A Bomba-túra tűzön-vízen át meghirdetésekor még igencsak bizonytalan volt az időjárás, azonban a jó szerencsénk nem hagyott el: december 29-én ragyogó napsütés fogadott minket a szentbékkállai katolikus templom előtt gyülekezőhelyen. Ennek később persze böjtje is lett, hiszen helyenként mélyen felolvadtak az erdei-mezei utak, így hát több kiló pluszt cipelhettünk a bakancsainkon.
A gyülekezőhelyen egy nagyon barátságos kutyussal találkoztunk, aki (amely) napközben többször csatlakozott hozzánk
Hólyagos bazalt a Velétei palotaromnál
Amíg vártunk a későn érkező túratársakra, felballagtunk a templomtól pár percnyi sétaútra található Velétei palotaromhoz, amely a feltételezések szerint a XVI. század közepén a veszprémi püspök birtoka lehetett.
A velétei palotarom
Útnak indultunk, és elsőként a Szentbékkálla és Monostorapáti között félúton található, 301 m magas Kopácsi-hegyre kapaszkodtunk fel. Turistajelzés ide nem vezet (ezért is különleges lehetőség egy geotúra: oda is eljutunk, ahová egyébként, helyismeret híján, biztosan nem), de túravezetőnk biztos lábakkal vezetett minket az egykori szerzetesek által vulkáni kőzetekből összehalmozott sánc mentén. A Kopácsi-hegy a két és fél millió évvel ezelőtti aktív vulkanizmus egyik legszebb maradványa, kráterében hazánk egyetlen krátertavával. A Füzes-tó most inkább csak sejthető a vízinövényekről, száraz lábbal kelhetünk át rajta. A kráterben omladozófélben lévő présházat (!) is láthatunk. A híres vulkáni bombák közül olyan „nagyon igazi” orsóbombát sajnos nem sikerül találnunk, de amit a túravezető talált és nekünk ajándékozott (remek olivin zárványokkal benne), azt hazahoztuk.
Egy vulkáni bomba a Kopácsi-hegy lejtőjéről...
... és ez már a vulkán kráterében
A szentbékkállai kőfejtő az egykori vulkáni törmelékár történetét mutatja be. A környéken érdemes a lábunk alá nézni, mert akár centiméteres olivin „kavicsokat” is lelhetünk (leltünk), amelyeket 10-50 km mélységből hozott a felszínre magával a föld mélyéből a láva (az olivin csiszolva csodaszép, mélyzöld ásvány).
A szentbékkállai kőfejtőben hallgatjuk a túravezetőt
A szentbékkállai kőtenger (azért kapta ezt a nevet, mert „tengernyi kő” található itt) közvetlenül a falu határában a Káli-medence 9 kőtengere közül a legszebb és legnagyobb. A kőtengerek úgy keletkeztek, hogy a vulkanikus utóműködés idején hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található laza üldeéket kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. Ebből jöttek létre a különböző alakzatok, sziklák, innen e kővidék megkapó változatossága. A kőtengert nemcsak az időjárás alakította, hanem a sziklák egy részét bányászták is (érdekesség: állítólag a világon ezeken kívül csak egy helyen, a franciaországi Fontainebleau Sand helyszínen található hasonló). Láthatjuk is a ki tudja, milyen okból itt hagyott, félig kész malomkövet.
A kőtenger egy részlete...
... az ingókövet négy felnőttnek kell ingásba hoznia...
... ez a kis odú is része a magyar barlangkataszternek, mert két métert eléri a mélysége...
... és ez a félbehagyott malomkő.
Az egész túra kb. 8 km volt, fél tizenegytől délután háromig, és kicsi gyerekkel (5 év) is teljesíthető volt úgy, hogy alig kellett nyakban vinni. A nagyobbak számára pedig kifejezetten érdekesek voltak a túravezető magyarázatai. Fárasztó, kellemes és „kincs”gyűjtésben eredményes nap volt – lassan azon kell gondolkozni, hol fér el a házban a már évek óta szaporodó kő- és ásványgyűjtemény.
A Krisztustövis, amely mindig három tövist növeszt
(Fényképek: KoósG)
Copyright ©Zircinfo.
A zirc.blog.hu oldalon található fotók és szövegek nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.
