Ahogy várható volt, most jött be a nagy hideg. Nem annyira, mint egy éve, de éppen elég volt.
Egy közreműködőtől A szervezőktől kapott információ szerint nyolcszáz 465 résztvevő indult a Kincsesbánya 10-20-30 teljesítménytúrákon. A tavalyi túrához képest "melegebb" volt, nem is fújt olyan metsző szél, viszont az előző napok langyosabb időjárásának eredményeként a napközben megolvad hólé szépen odafagyott mindenhová, így a murvás-aszfaltos szakaszok is igen kockázatosak voltak helyenként (volt olyan túratársunk, aki a buszról leszállva a rajtig sem jutott el, mert elesett a jégen, és úgy megütötte magát, hogy vissza kellett fordulnia).
A Gaja a Pisztrángos és a Varjú-vár között
A legrosszabb az volt, hogy a nem túl vastag (10-40 cm) hóréteg tetejére ráfagyott olvadék az első arra járót még elbírta valahogy, de az utána következők már porrá szétfagyott hóban lépdeltek, ami szanaszét csúszott a lábunk alatt, tehát a "lépj az előző nyomába"-elv sem segített - az összes lábizmunkat igen megterhelte. Ha a tekintetet elvettük közvetlenül magunk elől - a tájra merengés, beszélgetés, orrfújás - máris elveszett az egyensúly, és rosszabbik esetben jött a fenékre ülés, ahonnan ugye fel kellett állni, ami megint extra energiát igényelt.
Ez a túra nem igazán családos, egyetlen iskoláskorút láttunk, de valószínűleg ő is valamelyik rövidebb távon indult a szüleivel (a szervezők most írták, hogy több fiatal is volt, a legkisebb négy és fél éves, aki végigjárta a 10 kilométert. Statisztika érkezik.). Viszont találkoztunk néhány profi teljesítménytúrázóval, amiből arra lehet következtetni, hogy ez a túrakiírás - a teljesítménytúrázók számára rövid táv ellenére - a táj szépsége, a domborzat változatossága miatt már "jegyzett" túra, tehát ha valaki ki akarja próbálni magát, érdemes indulnia.
Keményebbnek éreztük, mint egy éve, és bár hat és fél óra alatt most is bejártuk, de csak egyetlen hosszabb ellenőrző pont-(kocsmai) pihenővel Bodajkon, mert a Becsali büfé a csurgói víztározónál, ahol energiát meríthettünk volna az út hátralévő szakaszára, nem volt nyitva. Ahogy a programismertetőben is írtuk, Zircről közösségi közlekedéssel sajnos körülményes megközelíteni. Bár a reggeli odautazás bő másfél óra alatt átszállással Móron lehetséges, a hazautazás körülményes. Székesfehérvár-Veszprémen keresztül jutottunk haza, a célba érkezést követő négy óra múlva, de ezt is csak úgy, hogy a dermesztő szombat délutánban minden buszsofőr igen hajtott, és így korábbi csatlakozásokat is elértünk.
Feltétlenül meg kell említeni, hogy a tavalyi kritikák egy részét orvosolta a szervező, tehát az összes ellenőrző pont "emberes" volt, vagyis pontőrök vártak minket, így nem lehetett eltéveszteni. Továbbra is nagyon hiányos egyes szakaszok szalagozása (most már helyismerettel rendelkezőként több csapatot is hívtunk vissza a helyes útvonalra, mert eltévesztették: az 1. ellenőrzőponthoz a letérőnél, az éles kanyart a Varjú-várnál, Bodajkon a Kálvária után a városhatárnál, stb.), és hogy útközben nincs meleg ital (csoki, alma van). És főként, hogy a 30-as távon az út felének tekintett (valójában már a felén túl lévő) bodajki ellenőrzőponton, a Gaja vendéglőben, ahol azért sokan töltenek el hosszabb időt, nincs lehetőség az átizzadt cuccok szárítására. Ha már nincs is kályha, és az egyetlen fűtőtest nem melegít, de semmiképpen nem elég a szárításra, miért nem állítanak be egy néhány ezer forintért kapható 230 V-os hőlégfúvót 3-4 kivezető ággal, amely pillanatok alatt megszárítaná felsőruházatot. Konkrétan a mi esetünkben déltől (amikor a Gaja-szurdokból meredeken kikapaszkodva, leballagva a bodajki sípályán beestünk az ellenőrzőpontra) este hétig, tehát hét (indulástól 13) órán keresztül viseltük a nedves, átizzadt cuccokat, amíg hazaértünk.
A szervező egyesület székesfehérvári, de Kincsesbánya is sajátjának érzi ezt a teljesítménytúrát. Most is a polgárőrség példásan szervezett útbaigazítása könnyítette meg a rajt megközelítését és parkolókeresést, és az Éva bisztróban (van, ki e nevet nem ismeri még a boldog bauxitbányász világból?) kora reggel azt latolgatja a törzsközönség, hogy vajon ebben az évben hányan lesznek a túrán. Az iskolában pedig a konyha látja el a beérkezőket igen nagy gondossággal zsíros és vajas kenyerekkel, forró teával, aggódva számolgatva, hányan lehetnek még úton...
A polgárőrség és az iskola ideiglenesen parkolóvá kinevezett sportpályája
A szebb napokat is látott (még láttuk) kincsesi strand medencéje
A Pisztrángos ellenőrzőpontnál pontőrök voltak, nem suhantunk el mellette, mint tavaly
Az előző évi beszámolónkhoz is mellékeltünk egy képet erről a fáról: az állatvilág még mindig szorgalmasan dolgozik rajta
Kilátás a Gaja-szurdokból észak felé a Varjú-vár felett, a távolban Balinka házai
Alattunk Bodajk a Kálváriáról nézve. A templom előtt az egykori híres búcsújáró hely.
A hóborította Alba Regia-forrás, ellenőrzőpont.
Így nézett ki bármelyik szakasz az útvonalon. Nem túl vastag, de igen nehezen járható hó.
A fehérvárcsurgói tározó már befagyott, de embert még nem bír el.
Copyright ©Zircinfo.
A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználhatók. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.
