Most induló sorozatunkban olyan tapasztalatokat osztunk meg olvasóinkkal, amelyeket feltehetően már több olvasónk átélt, ha nem, akkor természetesnek tart, vagy ha mégsem, akkor  valaki már mondta nekik. 

Sorozatindító bejegyzésünkben a piszkos cipők és ruhák témáját járjuk körül.

Eredeti bejegyzés: 2013. december 30.

Frissítés: 2014.január 4.

Vannak arra utaló jelek, hogy a természetjárás közben az ember lábbelije, ruházata esetleg bepiszkolódik. Ilyen nem történik pl. a SPAR Budapest Maratonon, a Telekom Vivicittá Félmaratonon, talán annak köszönhetően, hogy ott a természet aszfaltozott formában fordul elő.

De mit tegyünk akkor, ha a túra végén ÍGY nézünk ki?

Tovább a hülye tanácsokra ►

Majdnem mindegy, hogy szándékosan keressük a kihívást, vagy csak a helyszínen derül ki, hogy egy tanösvény (T) jelzéssel ellátott túraútvonalon éppen fakitermelés zajlik, ezért köldökig ér a sár, és ilyenek mocskosak leszünk.

Utána viszont haza szeretnénk térni, és mert eléggé környezettudatosak vagyunk, közösségi közlekedést választunk.

Tiszteletben tartjuk a közösségi jármű tisztaságáért felelősek természetes igényét arra, hogy indokolatlanul ne szennyezzük a járműveket. Ezért, ha mégis ennyire bepiszkolódnánk, először is az aszfalton leverjük a cipőnk talpáról a talpsarat. Utána magas fűben, hóban járva súroljuk le az oldalsarat. Utána, ha az útvonalunkba (sajnos, egyre ritkábban) működő közkifolyó esik a településen, még meg is próbáljuk lesikálni a maradék sarakat. A felsőruházat kimosására azonban kevés az esély.

Nálunk az vált be, hogy ha ilyen állapotban kell felszállnunk egy buszra, akkor eleve a hátsó ajtóhoz orientálunk, és ott a lépcsőre ülünk le, hogy még véletlenül se dörzsöljük a sáros nadrágunkat az üléshez, más utasokhoz. Ez eddig prímán működött. Sok száz (ezer?) buszkilométer után is.

Például ilyeneket látunk a hátsó ajtó (Leszállás a hátsó ajtón!) lépcsőjén ülve, ha az utastérbe pillantunk

Így ülünk mi a hátsó lépcsőn, ha sáros a szerelésünk. Felszólítás nélkül. Itt is szép a kilátás az ajtóüvegen keresztül.

Ezen a szombaton azonban új élménnyel gazdagodtunk. A párbeszéd a Bakonybélből Zircre közlekedő busz vezetője és a Pénzesgyőrben felszállni kívánó (sáros) utazók között kb. így zajlott:

- Jó napot kívánok!
- Így nem szállnak fel! Tessék letörölni!
- Nem tudjuk jobban letörölni, de egyébként is ilyenkor a hátsó lépcsőn szoktunk utazni!
- Akkor szálljanak fel hátul!

Néhány indulatos pengeváltás után a dráma csúcspontját, egyúttal megoldását a buszvezető gyakorlatias kérdése jelentette:

- Jegy kell?

Kellett, meg is vettük, majd az időközben kinyitott hátsó ajtón felszálltunk, a lépcsőre ültünk, és jó hangulatban Zircig utaztunk.

A párbeszéd során a buszvezető részéről előkerült még az utazási szabályzat, amely szerinte kimondja, hogy így nem lehet felszállni.

A Balaton Volán üzletszabályzata az ilyen esetekre a következőket tartalmazza: 

IV. Cím
SZEMÉLYSZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉS, UTAZÁSI FELTÉTELEK

V. Fejezet
Utazási jogosultság
8. A Szolgáltató az utazást megtagadhatja, illetve az utast az utazásból kizárhatja, ha az utas
d) ruházatával, poggyászával, illetve magatartásával vagy más módon az autóbuszt, utastársai ruházatát vagy az utasok poggyászát beszennyezheti, 

VIII. Fejezet
Az utas magatartása
2. Az autóbuszon szennyezett ruházattal, szennyezést okozó kézipoggyásszal utazni vagy más 
olyan magatartást tanúsítani nem szabad, amely az autóbuszt, annak felszerelési tárgyait, más 
utasok ruházatát, kézipoggyászát beszennyezheti vagy azokban kárt okozhat.

1. sz.
M E L L É K L E T
A BALATON VOLÁN Személyszállítási Zrt.
közforgalmú menetrend szerinti személyszállítási szolgáltatásra és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó Üzletszabályzatához

ORSZÁGOS, REGIONÁLIS ÉS ELŐVÁROSI AUTÓBUSZJÁRATOK DÍJSZABÁSA
I. Fejezet: 
Általános határozmányok 
1. Menetdíjak megállapításának általános szabályai
4. Pótdíj
4.2. A pótdíj fizetés egyéb esetei 
A 4.1 pontban foglaltakon kívül 8 000 Ft pótdíjat fizet az, aki 
b) az autóbuszt poggyászával, ruházatával vagy más módon beszennyezi,

Vagyis, ha valaki (a szabályzatban nincs megnevezve, hogy kicsoda, de nyilván a buszvezető van erre feljogosítva) úgy ítéli meg, hogy a ruházatunk esélyt teremt arra, hogy beszennyezzük a buszt vagy az utastársakat, akkor nem köteles elvinni minket.

Sajnos, az üzletszabályzat nem tér ki arra, hogy a szennyeződést milyen mélységig kell vizsgálni: Szemrevételezéssel, hogy mocskos, vagy nem mocskos? Mikrobiológiai teszttel az esetleges bakteriológiai vagy vírusfertőzések kiszűrésére? Esetleg Geiger-Müller számlálóval a radioaktív szennyeződés ellenőrzésére?

A buszunk tényleg nagyon tiszta volt, erről az első és a hátsó ajtó felől nézve is meggyőződtünk. Nyilván most takaríthatták. Teljesen indokoltnak találtuk a buszvezető felindulását, amikor meglátott minket.

Ezért osztjuk meg tapasztalatainkat a túratársakkal, hogy készüljenek fel ilyen helyzetekre. Egyúttal azonban szeretnénk jobbító javaslatokat adni a Balaton Volán számára, hogy a Minőség-, és Környezetpolitikai Nyilatkozatuk szellemében tovább fejleszthessék szolgáltatásaikat a vevők megelégedésére.

A buszvezető, ha a megállóban nyakig sáros túrázókat lát, akik fel akarnak szállni hozzá, pl. a következő, vállalati tréningeken elsajátított szövegváltozatok közül választhatna:

- Ez garázsmenet, utasokat nem veszünk fel!
- Figyelj, köcsög, ha azt hiszed, hogy a szaros százhuszonöt forintodér' felmosom majd a mocskodat, hát tévedsz!
- Mingyár jön a mentesítő járat, tessék aszt megvárni!
- Jó napot kívánok! Ön nagyon szennyezett öltözetben kíván felszállni. Én nem tagadhatom meg, hogy elszállítsam, de felhívom a figyelmét, hogy ha akár az ülést, akár más utast beszennyez, kénytelen vagyok az üzletszabályzatban előírt nyolcezer forint pótdíjat felszámítani! Jó utazást kíván a Balaton Volán, és reméljük, hogy ismét találkozunk önökkel a fedélzeten!

Boldog Új Évet!

Frissítés:

Az ÉLET a legjobb forgatókönyvíró (elcsépelt közhely).

Hat nappal a fenti történet után, az új év harmadik, verőfényes napján ismét túrázni voltunk, ezúttal két csemetével. Zirctől a Rómer Flóris Emlékúton (zöld sáv jelzés) ballagtunk a Zoltay-forrás irányába, majd elérve a Pálinkaház felé vezető utat, lefordultunk Akli felé. Az előző heti tapasztalatból okulva igen gondosan levertük a sarat a mindnyájunk cipőiről, egy faággal kikotortuk a talprecékből is, és a nedves fűben gondosan lesikáltuk oldalt is.

Mit hoz a véletlen, ismét Balaton Volán jött. Az egyik felnőtt felszáll elől jegyváltási céllal, köszön, kéri a vezetőt, hogy nyissa ki hátsó ajtót, ott szállnánk fel, mert sárosak vagyunk.

Mi a válasz?

- Én meg majd takarítsak maguk után!

Mindezt úgy, hogy ugyan láthatta, hogy lent két, igen zsenge korú csemete várakozik plusz egy felnőttel felszállásra, de a cipőjüket, ruhájukat biztosan nem. A válasz csak úgy jött. Zsigerből. (Az ÉLET itt igazolja vissza, hogy nem is annyira légből kapott az előző élményünk alapján megfogalmazott javaslatok közül a második szövegváltozat. Csak egy hölgynek nem illett volna mondani, hogy "köcsög", és nem illett volna tegezni.)

A família pedig három az egy arányban a hátsó lépcsőn ülve utazta végig a nyolc perc utat. A csemeték élvezték, mint mindig, a sok bácsi és néni minek ül fel olyan magasra, amikor itt sokkal kényelmesebb, és nem szólnak ránk a felnőttek, hogy ne morzsáljunk az ülésre, miközben elfogyasztjuk az ebéd előtt utolsó, madárlátta túraszendvicsünket.

Messzemenően értékelve a Balaton Volán buszvezető munkatársainak fáradozását a gondjaikra bízott közlekedési eszköz kulturált állapotának megőrzése érdekében (ezt komolyan gondoljuk), valamint a cégnek azt a törekvését, hogy az MSZ EN ISO 9001: 2009 valamint MSZ EN ISO 14001: 2005 minősítések eléréséhez feltétlenül szükséges követelményeken túlmenő célkitűzéseket határozzon meg bármelyik policyjében (csak a friss élményből kiindulva: pl. sáros bakancs-, vagy koszos család-menedzsment a menetrendszerű személyszállításban) (ezt már nem gondoljuk annyira komolyan), további javaslatokkal szeretnénk élni a mégtovábbfejlesztés érdekében:

1. ...

2. ...

3. ...

4. ...

Ennél több, akár piszkálódásnak, gúnyolódásnak is felfogható javaslat eszünkbe jutott, és tippeket is kaptunk olyanoktól, akik olvasták az eredeti bejegyzést. Nem szeretnénk azonban erre a szintre lesüllyeszteni a problémát, csak tisztelettel feltenni a kérdéseket: Tényleg nem mehetne ez másként? Valamilyen elfogadható kompromisszummal? Valamilyen együttműködésben, megállapodással a - szemlátomást ellenérdekű - felek, úgy mint szabályalkotó (Balaton Volán), szabályalkalmazó (buszvezető) és utas (akárki, aki fel akar szállni, de akit valamilyen rejtélyes okból "vevő"-nek nevez a cég minőségpolitikája) között? 

Koós Gábor

Copyright ©Zircinfo.
A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználhatók. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.