Ásvány, kincs
Pongrácz Dénes, a Bányász Nyugdíjasok Alapítványának elnöke mutat egy nagyon régi karbidlámpa felé szeptember 5-én, szombaton, a bányásznapi ünnepséget követően. A lámpa fölött lógó bőrkobak sem mai viseleti darab, a hetvenes évekig ebben mentek le a bányászok a föld alá…
A DUSZÉN Kft., az EOSZÉN Kft. és a Bányász Nyugdíjasok Alapítványa együttműködésével megújult a Pintér-hegyi Parkerdő bányászati emlékhelye. A muzeális értékek köre kibővült, ugyanakkor kénytelenek voltak ráccsal lezárni az emlékhelyet, hogy elejét vegyék az esetleges újabb vandál jelenségeknek, melyeknek sajnos nem voltunk híján az elmúlt időszakban.
Eddig egy csille állt üresen, most viszont megrakták ásványi anyaggal, a tetejére pedig különféle bányász szerszámok kerültek, így például Böller fúrógép, mentőkészülék, sűrített levegővel működő fejtőkalapács. Párosan szép az élet, ezért még egy csillét „feltoltak” Pintér-hegyre, a térségre jellemző földi kincsekkel, barnaszénnel és bauxittal. Felszínre hoztak továbbá egy mérnökség által használt lécet, láthatunk egy szivattyút, és a villanyt is bekötötték a tárnába.
Pongrácz Dénes elmondta, szeretnék turisták és iskolások számára is látogathatóvá tenni az emlékhelyet, erről később egyeztetnek, hogy milyen módon valósítható meg. „Erdő közepében járok, egyszer majd rátalálok. Csillagom vezess! Én utánad megyek.” – hangzott a háttérből a dal a Fourtissimo együttes előadásában, miközben a múlt emlékei között tallóztunk.
Kelemen Gábor