Ősi mesterség a kötélverés. A tárgyi eszközök előállításán túl közösségépítő, szociális szerepe is van a csuhézásnak. Mindkét alkotótevékenység jeles képviselője Pappné Rácz Ildikó, aki a művelődési házban, a Békefi Antal Városi Könyvtár programján mentette, s örökítette tovább az értékeket.
(Folytatáshoz kattints a címre!)
A dudari iparművész a Városházán március idusán megnyíló néprajzi kiállítás összeállításában is tevékeny részt vállalt. Bajai születésű, de a Bakonyban vált iparművésszé, 23 éve él itt. Három erdei iskolában tanít, bejárta Európát a csuhéval. Kötélverő szerkezete Sepsiszentgyörgyről, egy Szent György-napi vásárról származik.
Közkedvelt, de elfeledett mesterségnek nevezi a kötélverést. A kötél különféle anyagokból; kenderből, lenből, gyékényből egyaránt készülhet. Érdeklődésemre ismertetni kezdi a folyamatot, de gyorsan kiderül, hogy szavakkal nehéz kifejezni, miről is van szó. A gyerekek már hazamentek, hogy kiélvezhessék a hétvége minden pillanatát, de két fiatalember még ott van a „műhelyben”, és nem kell nekik könyörögni, hogy kötélnek álljanak, szívesen lépnek őseink nyomába.
Ilda vezetésével összeáll a csapat.
Háromemberes történetről van szó: egy fogja a kampót, amibe beakasztják a szálat, a másik a szívet (ami most nem dobog, hanem vezeti a szálat), a harmadik teker.
Karkötőt készítenek, két színt választanak hozzá.
Az első körben a legények szó szerint túlfeszítették a húrt, de aztán megtörtént a szerepcsere, és az új felállás már eredményre vezetett. – Addig kell feszülniük a szálaknak, amíg nem kezdenek el sodródni – mondja az iparművész. Az elv az, hogy az összesodródó szálakból lesz egy erős kötél. Fontos, hogy azonos ritmusban történjék a tekerés – teszi hozzá. Pappné Rácz Ildikó szerint a gyerekek szeretik a kötélverést, mert átérzik, hogy őseinknek mennyit kellett dolgozniuk a legkisebb dolgokért is.
Nyaklánc, mobiltelefon-pánt szintén készíthető kötélveréssel, és az ember a boltinál talán mindig jobban becsüli azokat a dolgokat, amelyeket a saját kezével készített.
Láthatóan így volt ezzel a „mesterhármas” tekerője, Kertész Milán is, aki a munka gyümölcsét rögtön viselni kezdte.
Amikor a mester vezeti szívével a szálakat, és Milán teker, jól sikerül a kötélverés. Wittmann Csaba stúdiós munkatárs végig a kampós szerepében volt
Kelemen Gábor sajtóreferens www.zirc.hu
További fotók megtekinthetők ITT.