*Kiegészítés 2019. január 6.:

Most fedeztük fel, hogy a legnagyobb magyar kandalló- és tűzhelygyártó is foglalkozik a honlapján ezzel a témával "Hogyan készítsen papirbrikettet?" címmel. Az általa leírt módszer kevesebb technikai eszközt igényel (pl. nem kell hozzá prés), kevesebb villamos energiát (viszont fajlagosan több vizet, mert préseléskor nem tudunk vizet visszanyerni), tehát lehetnek környezettudatos, elszánt kísérletezők, akik először majd ezzel próbálkoznak. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a Wamsler módszerével olyan adalékokat, mint pl. a tűzifa fűrészeléskor keletkező fűrészpor, ágnyesedékek, kéregdarabok, nem tudunk hasznosítani (belekeverni és belepréselni) a téglába. Ezzel tényleg csak papírhulladék (és abból sem minden fajta) dolgozható fel. 

Eredeti bejegyzés 2013. november 25.:

Tiszta, környezetbarát, ingyen fűt, házilag előállítható, helytakarékosan tárolható. Csupa szép és jó a feljövőben lévő papírtégláról. Ha nem is tudjuk megmondani, mi a teljes igazság, azért két év tapasztalatát már elárulhatjuk.

Így néz ki. Kb. 22x10x6 cm, kiszáradva kb. 45 deka darabja. A kinézet, szín, vastagság az összetevőktől függ.

Tudnivalók, tapasztalatok, tanácsok ►

Előzmények

Bár most az állami "rezsicsökkentés" vissza fogja vetni az egyéni érdekeltséget és kezdeményezéseket, a saját energiafelhasználás költségeinek tényleges csökkentése legfeljebb a nagyon jómódúakat nem érdekelheti (kivéve, ha nagyon környezettudatosak).

A szelektív hulladékgyűjtésnek több mint évtizedes hagyománya van Zircen (szemmel láthatólag fejlődő használati kultúrával), az idei Csalán Egyesület+önkormányzati komposztláda-akció résztvevőinek száma is meggyőzően jelzi a környezettudatosság térnyerését.

A saját háztartásunkban sok éve komposztálunk, folyamatosan 3, egyenként kb. 0,8 m3-es ketreccel, ehhez jött most az akciós műanyag komposztláda. Mégis évről-évre égetni kellett a kerti nyesedéket tavasszal és ősszel. A háztartásunkban keletkező papírhulladék "rendezett" részét (újságok) az intézményi gyűjtésekbe adtuk be, a "rendezetlen" részt télen elfűtöttük, nyáron vagy komposztáltuk, vagy a télre félretettük.

A papírtégla témája az utóbbi három-négy év fűtésiköltség-csökkentési útkeresései során maradt nálunk  versenyben és lett (legalább is egyelőre) befutó.

Az első két év eredményei

Hangsúlyozva, hogy 2012 kísérleti évnek tekinthető: tavaly 300, idén 1400 db papírtéglát állítottunk elő házilagos eszközeinkkel. Ez kb. 135, ill. 630 kg alternatív fűtőanyagot jelent.

Mi is ez egyáltalán?

A papírtégla papír alapanyagú, tégla formára préselt fűtőanyag (jó, ugye?). A papírmasszához többféle, egyébként kerti hulladékként jelentkező adalék is adagolható, de ezek nyilván nem lehetnek olyan anyagok, amelyek égetése háztartási tüzelőberendezésekben vagy az ingatlanon a szabadban tilos (lásd erről a Zirc Városi Önkormányzat Képviselő-testületének 33/2012.(XII.18.) önkormányzati rendelete a környezetvédelem részleges helyi szabályozásáról). Az "alapanyag" természetesen bármilyen más formába is préselhető, hiszen a biobrikett, a pellet pl. hengeres formában is kapható, azonban a családi méretű hasznosítás során jelentősége lehet, hogy ne ömlesztve kelljen tárolni, hanem szépen, tisztán elférjen egy sarokban.

Ez kb. 600 db papírtégla a garázs falához feltornyozva. December közepére már megint szabad lesz a hely. A téglák színeit az alap- és adalékanyagok határozzák meg.

Honnan szerezzük az alapanyagot?

A papírtéglához majdnem minden papírhulladék megfelel. Nem használhatók: fóliák és fóliázott papír fóliarésze (pl. húsbolti csomagolópapír, színes, fóliázott borítók), cellofán (pl. "ablakos" boríték ablaka), indigó, zsíros és olajos papír stb., ezek ugyanis nem préselődnek eggyé a papírmasszával. Nehezen kezelhető a szöveterősítésű kartondobozok anyaga. De ha sikerül ezeket eléggé kis darabokra vágni, akkor beágyazódnak a papírmasszába, és nem "dobják szét" a téglát. Használt papírzsebkendőt, stb. egészségügyi okokból ne tegyünk bele, ezek elmehetnek a komposztba.

Az ilyet inkább iskolásoknak vagy a Segítő Kezeknek adjuk. Ha megmarad, és van hol tárolni, akkor télen elfűtjük. Ha egyik sem, akkor mehet a téglába.

Jelentős papírforrások a legkülönfélébb profilú üzletek, ahol akár élelmiszert, akár tartós fogyasztási cikkeket árulnak, és a csomagolóanyagokat vagy külön költségért szállíttatják el egy arra feljogosított vállalkozóval, vagy egyszerűen kirakják a szelektív hulladékgyűjtő szigetek mellé (Zircen mindegyikre bőségesen van példa). Az intézmények ugyancsak komoly papírtermelők, ahol nem tudják a saját kazánjukban elégetni, általában az iratmegsemmisítőből kikerült, vagy csak egyszerűen széttépett irodai papír a vegyes hulladékba megy.

Egy fogyasztásicikk-üzlet kidobásra ítélt csomagolóanyagai. Nem könnyű feldolgozni, de megbízható alapanyag, és rettenetesen sok van belőle.

Internetes források arról írnak, hogy akár 40% fűrészpor is keverhető adalékanyagként. Ez hihetőnek tűnik. Mi először 2013-ban tettünk hozzá adalékanyagot: az összes, a téli tüzelő fűrészelésekor keletkezett fűrészport (az sem baj, ha kéreggel, fűvel keverve), és a teljes tavaszi-nyári sövény- és fanyesedéket. Becslésünk szerint 20% lehetett a hozzá kevert adalék mennyisége. Ez volt az első év, amikor semennyi kerti hulladékot nem égettünk a szabadban: mert vagy a komposztba ment, vagy a papírtéglába.

A júniusi sövényvágás ledarált anyagát kicsit megszikkasztjuk...,

...majd lombgyűjtő zsákban (vagy akárhol) eltároljuk, amíg belekerül a papírtéglába. Nem az általánosan elterjedt nagy fordulatszámú forgótárcsás ágdarálóval ("komposztáló") darálunk, hanem egy kedves ismerősünk által elképesztő olcsó áron, egy veszprémi áruházláncban beszerzett, lassú fordulatú "turbo" darálóval, amely akár milliméteres hajtásokat is aprít. Levél, akármi nyugodtan mehet bele (de összesöpört, csak lehullott levelet, avart tartalmazó adalékot nem nagyon ajánlunk).

Kell-e nekünk papírtégla?

Na, ez a stratégiai kérdés.

A szerző által leírt okosságok ugyanis csak reá és az ő körülményeire jellemzőek. Minden háztartásnak a saját igényeire, lehetőségeire kell igazítani, hogy belevág-e, hogy egyáltalán szóba kerülhet-e nála. Ezért nagyon alapos átgondolás javasolható, pl. a következő (nem kizárólagos) szempontok alapján:
- Van-e elég időm rá? (nagyon időigényes)
- Veszem-e magamnak a fáradságot, hogy összegyűjtsem hozzá a papírt? (ha otthon, ismerősi körben, vállalkozásomban nem keletkezik, akkor el kell járnom a marketekbe, a hulladékszigetek mellé, a boltokba,...)
- A családi költségvetésemben érzékelhető megtakarítást jelent-e, vagy ha nem, akkor legalább kielégíti-e a környezet védelme iránti elkötelezettségemet?

Költségek

A papírtégla házilagos előállítása nem visel el majdnem semmilyen költséget, mert akkor már nem éri meg. A haszon a személyes időráfordításból (közvetlen haszon) és a környezettudatosságból (közvetett haszon) áll elő.

A téglaprés néhány ezer forintos befektetés, enélkül nem megy. Az interneten rengeteg ajánlat található, ennek ellenére azt javaslom, hogy a saját egyéni körülményeinknek megfelelő eszközt gyártassuk le 5-10 ezer forintért, helyben, lehetőleg ismerőssel.

A nyersanyag (papír, adalékanyag) beszerzése ne kerüljön pénzbe.

A technológiai folyamat áramszükséglete (pépesítés keverőgéppel) férjen bele a háztartási fogyasztásba.

A(z egyébként nem elhanyagolható!) vízigény a visszaforgatással töredékére csökkenthető, de nem szabad elfelejteni, hogy a frissen préselt papírtégla a száradás során elveszíti tömegének 50-60 %-át, tehát ennyi vizet vesztünk!

Hogyan készítjük?

1. A papírtégla-prés

Ez egy nagyon egyszerű acéllemez szerkezet, amelyben egy préspofával a présfalnak szorítjuk az összepréselendő anyagot. A mi esetünkben a préspofa (préstalp) függőlegesen mozog (a legtöbb interneten kínált eszköz így működik). A préstérbe betöltjük a papírmasszát, lezárjuk a tetejét, beindítjuk a prést, amely kiszorítja a vizet, majd kivesszük a nedves, összepréselt anyagot.

Az itt bemutatott eszköz a legolcsóbb, autóalkatrész üzletben kapható, 2 tonnás kínai autóemelővel működik.

Az első, fenti vázlatrajzok alapján az ügyes gyártó készítette el, majd a tapasztalatok alapján néhány módosítást hajtottunk végre. Most így néz ki:

A (kicsi) 2 tonnás emelőerőhöz legalább 8 mm-es acéllemez kell, és nagyon jó hegesztés, különben szétnyílik a prés.

2. A papírmassza

Az alapanyagot pépesíteni kell: papír+víz. Az irodai papír, az újságpapír igen könnyen pépesedik, a csomagolóanyagok nehezen vagy igen nehezen. Előzetesen több órás (esetenként akár egy napos) áztatás, majd egy megfelelő edényben a festékkeverő szárnál lehetőleg masszívabb eszközzel a darabolás, keverés. Háztartási (barkács) fúrógéppel ne kísérletezzünk: a nyakcsapágy hamarosan kikészül, el lehet dobni az egész gépet. A szokványos keverőszár szétesik. Az egykori szovjet fúrógépek, házilag barkácsolt gyümölcsdaraboló szárak, cefrekeverők viszont jól bírják.

Ebben a kidobásra ítélt kagyló homokozóban áztatjuk a papírt,

és ebben a korábban igen ritkán használt szilvalekvárfőző fazékban keverjük a pépet a keverőszárral. Ha a papírt néhány perc alatt felpépesítettük, hozzá adjuk az adalékot (fűrészpor, nyesedék, stb.), újra felkeverjük, majd mehet a présbe.

3. Szárítás

A papírtégla nyáron, száraz melegben, napsugárzásnak kitéve 5 nap alatt elveszíti tömegének felét (többször mértük). Ekkor azonban még nem száradt ki teljesen. Kifejezetten javasolható, hogy csak olyan időszakban gyártsuk, amikor még biztos a természetes kiszáradás (napfény, szél). Tapasztalati adatok alapján öt hét alatt szárad ki teljesen (tehát szeptemberben már nem nagyon érdemes gyártani), de zárt térbe csak akkor vigyük, ha már a külső időjárási körülmények miatt fennáll a veszélye, hogy párát szív magába (őszi hajnalok). Ha nedvesen tároljuk be, akkor bepenészedik. Teljesen kiszáradva nagyon kemény, kézzel nem is lehet széttörni, és tiszta kopogó hangot ad.

A mesterséges szárítás nem fér bele a költségekbe, és ellent mond az egész dolog értelmének (mert energiát igényel a szárítás).

Így szárítunk mi. Bizony, előfordul, hogy váratlan zivatar esetén be kell menekíteni a száradni kitett téglák százait az eresz alá.

Ha a kipréselt papírtéglát víz éri, szétesik, újra kell préselni.

A papírtégla-gyártás "szépségei"

A gyártás igen sok kosszal jár és - alapanyagtól, adalékanyagtól függően - büdös.

A préseléskor a massza igyekszik kijutni a víz eltávozására fúrt lyukakon, és a nagy nyomás miatt ez messzire fröccsen, ha nem alkalmazunk megfelelő védelmet. A nedves papír egyébként sem kellemes szagú, de az adalékanyagként alkalmazott nyesedékek ezt még kellemetlenebbé tehetik. Viszont a teljesen kiszáradt papírtéglának nincs szaga, és eltüzeléskor sem áraszt kellemetlen szagot.

De soha jobb alkalom zavartalanul hallgatni a kedvenc rádióműsorunkat, mert garantáltan senki nem zavar meg minket ebben a foglalatosságban.

Hogyan tüzeljünk vele?

A papírtéglával történő begyújtásról egyedi tüzelő berendezésekben (kis kandalló, kályha, sparherd stb.) nincs tapasztalatunk, mert előbb mindig fával gyújtunk be. Ha van rendes (fa)parázs, akkor már szépen elég, de folyamatos tüzelésre önmagában inkább csak hűvös késő tavaszi vagy kora őszi időszakokban, komfortérzet-javításra használjuk. Amikor komolyabb fűtésre van szükség, fával vegyesen. A magas tűztér-hőmérséklet kifejezetten használ a jó égéshez. A 2013-ban gyártott mennyiség (1400 db) ezzel a tüzelési gyakorlattal kb. december közepére fog elfogyni.

A papírtégla - bár az internetes fórumok egyenrangúként kezelik a fával, tekintettel a cellulóz-tartalmára - nem ugyanúgy ég, inkább intenzíven izzik. Tartósan magas hőmérséklet nem ugyanúgy érhető el vele, mint pl. a keményfával (sőt, szerintem nem is érhető el).

Semmilyen tapasztalatunk nincs arról, hogyan ég el központi fűtések kazánjában.

Nagyon fontos szempont: igen sok, púderfinomságú hamu marad utána, és a hamuban sok parázs. A hamu a komposztra kihelyezhető, de nagyon ügyeljünk arra, hogy be ne gyulladjon az esetleg ősszel kirakott falevél, vagy - ha nem a komposzt -, akkor a kuka. Kihamuzni óvatosan kell, mert száll a hamu, a háziasszonyok nagy örömére.

Kinek ajánlható?

Az előbbiekben, a körülmények és feltételek részletezéséből már részben eldönthető, kinek érdemes egyáltalán foglalkozni a gondolattal. Nincs két egyforma háztartás, két egyforma körülmény.

Az ország nálunk kevésbé szerencsés régióiban önkéntes és közmunkaprogramok zajlanak a helyi közösségek biobrikett-szerű fűtőanyag-ellátása érdekében. Tudjuk, hogy a zirci szociális fa-igény mindig meghaladja a város lehetőségeit. De elég kimenni a város és a környékbeli települések kevésbé járt mellékútjaira, hogy lássuk, mennyi fafeldolgozási melléktermék, fűrészpor landol illegális lerakókon. Talán érdemes lenne nálunk is megfontolni, hogyan tudnánk a ma nagyvonalúan finanszírozott közfoglalkoztatás erőforrásait ilyen, közvetlen segítséget nyújtó ellátásokra fordítani. A családi méretűnél nagyobb tételű gyártáshoz nyilván drágább eszközök kellenek, de ezek megtérülhetnek a hatékonyabb "termeléssel".

A szerző szívesen átadja a leírtaknál részletesebb tapasztalatait, válaszol a kérdésekre, megmutatja eszközeit az érdeklődőknek. Érdemes szétnézni az interneten is más tapasztalatok után. Ha valaki bele akar vágni, most a télen kell elkezdeni felkészülni rá.

Fényképek és leírás: Koós Gábor

Copyright ©Zircinfo.

A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználhatók. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.