Nyugdíjba vonult Rechner Tiborné, a Zirci Közös Önkormányzati Hivatal anyakönyvvezetője
Az idei nyár elszállt, s csak az emlékek őrzik azokat a régi nyári napokat is, amelyek meghatározóak voltak a példás pályafutást maga mögött tudó Rechner Tiborné Margitka életében. Rögtön az érettségit követően, 1974. július 22-én kezdte meg a „köz” szolgálatát a Dudar Községi Közös Tanácsnál, majd 1981. augusztus 1-jén áthelyezéssel a Zirc Nagyközségi Közös Tanácshoz került. Napra pontosan 33 év elteltével pedig megkezdődtek a nyugdíjas évek…
Rechner Tiborné bakonycsernyei születésű, nagybátyja, Hegyi Imre a Kelet-Bakony néprajzának kitűnő tudósa volt, akinek a tiszteletére emléktáblát is állítottak az egykori családi ház falán. Margitka kisgyermek volt még, amikor elköltöztek Bakonynánára. Itt nőtt fel, majd házasságkötésüket követően férjével Zircen telepedtek le.
Lehetőség adódott ekkor, hogy helyben végezze az igazgatási munkát, ezért a hét szép Dudaron eltöltött évet követően munkahelyet váltott. Azt mondja, akkor még nem gondolta, hogy több mint harminc év után is a zirci hivatalban fog dolgozni. Az viszont soha nem volt kérdéses, hogy az igazgatásban helyezkedjen el, hiszen mindig is szeretett az emberekkel foglalkozni, ügyes-bajos dolgaikat intézni.
Rechner Tiborné idén júniusban a „Zirc Város Tisztviselője” kitüntetésben részesült. Mellette balról Ottó Péter polgármester, jobbról Sümegi Attila jegyző
(Folytatáshoz kattints a címre!)
Még azelőtt kezdte meg a munkáját Zircen, hogy a település városi rangot kapott volna, így a jubileum kapcsán különösen aktuális visszatekinteni arra az időre.
– A hivatalban akkor még csoportok működtek, az osztályok csak a várossá válást követően alakultak meg, amikor körzetközponti feladatot is ellátott a tanács. Az egész apparátus létszáma körülbelül húsz fő volt – emlékszik vissza zirci pályafutásának kezdeti időszakára.
Lakásügyekkel, helyiséggazdálkodással foglalkozott az első tíz évben, majd 1991-től, kollégája nyugdíjba vonulását követően az anyakönyvvezetői feladatokat is ellátta. Akkor már volt ebben némi tapasztalata, hiszen a dudari tanács alkalmazottjaként 1979-től esketett, az anyakönyvvezetői szakvizsgát pedig még 1975-ben szerezte meg. (Érdekesség, hogy a házasságának ideje pont e két évszám közé esett, és őszintén megvallja, egy nagyon kicsit beleképzelte magát az anyakönyvvezető helyébe az esküvőjén.)
Esketés Bakonynánán, 1979-ben…
...és huszonöt évvel később, Zircen
Rechner Tiborné tevékenysége gyakorlatilag végigkísért egy emberi életet: közreműködött születésnél, házasságkötésnél, halálozásnál, intézett állampolgárság-változással és hagyatéki eljárással kapcsolatos ügyeket. A népesség-nyilvántartás, a kereskedelmi tevékenység bejelentése és az üzletek működési engedélyével kapcsolatos feladatok, valamint a szálláshely-szolgáltatási tevékenység és a szálláshely-üzemeltetési engedéllyel kapcsolatos ügyek szintén a munkakörébe tartoztak.
Talán a legnehezebb, ugyanakkor legszebb feladat az esketés volt. Azt mondja, olyankor megszűnt körülötte a világ, és csak azokra a pillanatokra koncentrált, amelyek megismételhetetlenek két ember számára. Amikor kollégáit, azok gyermekeit vagy az ismerősöket nyilvánította házastárssá, gyakran elérzékenyült. Hangsúlyozza azonban, hogy csak az esküvőt követően, hiszen az érzelmeket soha nem szabadott kimutatnia.
Szakmai kitüntetésének méltatásánál kiemelték, hogy „feladatát lelkiismeretesen, magas szinten, öntevékenyen, a jogszabályok és ügyviteli szabályok megtartásával, illetve felettesei utasításának megtartásával végzi”. Korábban kétszer kiérdemelte a Kiváló Dolgozó elismerést is.
Amikor még írógéppel történt az ügyintézés. Rechner Tiborné (balról) a kollégáival 1988 decemberében
Hivatalosan alig egy hónapja nyugdíjas, de azt mondja, még szinte semmire nem jutott ideje. Ennek ellenére élvezi a nyugalmat.
– Nagyon jó, hogy vasárnap délután nem kell készülni a hétfőre. Saját magam szervezhetem a programomat, a háziasszonyi teendőket pedig nem este kell ellátni. A férjem egyébként rendkívül házias, mindenben számíthatok rá. Van egy kis szőlőnk Bakonycsernyén, hetente megyünk gondozni, kertészkedünk, virágokat nevelek. Egyszóval kellemesen fogom eltölteni a nyugdíjas éveket.
Hozzáteszi, a hivatali munkaközösség hiányozni fog neki. A már nyugdíjas kollégákkal mindig tervezgetik, hogy összejönnek egy kicsit teázni, beszélgetni. Tartják a kapcsolatot.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy még soha nem unatkozott életében, olvasni is nagyon szeret. Sorolja, hogy milyen könyveket nyitott ki mostanában. A törvény- és szabálykönyvek után ezek már könnyebb olvasmányok, s ha véget is ér egy-egy fejezet, mindig kezdődik egy új…
Kelemen Gábor sajtóreferens