E sorok szerzője több mint 50 kilométert gyalogtúrázott a magyar-szerb határ környékén az elmúlt napokban Kübekháza és Mórahalom között, mert egyrészt érdekes turisztikai látnivalók akadnak ott, másrészt úgy gondolta, hogy talán történelmi eseményeknek lehet tanúja. A meglátogatott turisztikai látnivalók időtállóak, a határon és a közelében most zajló történelmi súlyú események viszont hasonlóak egy nagy tiszai árvízhez: mire a sajtó közzé teszi, hogy valahol sikerült megfogni egy buzgárt, addigra néhány kilométerrel lejjebb már átszakadt a gát.

A most következő, néhány napon keresztül megjelenő sorozat csak pillanatfelvételeket rögzít, nem oknyomozó, tényfeltáró újságírás. A téma súlya és aktualitása miatt a szerző - szokásától és az újságírói gyakorlattól eltérően - egyes szám első személyben szól, amiért az olvasók szíves elnézését kéri.

Előzmény: 0. rész: Bevezető

A túra során – mind minden túrán – csak mobiltelefont használtam fényképezésre. A felkeresett helyszínek sorrendjében készült képekből először az általam történelminek tartott eseményekhez és helyszínekhez kapcsolódó tapasztalatokat és képeket osztom meg, és a sorozat végére maradnak a tisztán turisztikai témák.

A határhelyzet

A könnyebb azonosíthatóság kedvéért a bejárt határszakaszt három részre osztom (lásd a térképet az előző részben):

• A keleti szakasz: a Hármashatártól a Tiszáig tartó szakasz (Kübekháza, Szeged (Szőreg), Újszentiván és Tiszasziget közigazgatási területe). Ezt a szakaszt a tiszaszigeti határátkelő szakítja meg.

• A röszkei szakasz: a Gyálai-Holt-Tiszától az M5/5-ös út határátkelőig tartó szakasz Röszke közigazgatási területe). Ezt a Szeged-Szabadka vasútvonal szakítja meg.

• A mórahalmi szakasz: Az M5 autópálya/5-ös út határátkelőtől a Vereskereszt-Madarásztói főcsatornáig terjedő szakasz (Röszke és Mórahalom közigazgatási területe; itt fordultam le a határról).

A műszaki megoldás

A sajtóban egyszerűen „kerítés”-nek nevezett műszaki határzárról (ideiglenes biztonsági határzárról) már a kormányzati döntést megelőzően több változat látott napvilágot. A döntés maga is csak arról szól, hogy lesz egy négy méteres kerítés. Arról is több adatot hallhattunk, hogy milyen távolságban húzódik majd a határral párhuzamosan. Amikor azután kiderült, mekkora feladatot jelent, és egyáltalán mikorra lehet készen, a politikusok rájöhettek, hogy gyorsabb megoldásra van szükség. Ekkor jött az ötlet egy ideiglenes, ám gyorsan telepíthető kerítés építéséről. Ennek határidejéül a miniszterelnök augusztus végét jelölte meg. A jelenlegi tudomásunk szerint erről a gyorskerítésről hivatalos kormányzati döntési dokumentum nem került nyilvánosságra.

Így tehát most két kerítésünk is van. Az egyértelmű azonosításhoz az ideiglenes kerítésre, amely az információk szerint a magyar-szerb határ teljes hosszán elkészült augusztus végéig, a hivatalos megnevezést használom: „gyorstelepítésű drótakadály”, vagyis gyoda; az épülőfélben lévő, az eredeti kormánydöntés szerinti végleges kerítésre a „magaskerítés” kifejezést. A kettő együtt alkotja a „Kerítés”-t.

A Kerítéssel kapcsolatban gyakorlatilag minden információ napvilágot látott már a hazai és a nemzetközi sajtóban; de a határ szerb oldaláról közvetlenül (akár a határkövön ülve) megszemlélhető, a magyar oldalról meg is tapogatható, vagy ha valaki nem akarja kitenni magát a rendőri ellenőrzésnek, egy határközeli házból, fóliasátorból, vagy a kukoricásból közelről szemügyre vehető. (Ez azonban csak a ma érvényes jogi helyzet. A „Magyarország államhatárának hatékonyabb védelmével és a tömeges bevándorlás kezelésével” összefüggő jövő heti parlamenti döntések után a határ 60 m-es sávja tranzitzóna lehet, Magyarország felől kerítéssel zárva, Szerbia felől nyitva, vagyis lehet, hogy „civilek” a kerítéshez már nem, vagy nem mindenütt juthatnak oda.)

Ennek ellenére csak annyi információt osztok meg az olvasóval, amennyi a helyzet jobb megértéséhez szükséges. A fényképek magyar területről készültek, a határt nem kellett átlépnem.

A Kerítés keleti végpontja a magyar-román-szerb hármashatár Kübekházánál.

A magyar-román határ mellett állok és nyugat felé nézek, tőlem balra egy határkő. A kép közepén a hármashatár oszlopát látjuk. Közvetlenül jobbra mellette kezdődik a Kerítés, és folytatódik tovább nyugat felé. Kissé távolabb jobbra egy fedett pihenőhely a magyar oldalon. Balra a háttérben egy őrtorony szerb területen (ilyet a határ más szakaszai mentén is láthatunk). A műholdfelvételen bejelölt fehér sátor balra beljebb áll, erről a képről lemaradt.

Ez a kép a Kerítés keresztmetszetét mutatja, amely kisebb eltérésekkel (lásd később) jellemző a teljes bejárt határszakaszra. 

A gyoda a tényleges (határkövekkel jelzett) határvonaltól kb. 3 m-rel beljebb húzódik. Ez földbe vert, tetején Y alakú betonvas szálakra felfűzött négy (egyes szakaszokon csak három) NATO horganyzott pengés huzaltekercs. A gyoda vonalától kb. 1 m-rel beljebb húzódik a magaskerítés. Ez földbe vert horganyzott kerítésoszlopokra feszített kerítés drótfonat, három vezérdróthoz (felül-középen-alul) rögzítve. A magaskerítés külső lábánál egy újabb pengés huzaltekercs, majd a kerítésoszlopok tetején kifelé hajló tartókon egy újabb pengés huzaltekercs. A teljes magasság kb. 3,5-4 m lehet.

A gyoda és a magaskerítés között hosszirányban gyalogosan nem lehet elmenni sérülés nélkül.

A magaskerítésre meghatározott távolságonként kétfajta három nyelvű, kintről olvasható tájékoztató és figyelmeztető tábla van rögzítve. Az egyik tábla arra figyelmeztet, hogy a Kerítés megrongálása bűncselekmény, a másik a legközelebbi határátkelőhely, ez esetben tiszaszigeti határátkelőhely felé mutat.

A Kerítésen meghatározott távolságonként gyalogoskapuk nyílnak. Ezeken lehet kijutni a határvonal és a gyoda közötti, természetesen még magyar felségterületre. Nem szabad elfelejteni, hogy a határ vonalát és környékét karban kell tartani, de azt sem, hogy a határ illegális átlépése esetén a Szerbia felől érkező személy már magyar területen van, még akkor is, ha egyelőre a Kerítés külső oldalán. Hogy egy ilyen helyzettel mit kezd majd a Kerítés belső oldalán őrjáratozó rendőr, egyelőre kérdés, de a kapuk létesítése logikus.

Már az építésről hozott kormánydöntés után kiderült, hogy a Kerítés megvalósítása természetvédelmi érdekeket sért (mint ahogy egy sor más, az ilyen típusú létesítmények engedélyezéséről szóló jogszabályt is). A természet azonban nem hagyja magát: megjelentek az első alagutak és átbújók a magaskerítés alatt.

A magaskerítés egyes szakaszain hiányzik a kerítésláb pengés huzalja. Itt a magaskerítés közelebb van a gyodához, tehát itt sem lehet a kettő között sérülés nélkül átmenni. Az egyik ellenőrzésnél rákérdeztem, mi ennek az indoka. A válasz lényege az volt, hogy egyszer ilyen parancsot kapnak, máskor olyat. Műszaki vagy terepi körülmények nem látszottak indokolni.

Egy-két helyen a magaskerítésbe szélesebb, autóval is járható kaput építettek, a gyodában maradt a kisajtó.

Az ember azt gondolná, hogy az országhatárok valami szép, egyenes, hosszú vonalak. Itt egy példa rá a sok közül, hogy ez koránt sincs így: néha csak néhány, vagy néhány tíz méteres ki-be ugrások vannak benne. Hogy ennek itt mi lehetett az indoka, fogalmam sincs. Illetve, van: a trianoni határmegállapító bizottság ceruzája itt megbicsaklott.

A keleti határszakasz döntő részén már kész a magaskerítés, egyes szakaszain zajlanak még befejező munkák (főként felső pengés huzal felszerelése). A munkát döntően katonák végezték (vasárnap is dolgozva), néhány közmunkást lehetett még látni. A keleti szakasz rövidebb részén még csak a gyoda áll (ez a kép ott készült), amely azonban kiegészül egy kinézete alapján optikai (elektronikus?) védelemmel.

Az volt a benyomásom, hogy a keleti szakasz (Hármashatár-Tisza) végzett kerítéstelepítés összességében gondosabb munka, mint a látott másik két szakasz. Mintha egy megtervezett programot hirtelen felgyorsítottak volna, amikor a szorító határidők miatt minőségi kompromisszumokat kell kötni.

A gyoda a határátkelőknél az átkelőhelyeket körbe vevő kerítésekbe köt be. Ez a tiszaszigeti határátkelő.

A röszkei szakaszon több csapatban folyik a magaskerítés építése. A gyoda itt jellemzően csak három tekercs magasságú (erre is rákérdeztem, de nem tudták megmondani, miért nem négy, mint a keleti szakasz nagy részén; talán a sorozatos áttörési kísérletek miatt nem fejezték be a gyodát, inkább a magaskerítésre összpontosítanak). A cölöpverő gépeket büntetésvégrehajtási őrök felügyelete mellett rabok kezelik.

A Szeged-Szabadka vasútvonalnál megszakad a gyoda, itt egyelőre semmilyen fizikai zár nincs. Jelenleg folynak az egyeztetések egy állítólagos vasúti kapu építéséről.

Az M5-ös autópálya röszkei határátkelőhelye.

Az általam bejárt mórahalmi szakaszon (az M5/5-ös határátkelő és a Vereskereszt-Madarásztói főcsatorna között, továbbá, amíg nyugat felé el tudtam látni) a magaskerítés végig áll, itt ugyancsak katonák végzik a befejező munkákat. Mind a röszkei, mind a mórahalmi szakaszon fel lehet fedezni a felületesebb kivitelezés tipikus jeleit a keleti szakaszhoz képest.

Mitől véd meg a Kerítés?

Amikor ismertté váltak a tervezett kerítés műszaki adatai, számos szakember figyelmeztetett, hogy ez késleltetheti, de meg nem fogja akadályozni az országba ezen az úton bejutni kívánókat.

A túra során drámai különbséget találtam a keleti szakasz és a másik két szakasz között. A Hármashatár-Tisza között egyetlen helyet sem láttam, amely akár a gyoda, akár a magaskerítés fizikai leküzdésének nyomát viselte volna (vagy ha volt ilyen, akkor ügyesen helyreállították).

Amit azonban a röszkei és a mórahalmi szakaszon láttam, az a korábbi sajtófotók ismeretében is sokkoló volt.

Itt indul a gyoda a Gyálai-Holt-Tiszától Röszke alatt. Rögtön a part menti bokroknál legyűrt pengés huzal, fennakadt vagy ráfektetett, szétszórt ruhadarabok. És innentől kezdve gyakorlatilag az egész szakaszon szinte száz méterenként újabb és újabb áttörési helyek.

Ezen a szakaszon a határ egy széles, bokrokkal, fákkal, náddal sűrűn benőtt vizesárokban halad. A gyoda ennek a magyarországi partján húzódik. A túlsó part már Szerbia, látjuk ott sétálni, gyalogolni az alkalmas áttörési helyet keresőket. A képen szereplő áttörési hely egy, az árkon keresztül vezető egykori kocsiút nyomvonalában van, itt nem kellett az árok – most egyébként száraz – fenekére leereszkedni, majd felkapaszkodni a magyar oldalon. A pengés huzalon hálózsák, hátizsák, ruhadarabok.

Az áttörés sikeres volt, a nyomokból ítélve a menekültek a felesleges holmit eldobálva az áttörési hellyel szemben rögtön bevették magukat a kukoricásba.

Ezt az áttörési helyet a gyodán még nem volt idő újra lezárni.

A szabadkai vasútvonalon augusztus eleje óta nincs határforgalom. A gyoda az egyik oldalon megszakad, a mások oldalon újra kezdődik. A síneken ülők és a háttérben (nehezen kivehető) közeledő csoport Szerbia felől jön a határ felé. Itt nincs kockázata az átjutásnak, mivel éppen nincs itt senki, aki megállítaná őket.

Ők (a távolban) már átjöttek és gyalogolnak tovább a sínek mentén Röszke felé.

A mórahalmi szakaszon (ahol a magaskerítés is áll már) kevesebb az áttörési hely, hiszen itt nem elég csak átmászni vagy átbújni a gyodán, a magaskerítést is le kell küzdeni. Úgy tűnik, hogy ahol átvágják a magaskerítést, ott a gyodát egyelőre nem is állítják helyre, csak a drótfonatot zárják el ideiglenesen pengés huzallal.

Ez egy próbálkozás a magaskerítés átmászására. Itt még hiányzik a felső pengés huzalsor. A ruhadarab a sérüléstől óvhatta gazdáját.

Hogy éreztessük az ilyen helyzetek tragédiáját: egy melltartó és egy óra fennakadva az áttörés helyszínén. Nincs persze kizárva, hogy ezeket az áttörést ideiglenesen kijavítók aggatták fel a kerítésre, de az áttöréseknél a pengéken fennakadt, és az áttörések környékén elszórt ruhaneműkből és más használati tárgyakból nem az a következtetés vonható le, hogy mindenki sérülések nélkül jut át és örömükben dobálnák szét a dolgaikat (ezekről még külön lesz szó). Ennél az áttörésnél egy rendőr őrzött két férfit és egy földön összegömbölyödve fekvő idősebb nőt, nyilván a menekülttáborba szállításra vártak.

 Ezt gondolom róla

Amikor először hallottam a sajtóból a Kerítés ötletéről, egészen elborzadtam. Volt szerencsém Nyugat-Németországban tartózkodni 1989. szeptember 11-én, amikor Magyarország megnyitotta a határát az NDK-menekültek előtt; kézzelfoghatóan éltem meg a nyugatnémetek eufóriáját és a tévén keresztül az endékások ujjongását és könnyeit. Pontosan tudtam, mit éreznek, miután nem egészen húsz évvel azelőtt éveken keresztül éltem közöttük, tudtam, mekkora a szabadságvágyuk. És olyan szerencsém is volt, hogy nem egészen két hónappal később, 1989. november 9-én is ott éltem meg a Berlini Fal leomlását, jóllehet két héttel azelőtt Nyugat-Berlinben, a Fal alatt állva azt gondoltam, hogy ez még ezer évig így marad.

Pályám elején idegenvezetőként dolgoztam az egykori Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodánál. Többször vittem csoportot a Weimar melletti egykori buchenwaldi koncentrációs táborba. Az ott látottak, a második világháborúról és a náci időkről szóló olvasmányaim beleégtek a szemembe. Amikor most a napsütésben szépen csillogó, vadonatúj magaskerítés mellett tapostam az alföldi homokot az alföldi magányban, úgy éreztem magam, mint egy egykori náci táborőr, aki a KZ kerítése mentén járkálva szemléli a kerítés túloldalán raboskodó szerencsétlenek szenvedését.

Ugyanakkor azt is látom, hogy a kerítésépítésből a kormány már nem tud kifarolni. A bevándorlók elleni hangulatkeltést szolgáló plakátkampánnyal, a taktikázgatásokkal eljátszották azt az időt, ami még a menekültek számának ilyen megugrása előtt rendelkezésre állt volna az ide érkezők fogadásának, regisztrálásának, ellátásának, utaztatásának megszervezésére, a hatóságok megerősítésére, a menekültútvonalba eső országokkal közös eljárásrend kidolgozására. Most úgy járt a kormány, mint a fiú, amelyik farkast kiáltott. Cselekvési szabadsága szinte nulla, az eseményeket csak követni tudja, sorra adja ki az ellenmondó utasításokat és nyilatkozatokat, miközben szinte az egész világot maga ellen fordította. A kerítés tehát lehet egy még valamennyire hasznos eszköz a „népvándorlás” átmeneti lefékezésére, jobb esetben az érkezők becsatornázására a hivatalos fogadóhelyekre. Arról azonban a látottak alapján nincs illúzióm: ha egyszer egy felbőszült tömeg megindul, akkor sem a kerítés, sem az innenső oldalon felsorakozott rendőrség vagy katonaság nem állítja meg.

Következik: 2. rész: A "migráncsok"

Szöveg és képek: KoósG