Bizonyára sokaknak tartozik legkellemetlenebb fiatalkori emlékei közé a középiskolai matematikaóra, Endrédy Vendel diákjai azonban ezt nem mondhatták el magukról. A vértanú zirci apát – bárhová is állította az élet – feladatát a legnagyobb odaadással végezte. Akár tanárként a Szent Imre Gimnáziumban, akár apátként a második világháború és az azt követő meghurcoltatások idején, majd a börtönben és internálva. Hosszú élete során ahány emberrel találkozott, mindenkihez ugyanolyan szeretettel fordult. Tanítványai között soha nem tett különbséget, rosszakaróinak és kínzóinak pedig megbocsátott.
Endrédy Vendel Hadarits Kálmán néven született a Sopron megyei Fertőendréden 1895. január 19-én. Szülei horvát származású kisbirtokosok voltak. Középiskolai tanulmányait a soproni bencések gimnáziumában kezdte, majd papi hivatást érezvén a gimnázium felső tagozatát már úgy fejezte be Győrben, mint az egyházmegye kisszeminaristája, azaz gimnazista kispapja. Kitűnő tanuló volt, különösen a matematikát szerette. Szabadidejében szívesen foglalkozott példák megoldásával, sőt, versenyeken is indult, ahol mindig eredményesen szerepelt. Kivételes képességeinek köszönhetően elöljárói érettségi után rögtön Budapestre, a Központi Szemináriumba küldték, hogy egyetemi szinten sajátítsa el a teológiát. Természettudományos érdeklődése azonban arra sarkallta, hogy ne csak, mint lelkipásztor működjön, hanem tanár legyen, a tudományok művelése által vezesse Istenhez az embereket. A ciszterci rendbe jelentkezett novíciusnak, ami ekkor több gimnáziumot tartott fenn Magyarországon. Beöltözése 1917. augusztus 14-én történt Zircen, rendi névként a Vendelt kapta. A novíciusév letelte után Budapesten tanult a ciszterci rend főiskoláján, közben matematikát és fizikát hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Pappá 1919. december 28-án szentelte Rott Nándor veszprémi püspök a zirci apátsági templomban.
(Folytatáshoz kattints a címre!)
1921-ben tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmát követően a budai Szent Imre Főgimnázium tanára lett, diákjai rajongó szeretettel vették körül. Élményszerű tanórái megszerettették a gimnazistákkal az olykor nehéz matematikát és fizikát. A gyengébb képességű tanulókat sosem alázta meg, hanem biztatta, a rendetlenkedőket pedig szellemes tréfákkal fegyelmezte. 1938-ban a gimnázium igazgatója lett, de ezt a tisztséget nem sokáig viselhette, mert a rendi káptalan Werner Adolf halála után Endrédy Vendelt választotta zirci apátnak. Bár nehezen vett búcsút szeretett tanítványaitól, nagy lelkesedéssel vetette bele magát új munkájába.
1942-ben 800 éves jubileumát ünnepelte a ciszterci rend, melyről megemlékeztek szerte az országban. Az ünneplésre azonban rányomta bélyegét a II. világháború. A frontvonal 1944 őszén érkezett Zirc határába. A zűrzavaros helyzetben egyetlen biztos pont az apátság épülete volt, mely nyitva állt minden kiszolgáltatott számára. A háború elvonultával a szenvedések még nem értek véget. Már az iskolák 1948-as államosítása súlyos csapás volt a ciszterci rend számára, 1950-ben pedig sok más szerzetesrend mellett a ciszterciek magyarországi működését is betiltották. Endrédy Vendel nemkívánatos személy lett a pártállam számára, 1950. október 29-én letartóztatták, majd nyolc hónapnyi embertelen kínzás után a Grősz-per egyik vádlottjaként 14 év börtönbüntetésre ítélték. Hat évet töltött magánzárkában, s bár a börtönélet megtörte egészségét, szenvedéseit határtalan nyugalommal és optimizmussal tűrte. A fogvatartottak listájában, mint titkos rab, név nélkül, csak 475-D-975 számon szerepelt, csupán véletlen szerencsének köszönhette, hogy 1956-ban a forradalmárok megtalálták és kiszabadították.
Endrédy Vendel szabadságának csak néhány hónapig örülhetett. 1957 márciusában újra bebörtönözték, de súlyos betegsége miatt büntetését internálásra „enyhítették”. Élete utolsó évtizedeit Pannonhalmán, az idős szerzetesek gondozóotthonában töltötte. Társai csodálták azt az emberfeletti türelmet és derűlátást, ami még ennyi szenvedés után is áradt lényéből.
„Minden szemét, ringy-rongy ember is lehet fény, örökfény, ha egyszer rásüt Isten napja, és felszabadítja gonoszsága borzalmas terheitől. – írta visszatekintve. – Ezért nem tudok én haragudni senkire megbántóim, kínzóim közül, senki gonosz emberre. Szeretek értük úgy imádkozni szívből, igazán, hogy megtérjenek, jó emberek legyenek.”
1981. december 29-én hunyt el, a zirci apátsági templom Szent Bernát oltára alatt nyugszik. Boldoggá avatását 2012-ben indították meg, szintén ebben az évben jelent meg a Szent Imre Gimnázium gondozásában Badál Ede Álmos rendtörténész monográfiája a vértanú zirci apátról.
