységekben így is oldják meg, ha a rendelkezésre álló úthossz nem elegendő a magasságkülönbségek legyőzéséhez.

Így néz ki a térképen: keletről jön a vonat, kb. a viaduktoknál eléri a hágó tetejét, majd a pálya elkezd lejteni, bemegy az alagútba, és kibukkan a narancssárgával keretezett Telgárt Penzión vasúti megállóban. Itt szállhatunk fel Besztercebánya felé.

A szerelvény a viadukton,

 

ugyanez négy perc múlva kifelé az alagútból Telgárt Penzión megállóhelyen.

Koós Gábor

Leírások

Nagy Balázs: Gerinctúrák a Kárpátokban
Heiling média Kiadó Kft.
Budapest, 2010

Alacsony-Tátra-gerinctúra beszámolók a neten:  

2009.08.03 - Alacsony-tátrai gerinctúra

2009.09.25 - Tátrai gerinctúra amatőröknek

2013.10.02 - Gerinctúra az Alacsony-Tátrán

2013.10.18 - Gerinctúra az Alacsony-Tátrában

Térkép:

Alacsony-Tátra turistatérképek 1:25 000 (hajtogatott, a hegység egészét több térképlap fedi le)
Cartographia

Letölthető digitális útvonalak, online térképek pl.:

Waymarked Trails: Turistautak

OpenMaps.eu - The map source for Central Europe 

Linkek a korábbi magashegységi élménybeszámolókhoz és ajánlásokhoz:

Magashegységi élmények - a Hargita-gerinctúra
http://zirc.blog.hu/2016/08/10/magashegysegi_elmenyek_a_hargita-gerinctura

Tátra – a megunhatatlan (Lengyelország, Zakopane, Magas-(Lengyel-)Tátra):
http://zirc.blog.hu/2016/07/14/tatra_a_megunhatatlan_lengyelorszag_zakopane_magas-_lengyel-_tatra

A Gesäuse Nemzeti Park Stájerországban:
http://zirc.blog.hu/2015/05/22/magashegysegi_elmenyek_a_ges_use_nemzeti_park_stajerorszagban

Medvék és pásztorkutyák Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/23/magashegysegi_elmenyek_medvek_es_pasztorkutyak_erdelyben

A Maros és az Olt forrása Erdélyben:
http://zirc.blog.hu/2014/11/20/magashegysegi_elmenyek_a_maros-forras_es_az_olt-forras

A Hohe Wand Alsó- Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2014/11/04/magashegysegi_elmenyek_a_hohe_wand_also-ausztriaban

A Medve-szurdok és a Hochlantsch:
http://zirc.blog.hu/2013/10/14/magashegysegi_elmenyek_a_medve-szurdok_es_a_hochlantsch

A Magas-Tátra Szlovákiában:
http://zirc.blog.hu/2013/05/28/magashegysegi_elmenyek_tavaszveg_a_magas-tatraban

Szlovénia, a Triglav-csúcs:
http://zirc.blog.hu/2012/10/12/magashegysegi_kihivasok_szlovenia_teteje_a_triglav-csucs

A Lengyel-Tátra, Zakopane:
http://zirc.blog.hu/2011/11/17/holtszezon_a_siparadicsomban_zakopane

A Rax-Schneeberg Ausztriában:
http://zirc.blog.hu/2011/10/31/magashegysegi_elmenyek

Ezek a helyek térképen: