Karácsonyra készülődve a Zirc és Vidéke szerkesztői rendre egy-egy ciszterci szerzetest kértek fel, hogy írja meg gondolatait az ünnepről. A második évfolyamban, 1906-ban Markovits Bálint atya, az akkori plébános sorait tárták a közönség elé. A műemlékkönyvtár dolgozói, a hírmúzeum szerkesztői ezzel az írással kívánnak Önöknek áldott és békés karácsonyt.
105 éve
Dicsőség! Békesség!
Irta: Markovits Bálint dr.
Zirc, 1906. december 23.
Rég történt. Innen-onnan kétezer évvel ezelőtt. S ami akkor végbe ment napkeleten, a kisded Betlehemben, nem volt múló esemény. Pedig ezen a világon mindenen ott van a mulandóság bélyege. Társadalmat, világot rázkódtató eseményeket csak a történelemből ismerünk; hatásuk az emberiség egyeteme előtt ismeretlen, csak pár tudós foglalkozik velök. Az ember földi életét sirdomb jelzi, az is csakhamar összeroskad, egyenlő lesz a földdel. S ha egyik-másik ember nagy eszméket dobott a világba, ha jeles tettekkel szerzett hirt: talán egy-egy osztály halhatatlanul dicsőiti nevét, talán egy-egy nemzet fiai elé állítja eszményképül, vitézségben, honszeretetben, tudásban követésre méltóan. De az idő úr a multakon, betakarja a feledés porával a nevöket.
S aki Betlehemben született, az első karácsonyi éj kisdede, Jézus, ma is él, ma is uralkodik. Kicsiny volt, szegény volt, mégis meghóditá isteni erejével a világot. Minél több század tünik tova születésétől, annál több lelket tart fogva üdvözitő hatalma. Nincs a földkerekségen zug, ahol nevét ne ismernék, hol élete csodálatot nem keltene, hol neve a sziveket nem hevitené, hol tanitása, kegyelme az embert jóra ne vinné.
Azért mondom: Jézus születése nem muló esemény. Nem ugy tekintünk csak reá vissza, mint a história egyik nevezetes forduló pontjára. Nem lehet kitérnünk lelket hevitő hatása elől. S hogy most ismét itt a karácsony, lelkünk felmelegszik, a sziv jó iránt érzékenyebb, az erény iránt fogékonyabb lesz, ünnep vonul bensőnkbe s nem a mult káprázata igéz meg, de érezzük, hogy megszületett bennünk az Isten.
S amit az angyalok kara zengett a betlehemi pásztoroknak, az sem volt dalba öntött muló érzelem, angyali szivek énekben csendülő felhevülése. Nem hangzott el az ének ott végleg; cseng-bong ma is, két évezred letünte után, az emberek lelke mélyén, tartalmának örök igazságával: Dicsőség legyen Istennek, békesség a földön az embernek! Istent dicsőség, hit illeti, embert megnyugvás, szeretet.
S a hit lőn az általános megujhodás alapja. Megtörte a szellemek gőgjét, zabolázta szenvedélyeit; az embert felemelte erkölcsi értékben, kor, nem, rangkülömbség nélkül a legfőbb bölcsességre, önfegyelmezésre, önuralomra vezetette; az emberiséget egy családdá forrasztotta, a jótékony szeretet gazdag forrásait fakasztotta mindenütt és törvényeivel az emberi méltóságot, a társadalmi s politikai közjólét alapjait megszilárditá.
S ma sincs különben. Századok tanuskodása a bizonyság, hogy a népek boldogulásának, igaz haladásának emelkedése, vagy hanyatlása a vallás iránti tiszteletnek mértékével függ össze. Ma is diadala az erkölcsiségnek, forrása a valódi müveltségnek. Megnemesiti az embert, midőn eredetére, rendeltetésére oktatja; lázadó szenvedélyeket az értelemnek, az értelmet Isten törvényébe foglalt akaratának rendeli alá; a felebbvalókat alázatra inti, az alantasokat engedelmességre birja; Istennek dicsőséget ad, békét, megnyugvást szerez az embernek.
S lehet-e főleg ma, az eszméknek szinte lázadó harcában, becsesebb kincs a belső megnyugvásnál? Vagy hiszi valaki, hogy boldogsággal, elégedettséggel telnék meg az elégedetlen sziv, ha annyija volna, mint másnak? Anyagi, társadalmi egyenlőség utópia, kivihetetlen, boldogulás alapjául soha nem szolgálhat. Csak az az emberbaráti szeretet nyugtat meg, melynek a betlehemi kisded volt a tanitómestere. A szeretet, mely mindenkinek megadja a magáét, mely istápolja a szegényt, fékezi a hatalmast, mely korlátot szab az erőnek és segitségére siet a gyengének, mely tanitja a tudatlant, ápolja a beteget, mely visszatart a rossztól, mely türni, szenvedni kész – Istenért: ez a szeretet az, mely békének, megnyugvásnak szelid melegét éleszgeti és ébren tartja az emberi bensőben.
Hadd szórja hát a betlehemi csillag szelid fényét karácsony ünnepén az emberek lelkébe! Talán világot gyujt azokéban is, kik annyira szeretik a setétséget, a zavarat. Talán áthevül az ő szivök is, talán megokul az ő értelmük is, hogy Istent dicsőség illeti, az embert béke, megnyugvás.
Ma egyesülnek az elmék hitben, összeforrnak a szivek szeretetben. Isten és az ember szeretetében boldog, dicső lesz karácsonyunk, boldog, dicső az élet!
Zirc és Vidéke 1906. évi december 23-i számának vezércikke
Zircz, téli kép az apátság angol' kertjéből
Copyright ©Zircinfo.
A szöveg nem kereskedelmi célra, változatlan formában és a forrás (zirc.blog.hu) megjelölésével szabadon felhasználható. Üzleti célból más on-line szolgáltatásokban vagy más médián sem egészben, sem pedig részeiben nem publikálhatók és nem terjeszthetők a Zircinfo előzetes engedélye nélkül.
